Nyeltem egyet. Hát, elérkezett a pillanat…Itt voltam egy gyönyörű 17. század szerint berendezett szobában; a Cullen-ház nászutas lakosztályában… Mivel 3 házaspár is itt töltötte mézesheteit,- vagy inkább csak napjait, mert utána elutaztak valahová, ahol nem zavarhatta meg őket az ég világon semmi- minden egyes alkalom után máshogy rendezték be a szobát; az összes bútor és a stílus is váltakozott. Azért ez jó hír. Kényelmetlenül érezném magam ugyanabban az ágyban Edwarddal, mint ahol Carlilse meg Esmée…De várjunk csak…Már az a gondolat is elég, hogy egy ágyban Edward Cullennel... Hirtelen megszédültem. Edward lágyan elkapott és magához szorított.
- Minden rendben, édes? – kérdezte bársony hangján.
- Hát, persze… Ismersz, már a gondolattól is elájulok, hogy te meg én, nemhogy igazából… Lesütöttem a szemem. Haragudtam magamra, amiért még mindig ennyire el tudok gyengülni a jelenlététől. Nem mintha bánnám…
Felnevetett.- Csak nem félsz tőlem?
- Őszintén? Én… - Nem kívántam befejezni a mondatot. Amikor látta rajtam zavarodottságomat, az arcomat a kezei közé vette és mély, arany szemeivel az enyémbe nézett.
- Tudod, hogy mindennél fontosabb vagy nekem. Soha, de soha nem tennék olyat, ami neked fájdalmat okozhat.
- Tudom- válaszoltam elfúló hangon. Mézédes illata megrészegített.
- Mellesleg… szerinted én nem félek? Kérdezte azzal a hamiskás fél mosollyal az arcán, amiért beleszerettem. Legalább is, ami a külsejét illeti.
- Gondolom nem –válaszoltam nem túl meggyőzően.
- Tévedsz – felelt már-már remegő hangon. - Olyan boldoggá akarlak tenni, amennyire lehetséges. Mindenféle szempontból… Megremegtem… Edward Cullen boldoggá akar tenni. Engem. Még mindig alig fogtam fel szavait, pedig hozzászokhattam volna. Éreztem, hogy a szívem elkezdi felvenni megszokott ritmusát, amikor Edward közelében vagyok.
- Én is…én is szeretnélek boldoggá tenni… - válaszoltam olyan halk hangon, hogy azt emberi lény meg sem hallotta volna már.
- Akkor… nem kell félnünk… egyikünknek sem… hiszen, itt vagyunk egymásnak… - suttogta a fülembe. A pillangók szét áradtak az egész testemben szavaitól. Lehunytam a szemem, és éreztem hűvös ajkait, amint enyéimhez érinti. Tudtam, hogy most már nincs az a bizonyos határvonal. Tudtam, hogy leomlott minden fal. Tudtam, hogy visszavonhatatlanul és végérvényesen Edward Cullené leszek- testestől- lelkestől…
Csókja egy pillanatra meglepett. Lassan és gyöngéden indult, majd átváltott heves és szenvedélyes ölelésbe, mely előttünk eddig még ismeretlen örömforrások kapuit nyitották meg. A vágy érezhetően mindkettőnkben erősödött. A vágy, hogy egymáséi lehessünk. De Edward nem volt türelmetlen… Hihetetlen, de tudta, hogy mikor és hogy hol a legjobb nekem. Pedig még csak a gondolataimban sem tudott olvasni. Megkönnyebbülve állapítottam meg, hogy én sem csinálhatom rosszul, mivel érintéseimet egy- egy kisebb vagy nagyobb sóhaj kísérte. Aztán Edward rám nézett. Tekintetében felismertem, hogy mennyire szeret engem. Szívének összes eddig – akarva akaratlanul-elnyomott irántam való érzelme a felszínre tört és topáz szemeiben mutatkozott meg. A legtisztább szerelem jele volt . A szemeim könnybe lábadtak. Tekintete hirtelen megváltozott, ijedten nézett rám.
- Jól vagy, Bella?
