Novella
Amikor az utolsó rózsaszirom is lehullik
Kezdődik!
Robot és engem elhívtak egy találkozóra, egy étterembe Alex Rob legjobb barája.
Mit mondhatnék róla, igazán jóképű, kigyúrt test, meg a többi.
Olyan mint ami egy rendes pénzes macának kellene, de az bökkenő neki senkije nem volt.
Eléggé látszott rajta, hogy meg szeretne környékezni, csak mivel amugy sem az esetem, meg nekem ott van Rob nem k ellettt!
Elmentünk hát találkozóra.
Egy nyugis kisvárosi étteremben találkoztunk, Alex már ott várt minket.
Ahogy beértünk egy kislány futott oda hozzám.
-Bella, bella jajj olyan szép vagy kaphatok egy aláírást?-kérdezte aranyosa.
A kislány hasonlított Reneesme-re, hosszú vöröses barna haj, csodás gesztenye barna szemek.
-Persze,- aláírtam neki és adtam neki egy puszit a pofijára. Elpirultan ment Robhoz.
-Edward tőled is kaphatok egy aláírást?-kérdezte már nem olyan energikusan mint ahogy tőlem kérte.
Rob aláírta és a kislány egy hangos köszönömmel, vissza futott az apukájához.
Mi elindultunk Alex felé, aki már integetett.
-Aranyos volt-mondtam mosolygva, és láttam a szemem sarkábol, hogy még mindig minket figyel a kislány.
Leültünk az asztalhoz, de elötte Rob lesegítette a rólam a kabátott és segített leülnöm.
-Láttam még itt sem hagynak békén a rajongók-mondta mosolyogva Alex.
-Már megszoktuk, csak vigyázznunk kell a babára, mert nagyon érzékeny és mindent megérez.-mondta Rob és megsimogatta a pocakomat.
Beszélgettünk vagy 1 órán keresztül mikor úgy érzetem ki kell mennem a mosdóba.
Szóltam Robnak, és felsegített. Majd elbotorkáltam a mosdóig.
Elvégeztem a dolgom, és ahogy léptem ki megláttam, hogy egy nő is csatlakozott a találkánkhoz.
Lassan visszasétáltam, és leültem.
-Kristen bemutatom neked Amelit a munkahelyem igazgatóját,-
-Ameli, Kristen-
Ahogy kinézet maga volt, a szépség. Szőke haj, kék szemek, bomba alak, tűsarkú, rövid rózsaszín egyberuha.
Hm talán, még meg is irigyeltem. Azt hiszem. De nem tetszett.
-Jaj dejó, azt mondják a nők terhesen a legszebbek, és tényleg így van, hány hónapos vagy?-kérdezte Ameli
-Most vagyok a 8. hónapbban, lassan már együtt lesz a család.-mondtam és megsimogattam a mondat alatt a nagy pocakom, ahol éz kis virágszálam szundikál!.
Megismertem Amelit, picit közelebről. Az Andersoftnál igazgató. Biztos apuci kicsilánya gondoltam magamban!
El is kacagtam rajta magam.:)
Éretem, hogy kezdek fáradni, így szóltam Robnak, hogy induljunk.
Késő is volt, én fáradt is voltam.
-Kicsim nem kéne indulnunk?-kérdeztem, és ráztam ki Alex meséjének rabságából.
-Igen, jól lenne már.-
-Nyugodtan menjetek, nem soká mi is indulunk.-
Felálltunk elköszöntünk, és elindultunk az ajtó felé.
Ameli megállította Robot, hogy megmondja neki, hogy ha bármire szüksége van hívja csak fel. És od adta neki a telefonszámát, amit közben egy pici cetlire írt fel.Én kimentem a kocsihoz. Vártam.
Aztán hirtelen valaki hátulról átölelt majd befogta a szemem és megcsókolt.
Hosszú ideig csókolozhattunk, mire rájöttem nem Rob az.
Megijedtem.
Ellöktem magamtól az illetőt, Alexot.
A szememmel robot kerestem, ne hogy lássa mit történt, hogy én engedtem neki, hogy csókoljon.
De ahogy megtaláta a szemem Robot, ő meredve nézett engem. Alex elfutott, én pedig egyedül ott álltam, kirekesztetten.
-Rob?.-kérdeztem
-Szállj be a kocsiba.-mondta halkan és kinyitotta az ajtót.
-Robert, kérlek...-probáltam magyarázkodni.
-Azt mondtam szálj be a kcsiba nem?.-üvöltötte.
Megijedtem, soha nem kiabált velem így. Meghátráltam. Lassan aztán fokozatosan gyorsítottam. Majd éreztem, hogy lelépek a járdáról. Aztán egy fehér fény, és vége mindennek. Az agyamig utolsó gondoltnak eljutott,elütött egy autó.
10 órával késöbb.
