Immortal Moon:3.fejezet Cullen karácsony

Hali!
Hát ez a pillanat is eljött, megírtam a 3.-at és még sacper kb kettö van hátra.
Lehet ez egy kicsit zavaros, mert egy kicsit leálltam és új töriket kezdtem, és hát lehet valami nem egyértelmű.
Annyit még mondok, hogy ez egy öt mondattal lett rövidebb mint az előző kettő, és evvel is küzdöttem eleget. Nagyon sok törim van ami befejezetlen és azokkat is majd egy  pár év után le kell zárnom, mert az öteltjön és ha jó nem szabad veszni hagyni.
Na jó elég belölem, jó olvasást!
Chao!

3.fejezet Cullen karácsony


Pár perc után egy erdő mellé leparkoltunk.
Tátva maradt a szám, még mindig emlékszik rá.

-Edward te még emlékszel rá?.,-kérdeztem

-Persze kicsim, tudod vámpírmemória.,-mondta és kezét derekam köré font beljebb mentünk, hogy

ne lásson meg senki.

Talán egy órát sétáltunk és mentünk haza.

-Szerinted nem kicsik az ajándékaim?.,-kérdeztem

-Ezt, hogy érted?.,

-Hát, hogy Esmenek egy könyv és egy pár fülbe való....,-

-Bella nekik nem kell ajándék nekik az elég, hogy boldogok vagyunk.,-

-De tudod én sosem kaptam nagy ajándékokat és ezért nem tudok olyan nagyokat ajándékozni.,-

-Nem baj, pár év és belejössz.,-mosolygott

-Ezt, meg te hogy érted?.,-

-Tudod ha egy héten kétszer elmész Rosalieval és Aliceal akkor belelendülsz a "nagy ajándék" vásárlásba, ahogy te mondod.-

-Undok vagy.,-durcáskodtam.

-Nem, én csak szerelmes vagyok, nagy baj?.,-mosolygott

-De hogy.,-mondtam és egy gyors puszit nyomtam arcára, hogy továbbra is az utat tudja figyelni.

Edward leparkolt és kiszálltunk.
Bent már Alice díszítgette a fát.

-Edward segítenél nekem?.,-kérdezte miközben a létrán állt és tette fel az égőket.

Edward kérdőn rám nézet.

-Menj csak, addig elintézek én is még pár dolgot.,-

-Szeretlek.,-csókolt meg.

-Mi is.,-majd Edward elment segíteni Alicenak.

-Emmett, Jasper.,-kiabáltam

-A garázsban.,-kiabálta Rosalie a konyhából.

Átmentem a garázsba, ahol Emmett és Jasper ügyetlenkedtek.
Éppen helyet akartak csinálni, de minek?

-Hát ti meg mit csináltok?.,-kérdeztem

-Helyet.,-

-Minek?.,-

-A zongorának.,-

-Ja és felhívtam az eladót azt mondta fél nyolcra hozza.,-

-Oké, akkor van még kb egy óránk.,-

-Azt mondtam neki, hogy csak a főútig hozza onnan mi majd elhozzuk, baj?.,-

-Hát csak az, hogy akkor le kell parkolni a kocsikkal, és letakarni, hogy ne lássák a gyerekek.,-

-Oké, akkor ezt megbeszéltük. Ponyva kell?,-

-Nem, itt van.,-mondta Jasper.

-Jó, akkor én megyek is.,-

-Szia.,-

-Jó munkát.,-

-Meglesz.,-mondta Emmett.

Én visszabattyogtam a házba és leültem a kanapéra.
Lefeküdtem és néztem ahogy Edward és Alice díszítik a fát.

-Alice megvetted az ajándékokat?.,-

-Igen, és már be is csomagoltam.,-

-Kösz. Ennyivel kevesebb.,-

-Nincs mit.,-

Felálltam és felmentem megnézni, hogy megvannak-e még az ajándékaim.
Ahogy bementem a szobába elkapott az émelygés, és ráestem az ágyra.
Szerencsémre senki nem jött és látott.
Felálltam és megnéztem a gardróbban ami nem volt kicsi, az ajándékaimat.
Ott sorakoztak Edward ajándékai mellett.
Visszafeküdtem az ágyra és olvasni kezdtem.
(Esme szemszöge)
Carlisleval éppen vadászni voltunk az erdőben, és mikor végeztünk kéz a kézben sétálva visszaindultunk.
A hó mindent ellepet és ezért az állatok sem bújtak elő, csak pár őzt és szarvast csíptünk el.

-Gyönyörű karácsonyunk lesz nem igaz?.,-kérdezem.

-Igen, hogy most már itt van velünk az egész család, így lesz teljes ez a karácsony.,-

-És milyen nagypapának lenni?.,-

-Tudod soha nem gondoltam, hogy lehet nekünk unokánk, mivel még sosem hallottunk ilyesmiről, és most ez olyan mintha a fellegekben lebegnék.,-

-Én is így érzek.,-

Majd lassan lépésben tovább mentünk haza.
(Bella szemszöge)
Emmettel és Jasperrel kimentünk az elágazáshoz, és már ott is volt kocsi.

-Jó estét.,-mondtam

-Hölgyem.,-köszönt majd hátra ment és kinyitotta, majd megláttam azt a csodaszép zongorát.

-Köszönöm.,-mondtam majd előre mentünk, hogy rendezzük a számlát amit akkor elfelejtettem.

Addig Emmették gyorsan megfogták és átvitték a kamionba.
Majd visszament és egy kicsit tátott szájjal látta, hogy nincs a zongora bent.

-Hogyan tették át?.,-kérdezte ámulva.

-Ez legyen az én titkom.,-mondtam mosolyogva.

-Rendben hölgyem, és ha még egyszer hangszerre lenne szüksége a boltunk rendelkezésre áll.,-

-Köszönöm.,-

-Viszlát.,-

-Viszont látásra.,-mondtuk Jasperrel, Emmett pedig köszönés helyett inkább integettet.

-Na megvagyunk evvel is.,-mondtam.

-Oké akkor mehetünk is nem?.,-kérdezte Jas.

-Igen.,-mondtam majd én a kocsiba ültem ők pedig a kamionba.

Gyorsan hazamentünk és addig míg ők lerakták a zongorát addig én lefoglaltam újdonsült apukát.
Fent a szobánkban egy kisebb kupi volt a könyveknél, mert kikotortam közülük egy párat és most ezt rakosgattam, míg Edward tévézett.
Végeztem majd én is lefeküdtem mellé.

-Tudod imádlak.,-mondta
-És miért is?.,-


-Mert szeretlek.,-

-Gondoltam.,-nevettem.

-Ez az első karácsonyom veletek, és egyben örülök és izgulok is. Te nem?.,-

-Szerintem én jobban izgulok vámpír létemre, mert még csak most ismertem meg a gyerekeimet, és örülök annak, hogy téged visszakapatlak, és hát ennek a picinek idebent.,-tette kezét hasamra.

-Nem kel hiszen sem nem sülhet el rosszul igaz?.,-

-Semmi.,-mondta majd megcsókolt.