- Csak… Szeretlek… - ziháltam, és könnyel áztatott arcommal beborítottam az övét. Szenvedélyesen magához vont és megcsókolt. Teljesen átadtam magam az ölelésének. Azután azon kaptam magam, hogy a szemhéjamat cirógatja hideg ajkaival. Majd az orrom és az arcom vonalát egészen az államig, majd le a nyakamig. Csak úgy lüktetett bennem a forróság. Ahogy Edward a nyakamat becézgette egyre nagyobb hullámokban tört rám a bizsergés. Halkan felnyögtem, mire pillantásunk találkozott. Hirtelen eltolt magától, de csak annyira, hogy hanyatt fektessen az ágyra, és ő fölém kerüljön. Becsuktam a szemeim, és teljes biztonsággal rábíztam magam. Kezeit most a hálóingem gombjainál éreztem, melyeket finoman és tökéletes kézügyességgel sorra gombolt ki. Éreztem, ahogy a vállaim szabaddá válnak, majd az egész felsőtestem és végül a lábujjaimat súrolta a pihekönnyű selyemruha. Így feküdtem hát alatta, úgy, ahogy vagyok. Ekkor kinyitottam a szemem egy pillanatra és láttam, hogy leveszi hófehér ingét, majd visszahajol hozzám. Hűvös bőre az enyémhez ért, de ez egyáltalán nem zavart. Tudtam, hogy felmelegítem őt. És különben is, a belső hőmérsékletemtől már szinte szénné égtem. A szemébe néztem, majd egy gyöngéd csók után ismét átadtam magam érintései minden egyes pillanatának. Edward keze megsimította a vállaimat, majd lefelé vándorolt, követve karom ívét. Hosszasan cirógatta és csókolgatta kezeim, majd visszatért a nyakamhoz. Úgy éreztem, mindjárt szétrobbanok a melegtől, a pillangóktól és a feszültségtől. Majd Edward más irányban kezdett el haladni.
Lefelé indult a nyakamtól, egy ideig középen haladt, majd lágy csókokat lehelt melleimre. Felsóhajtottam. Ő folytatta tovább. Finoman, minden egyes pillanatot kihasználva kényeztetett. Arca tovább csúszott le a hasam vonaláig, ahol ismét puha, hűvös csókokkal ajándékozott meg. Hallottam, amint ő is felsóhajt. Hirtelen irányt változtatott. Lekúszott egészen a bokámig, és kezeivel átkulcsolta őket. Beleremegtem. Kezei egyre feljebb kúsztak, elidőzve a térdemnél, majd a combomnál és számomra elérkezett a pillanat, amikor már nem bírtam tovább.
- Edward… kérlek… - sóhajtottam alig hallhatóan.
- Várj… még egy kicsit… - válaszolt szintén hangtalanul.
És ekkor valami különös jéghideg illetve forróság keverékét éreztem a lábaim között. Szinte felsikoltottam az érzéstől. Edward ellenőrzött egy pillanatra, hogy minden rendben van- e velem, de amikor megláthatta kipirult arcomat és ajkaim, amint a nevét formázzák, visszatért és folytatta ott, ahol abbahagyta. Úgy éreztem, forog velem minden. Apró, hullámszerű lökéseket érzékeltem, melyek elborították egész testemet. Felnéztem, és attól, amit láttam, az érzés még jobban fokozódott; Edward…a lábaim között…csókol és kényeztet…Egyik kezemet a hajába temettem, másikkal pedig a párna szélébe kapaszkodtam, hogy valamennyire egy helyben tudjak maradni. Erre a reakciómra valami Edwardnál is megváltozott. Sóhajtott egyet majd fölém hajolt és a szemeimbe nézett.
- Megmondtam… a lehető legboldogabbá akarlak tenni…
- Azzá tettél… - pihegtem neki…
- Még nem… nem teljesen… - és megjelent az a bizonyos féloldalas mosoly az arcán.
El sem tudtam képzelni, hogy ennél mi jobb következhet. Pedig következett… Magamra vonta magát, a lehető legmélyebben szemembe nézett.
- Készen állsz?
- Igen…
És ekkor egy időben 2 dolgot éreztem. Ajkai az enyéimhez tapadtak, amilyen lágyan csak lehetséges volt, a lábam között pedig az eddig lüktető forróságot és ürességet, valami hűvös és kemény töltötte be. Edward felnyögött. Én is. De nem a fájdalomtól. Egyszerűen gyönyörű volt együttlétünk minden perce. És egyébként sem tudott volna fájdalmat okozni nekem, ezt meg is mondta.