Jaj de fáj mindenem. Probálom kinyitni a szemem. Elöszőr minden homályos. Egy hang probál észhez tériteni.
-Kristen, kicsim, szerelmem térj magadhoz.-hallom rob hangját.
-Roob, rob..-lassan szaggatottam mondom ki nevét, de érzem valami nincs rendjén.
Az agyam mint a villám kapcsol. Hol a babám?
Hirtelen felugrok, éles fájdalom hasít a hátamba, de kibököm ordítva.
-Robert hol a babám?.-üvöltöm.
Rob felugrik a székből, és visszadönt az ágyra, miközben fintirgok a fájdalomtől. Keresem arcát, hogy találjak valami kifejezést.
-Rob mi történt? Hol a babám?.-kérdezem kétségbe esetten.
Visszaül a székre és mély levegőt vesz.
-Kris elütött egy autó mikor hátrálni kezdtél az étterennél, és majdnem elveszítetted a kislányunkat.-mondta a végét mosolyogva.
-Mi csoda? Kislány lett?.-kérdeztem lassan tudatoig eljutva-e szavak leestek.
Megnyugodtan egy picit. De nem tudtam hol van.
-Minden rendben van, Rose inkubátorban van és szundikál.-
-Hol? Hozzák ide látni akarom a lányomat!!!!.-kiabáltam.
A nővér benézett és bejött a kiáltásomra.
-Stewart kisasszony ne kiabáljon ez egy kórház. Ha nem kiabál idehozom a csecsemőt!-mondta picit nyersen a nővér.
10 percen belül a kezemben volt, az én barna hajú, és zöld szemű csöpségem.
Jaj annyira pici és törkény, az egyetlen kincsem.
-Kristen ne haragudj, amiért úgy kiabáltam veled, de nagyon ideges lettem. Alexal beszéltem, és elmondta, hogy Ameli terve, volt hogy minket összeugrasszon..-
-Te egy idóta, felelötlen, hülye alak vagy. Kockáztatod egy terhes nő életét, mikor tudod jól, hogy soha nem ártanék neked!
Te illetve, már ti vagytok az életem, soha nem tudnálak titeket bántani. Szeretlek:).mondtam és karomban a pici Roseval megcsókoltam Robertet.
-Én is szeretlek titeket.- mosolyogta és megsimogatta közös gyümölcsünk pofiját.
Remélem tetszett:) Bella95.szerk
2012.10.20.
Kezdődik!
Robot és engem elhívtak egy találkozóra, egy étterembe Alex Rob legjobb barája.
Mit mondhatnék róla, igazán jóképű, kigyúrt test, meg a többi.
Olyan mint ami egy rendes pénzes macának kellene, de az bökkenő neki senkije nem volt.
Eléggé látszott rajta, hogy meg szeretne környékezni, csak mivel amugy sem az esetem, meg nekem ott van Rob nem k ellettt!
Elmentünk hát találkozóra.
Egy nyugis kisvárosi étteremben találkoztunk, Alex már ott várt minket.
Ahogy beértünk egy kislány futott oda hozzám.
-Bella, bella jajj olyan szép vagy kaphatok egy aláírást?-kérdezte aranyosa.
A kislány hasonlított Reneesme-re, hosszú vöröses barna haj, csodás gesztenye barna szemek.
-Persze,- aláírtam neki és adtam neki egy puszit a pofijára. Elpirultan ment Robhoz.
-Edward tőled is kaphatok egy aláírást?-kérdezte már nem olyan energikusan mint ahogy tőlem kérte.
Rob aláírta és a kislány egy hangos köszönömmel, vissza futott az apukájához.
Mi elindultunk Alex felé, aki már integetett.
-Aranyos volt-mondtam mosolygva, és láttam a szemem sarkábol, hogy még mindig minket figyel a kislány.
Leültünk az asztalhoz, de elötte Rob lesegítette a rólam a kabátott és segített leülnöm.
-Láttam még itt sem hagynak békén a rajongók-mondta mosolyogva Alex.
-Már megszoktuk, csak vigyázznunk kell a babára, mert nagyon érzékeny és mindent megérez.-mondta Rob és megsimogatta a pocakomat.
Beszélgettünk vagy 1 órán keresztül mikor úgy érzetem ki kell mennem a mosdóba.
Szóltam Robnak, és felsegített. Majd elbotorkáltam a mosdóig.
Elvégeztem a dolgom, és ahogy léptem ki megláttam, hogy egy nő is csatlakozott a találkánkhoz.
Lassan visszasétáltam, és leültem.
-Kristen bemutatom neked Amelit a munkahelyem igazgatóját,-
-Ameli, Kristen-
Ahogy kinézet maga volt, a szépség. Szőke haj, kék szemek, bomba alak, tűsarkú, rövid rózsaszín egyberuha.