- Bella… - a nevemet suttogta.
- Szenvedélyes csókkal feleltem. Testünk fokozatosan elkezdett ugyanarra az ütemre mozogni. Edward nagyon gyöngéd volt ugyanakkor szilaj. Kinyitottam a szemem, mert látni akartam angyal- arcát. Édes izzadságcseppektől csillogott. Az ütem egyre gyorsabbá vált. Éreztem, hogy mindketten száguldunk, szorítva egymást, elveszve a másikban… Én értem el előbb arra a pontra, amikor az összes gyönyörűség szétáradt a testemben. Mélyeket sóhajtottam és zihálva Edward vállára tettem fejemet.
- Edward… - ismételgettem halk hangon. Ő pár pillanat múlva jutott el oda, ahová az előbb én, majd hangosan felnyögött. Valami langyosság áradt szét bennem… Sóhajtva fölém hajolt majd homlokon csókolt. Mellém feküdt én pedig tökéletes mellkasára hajtottam fejemet. Gyors levegővételünk percről percre csökkent, mígnem visszatért eredeti ritmusába. Én törtem meg a csöndet.
- Ez… ez varázslatos volt… - Edward mosolygott és a hajamba csókolt.
- Igen… az volt… miattad… Egyetlen Bellám.
Még közelebb húzódtam hozzá. Pilláim elnehezedtek. Hallottam Edward halk, egyre távolodó hangját, mely a nevemet ismételgeti. Boldogan merültem el az álmok tengerében…
Immortal Moon: 18. fejezet 2. rész Cullen karácsony
Na hát meghoztam a 2.-at is , egy kis késésel remélem tetszni fog.
És ha lehet valaki aki elolvassa irjon komit, mert amíg nem lesz meg leglább az 5 komi addig nem fogok frisselni!
Bocsi, de ez vagyok én!
18. fejezet
2.rész
Cullen karácsony
Két órára rá, megérkeztünk az első autóbolthoz.
Edward gyorsan kisegített, és a derekamra tette kezét majd bementünk a boltba.
Ahogy beléptünk egy eladó jött a segítségünkre.
-Jó napot, Boldog Karácsonyt kívánok, miben segíthetek?.,-kérdezte az eladó.
-Önnek is, egy Lanciát szeretnénk vásárolni.,-mondtam.
-Adok maguknak egy katalógust és abból amelyik önöknek tetszik kiválasztják, rendben?.,-
-Rendben, köszönjünk.,-majd bólintott és megfordult, hogy hozzon nekünk egy katalógust.
Halkan beszélni kezdtem Edwardnak, ahogy csak egy vámpír hallja.
-Mit gondolt?.,-
-Képzeld ő is beismerte, hogy egy nő terhesen a leggyönyörűbb.,-elmosolyodtam, már megint bókol.
-Tudod arra gondoltam este elmehetnénk egy kicsit sétálni a városba, úgyis szépen fel van díszítve, és gondolom nem lesz sok ember ott. Na mit szólsz hozzá?.,-kérdeztem
-Ha szeretnéd hercegnőm, neked bármit.,-mondta, felemeltem kezem és végig simítottam hideg márványszerű arcán.
-Köszönöm.,-suttogtam, mert megjött az eladó.
-Tessék ha bármi kérdésük van nyugodtam szóljanak.,-
-Rendben, köszönjük.,-mondtam
Kinyitottam a katalógust és egyből rátévedt a szeme a kocsira.
-Ez milyen?.,-kérdeztem
-Hát szerintem pont Edwardnak való.,.-vigyorodott el.
-Neked, vagy a fiunknak?.,-kérdeztem vissza nevetve.
-Hát neki, nekem már van kocsim kettős és ráadásul az enyém vagy.,-mondta, megpuszilta hajamat.
-Akkor ez lesz?.,-kérdeztem
-Igen, legyen ahogy te akarod.,-mondta és odamentünk az eladóhoz.
-Megvan?.,-kérdezte
-Igen, ez lesz,-mutattam rá a képre.
-Rendben, az asszisztensem mindjárt kiáll vele.,-mondta addig kifizettem a kocsit.
-Köszönjük.,-mondta Edward.
-Már csak egy kérdésem lenne, ki fogja hazavinni?.,-kérdeztem
-Kicsim, menjünk ki és meglátod.,-mondta
-Oké.,-mondtam értetlenül.
Kimentünk, és megláttam egy kamiont, és benne kiült.
Na találjátok ki?
Emmett, és Jasper.
Kiszálltak, és én hirtelen nem vettem levegőt és ezt Edward is észre vette.
-Kicsim levegőt kel venned.,-simogatta meg hátam.
-Bocsánat, de...,-nem tudtam mit mondani.
-Nyugi húgi, csak kölcsönben van, nem hitted igaz, hogy megvettük?.,-kérdezte nevetve.
-Hát, majdnem..,-mondtam
-Oké, akkor már biztos, hogy nem.,-mondta Emmett.
-Amúgy Alice hívott fel minket, hogy majd nem tudjátok hogy hozzátok el a kocsikat, és azt mondta ő már kölcsönkért egy kamiont, és hogy ebbe a két kocsit el tudjuk vinni haza.,-mondta Jasper.
-Ja akkor értem.,-mondtam már én is nevetve ezen az egészen.
-Bella, kedvenc húgom, kérhetek valamit?.,-kérdezte Emmett vigyorogva.
-Rendben, de csak fel le nem engedem.,-mondtam
-Köszi.,- majd odament a kocsihoz és beszállt, majd felhajtott és behajtott a kamionba.
-Ő akarta először vezetni a kocsit?.,-kérdezte Jas.
-Tudod, hogy megvan örülve ha valami ujjat lát.,-mondta Edward és elnevettük magunkat.
-Na akkor megyünk tovább, gyertek utánunk.,-mondta Edward és elindultuk a kocsi felé.
Mikor beszálltunk megkérdeztem tőle:
-Te tudtad?.,-
-Nem, csak akkor mikor te fizettél és én hallottam, hogy egy kamion hajt be.,-
-Rendben.,-mondtam
Elindultunk, Edward keze a váltón volt, és én is rátettem, így ha váltott akkor én is.
-Még áll az este?.,-
-Igen.,-
Végre odaértünk a másik bolthoz.
Bementünk, és megkérdeztük, hogy van-e olyan kocsi.
-Igen, persze, de már csak egy van ebből a fajtából. Tudják minden olcsó kocsit elvittek, és a drága itt hagyták.,-mondta az eladó és közben elvezette a kocsihoz
-Ez lenne az.,-mutatott rá.
-Edward?.,-kérdeztem.
-Igen, pont Miranda stílusa, szerintem örülni fog neki, de a te véleményed is érdekel.,-
-Hüü Bella ez valami álom, ez a kocsi egy álom vegyétek meg.,-jött be Emmett, és kutya szemekkel nézet rám.
-Emmett tudod mit kapsz tőlem?.,-kérdeztem
-Na mit?.,-kérdezte izgatottan. Gondolom azt hitte elmondom.
-Rosalie meg én elmegyünk fél évre és nem fogsz minket látni.,-mondtam
-És akkor mi van?.,-kérdezte
-Gondolj bele.,-néztem a plafonra.,-te s Rosalie külön 5 hónapig, de legalább nem kell minden héten új ágyat venni, legfeljebb ha te nem töröd össze dühödben.,-mondtam kajánul.
-Nem Bella, mond azt hogy ez nem igaz, ugye nem igaz?.,-kérdezte félősen.
-Sose hazudtam neked.,-mondtam.
-De most igen.,-szólt Jasper.
-Jasper miért kellett olyan jól éreztem magam.-szóltam rá.
-Megnyugodtam.,-mondta Emmett.
-Szerelmem akkor ez az autó lesz?.,-kérdezte Edward
-Rendben.,-majd kifizettük, és most Jas ment fel a kamionba, hogy beálljon Edward kocsija mögé.
Kimentünk, és még kérdezni akartam egy pár dolgot tőlük.
-És mi lesz a kamionnal?.,-kérdeztem
-Alice azt mondta, hogy nyugodtam álljunk be a garázsba ő úgyis addig a gyerekkel lesz elfoglalva, és így nem látják a kocsikat.-mondta Jas.