Hm talán, még meg is irigyeltem. Azt hiszem. De nem tetszett.
-Jaj dejó, azt mondják a nők terhesen a legszebbek, és tényleg így van, hány hónapos vagy?-kérdezte Ameli
-Most vagyok a 8. hónapbban, lassan már együtt lesz a család.-mondtam és megsimogattam a mondat alatt a nagy pocakom, ahol éz kis virágszálam szundikál!.
Megismertem Amelit, picit közelebről. Az Andersoftnál igazgató. Biztos apuci kicsilánya gondoltam magamban!
El is kacagtam rajta magam.:)
Éretem, hogy kezdek fáradni, így szóltam Robnak, hogy induljunk.
Késő is volt, én fáradt is voltam.
-Kicsim nem kéne indulnunk?-kérdeztem, és ráztam ki Alex meséjének rabságából.
-Igen, jól lenne már.-
-Nyugodtan menjetek, nem soká mi is indulunk.-
Felálltunk elköszöntünk, és elindultunk az ajtó felé.
Ameli megállította Robot, hogy megmondja neki, hogy ha bármire szüksége van hívja csak fel. És od adta neki a telefonszámát, amit közben egy pici cetlire írt fel.Én kimentem a kocsihoz. Vártam.
Aztán hirtelen valaki hátulról átölelt majd befogta a szemem és megcsókolt.
Hosszú ideig csókolozhattunk, mire rájöttem nem Rob az.
Megijedtem.
Ellöktem magamtól az illetőt, Alexot.
A szememmel robot kerestem, ne hogy lássa mit történt, hogy én engedtem neki, hogy csókoljon.
De ahogy megtaláta a szemem Robot, ő meredve nézett engem. Alex elfutott, én pedig egyedül ott álltam, kirekesztetten.
-Rob?.-kérdeztem
-Szállj be a kocsiba.-mondta halkan és kinyitotta az ajtót.
-Robert, kérlek...-probáltam magyarázkodni.
-Azt mondtam szálj be a kcsiba nem?.-üvöltötte.
Megijedtem, soha nem kiabált velem így. Meghátráltam. Lassan aztán fokozatosan gyorsítottam. Majd éreztem, hogy lelépek a járdáról. Aztán egy fehér fény, és vége mindennek. Az agyamig utolsó gondoltnak eljutott,elütött egy autó.
10 órával késöbb.
Jaj de fáj mindenem. Probálom kinyitni a szemem. Elöszőr minden homályos. Egy hang probál észhez tériteni.
-Kristen, kicsim, szerelmem térj magadhoz.-hallom rob hangját.
-Roob, rob..-lassan szaggatottam mondom ki nevét, de érzem valami nincs rendjén.
Az agyam mint a villám kapcsol. Hol a babám?
Hirtelen felugrok, éles fájdalom hasít a hátamba, de kibököm ordítva.
-Robert hol a babám?.-üvöltöm.
Rob felugrik a székből, és visszadönt az ágyra, miközben fintirgok a fájdalomtől. Keresem arcát, hogy találjak valami kifejezést.
-Rob mi történt? Hol a babám?.-kérdezem kétségbe esetten.
Visszaül a székre és mély levegőt vesz.
-Kris elütött egy autó mikor hátrálni kezdtél az étterennél, és majdnem elveszítetted a kislányunkat.-mondta a végét mosolyogva.
-Mi csoda? Kislány lett?.-kérdeztem lassan tudatoig eljutva-e szavak leestek.
Megnyugodtan egy picit. De nem tudtam hol van.
-Minden rendben van, Rose inkubátorban van és szundikál.-
-Hol? Hozzák ide látni akarom a lányomat!!!!.-kiabáltam.
A nővér benézett és bejött a kiáltásomra.
-Stewart kisasszony ne kiabáljon ez egy kórház. Ha nem kiabál idehozom a csecsemőt!-mondta picit nyersen a nővér.
10 percen belül a kezemben volt, az én barna hajú, és zöld szemű csöpségem.
Jaj annyira pici és törkény, az egyetlen kincsem.
-Kristen ne haragudj, amiért úgy kiabáltam veled, de nagyon ideges lettem. Alexal beszéltem, és elmondta, hogy Ameli terve, volt hogy minket összeugrasszon..-
-Te egy idóta, felelötlen, hülye alak vagy. Kockáztatod egy terhes nő életét, mikor tudod jól, hogy soha nem ártanék neked!
Te illetve, már ti vagytok az életem, soha nem tudnálak titeket bántani. Szeretlek:).mondtam és karomban a pici Roseval megcsókoltam Robertet.
-Én is szeretlek titeket.- mosolyogta és megsimogatta közös gyümölcsünk pofiját.
Remélem tetszett:) Bella95.szerk
2012.10.20.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Ide írhatok véleményt.