-Rendben.,-mondtam
-És öm Emmett veled még otthon szeretnék beszélni veled, lehet majd, meg veled is Jasper, ha lehet?.,-kérdeztem
-Értettem.,-mondta Emmett, és nevetni kezdtünk mind a négyen.
Emmett, és Jasper beültek a kamionba, és elhajtottak, mi is ezt tettük, csak mi a kocsiba.
Bekötöttük magunkat, és elindultunk.
-Edward mennyi az idő?.,-kérdeztem
-Hat óra lesz ár perc múlva.,-mondta
És ha lehet valaki aki elolvassa irjon komit, mert amíg nem lesz meg leglább az 5 komi addig nem fogok frisselni!
Bocsi, de ez vagyok én!
18. fejezet
2.rész
Cullen karácsony
Két órára rá, megérkeztünk az első autóbolthoz.
Edward gyorsan kisegített, és a derekamra tette kezét majd bementünk a boltba.
Ahogy beléptünk egy eladó jött a segítségünkre.
-Jó napot, Boldog Karácsonyt kívánok, miben segíthetek?.,-kérdezte az eladó.
-Önnek is, egy Lanciát szeretnénk vásárolni.,-mondtam.
-Adok maguknak egy katalógust és abból amelyik önöknek tetszik kiválasztják, rendben?.,-
-Rendben, köszönjünk.,-majd bólintott és megfordult, hogy hozzon nekünk egy katalógust.
Halkan beszélni kezdtem Edwardnak, ahogy csak egy vámpír hallja.
-Mit gondolt?.,-
-Képzeld ő is beismerte, hogy egy nő terhesen a leggyönyörűbb.,-elmosolyodtam, már megint bókol.
-Tudod arra gondoltam este elmehetnénk egy kicsit sétálni a városba, úgyis szépen fel van díszítve, és gondolom nem lesz sok ember ott. Na mit szólsz hozzá?.,-kérdeztem
-Ha szeretnéd hercegnőm, neked bármit.,-mondta, felemeltem kezem és végig simítottam hideg márványszerű arcán.
-Köszönöm.,-suttogtam, mert megjött az eladó.
-Tessék ha bármi kérdésük van nyugodtam szóljanak.,-
-Rendben, köszönjük.,-mondtam
Kinyitottam a katalógust és egyből rátévedt a szeme a kocsira.
-Ez milyen?.,-kérdeztem
-Hát szerintem pont Edwardnak való.,.-vigyorodott el.
-Neked, vagy a fiunknak?.,-kérdeztem vissza nevetve.
-Hát neki, nekem már van kocsim kettős és ráadásul az enyém vagy.,-mondta, megpuszilta hajamat.
-Akkor ez lesz?.,-kérdeztem
-Igen, legyen ahogy te akarod.,-mondta és odamentünk az eladóhoz.
-Megvan?.,-kérdezte
-Igen, ez lesz,-mutattam rá a képre.
-Rendben, az asszisztensem mindjárt kiáll vele.,-mondta addig kifizettem a kocsit.
-Köszönjük.,-mondta Edward.
-Már csak egy kérdésem lenne, ki fogja hazavinni?.,-kérdeztem
-Kicsim, menjünk ki és meglátod.,-mondta
-Oké.,-mondtam értetlenül.
Kimentünk, és megláttam egy kamiont, és benne kiült.
Na találjátok ki?
Emmett, és Jasper.
Kiszálltak, és én hirtelen nem vettem levegőt és ezt Edward is észre vette.
-Kicsim levegőt kel venned.,-simogatta meg hátam.
-Bocsánat, de...,-nem tudtam mit mondani.
-Nyugi húgi, csak kölcsönben van, nem hitted igaz, hogy megvettük?.,-kérdezte nevetve.
-Hát, majdnem..,-mondtam
-Oké, akkor már biztos, hogy nem.,-mondta Emmett.
-Amúgy Alice hívott fel minket, hogy majd nem tudjátok hogy hozzátok el a kocsikat, és azt mondta ő már kölcsönkért egy kamiont, és hogy ebbe a két kocsit el tudjuk vinni haza.,-mondta Jasper.
-Ja akkor értem.,-mondtam már én is nevetve ezen az egészen.
-Bella, kedvenc húgom, kérhetek valamit?.,-kérdezte Emmett vigyorogva.
-Rendben, de csak fel le nem engedem.,-mondtam
-Köszi.,- majd odament a kocsihoz és beszállt, majd felhajtott és behajtott a kamionba.
-Ő akarta először vezetni a kocsit?.,-kérdezte Jas.
-Tudod, hogy megvan örülve ha valami ujjat lát.,-mondta Edward és elnevettük magunkat.
-Na akkor megyünk tovább, gyertek utánunk.,-mondta Edward és elindultuk a kocsi felé.
Mikor beszálltunk megkérdeztem tőle:
-Te tudtad?.,-
-Nem, csak akkor mikor te fizettél és én hallottam, hogy egy kamion hajt be.,-
-Rendben.,-mondtam
Elindultunk, Edward keze a váltón volt, és én is rátettem, így ha váltott akkor én is.
-Még áll az este?.,-
-Igen.,-
Végre odaértünk a másik bolthoz.
Bementünk, és megkérdeztük, hogy van-e olyan kocsi.
-Igen, persze, de már csak egy van ebből a fajtából. Tudják minden olcsó kocsit elvittek, és a drága itt hagyták.,-mondta az eladó és közben elvezette a kocsihoz
-Ez lenne az.,-mutatott rá.
-Edward?.,-kérdeztem.
-Neked tetszik?.,-kérdezte
-Igen, pont Miranda stílusa, szerintem örülni fog neki, de a te véleményed is érdekel.,-
-Hüü Bella ez valami álom, ez a kocsi egy álom vegyétek meg.,-jött be Emmett, és kutya szemekkel nézet rám.
-Emmett tudod mit kapsz tőlem?.,-kérdeztem
-Na mit?.,-kérdezte izgatottan. Gondolom azt hitte elmondom.
-Rosalie meg én elmegyünk fél évre és nem fogsz minket látni.,-mondtam
-És akkor mi van?.,-kérdezte
-Gondolj bele.,-néztem a plafonra.,-te s Rosalie külön 5 hónapig, de legalább nem kell minden héten új ágyat venni, legfeljebb ha te nem töröd össze dühödben.,-mondtam kajánul.
-Nem Bella, mond azt hogy ez nem igaz, ugye nem igaz?.,-kérdezte félősen.
-Sose hazudtam neked.,-mondtam.
-De most igen.,-szólt Jasper.
-Jasper miért kellett olyan jól éreztem magam.-szóltam rá.
-Megnyugodtam.,-mondta Emmett.
-Szerelmem akkor ez az autó lesz?.,-kérdezte Edward
-Igen, megvesszük.,-szóltam az eladónak.
-Rendben.,-majd kifizettük, és most Jas ment fel a kamionba, hogy beálljon Edward kocsija mögé.
Kimentünk, és még kérdezni akartam egy pár dolgot tőlük.
-És mi lesz a kamionnal?.,-kérdeztem
-Alice azt mondta, hogy nyugodtam álljunk be a garázsba ő úgyis addig a gyerekkel lesz elfoglalva, és így nem látják a kocsikat.-mondta Jas.
-Rendben.,-mondtam
-És öm Emmett veled még otthon szeretnék beszélni veled, lehet majd, meg veled is Jasper, ha lehet?.,-kérdeztem
-Persze húgi.,-
-Jó akkor menjetek, és nehogy valami baja essen a kocsinak Emmett, mert rajtad hajtom be az árát, és még ha a gyerekeknek is tetszik őket is biztatom, hogy hajtsák le rajtad.,-mondtam neki szigorú hangom.
Emmett, és Jasper beültek a kamionba, és elhajtottak, mi is ezt tettük, csak mi a kocsiba.
Bekötöttük magunkat, és elindultunk.
-Edward mennyi az idő?.,-kérdeztem
-Hová megyünk?.,-kérdeztem
-A kedvenc helyünkre.,-mondta és megcsókolt, vámpír gyorsasággal.
Emmmet és Jasper kölcsönzött kamiona!(Persze, hogy volvo!)
Immortal Moon:18.fejezet 1.rész Cullen karácsony
18.fejezet
1 rész
Cullen karácsony
(Bella szemszöge)
Ahogy cikázott a fejem a gyerekek, és Edward között eszembe jutott, hogy még nincs kocsijuk.
Már csak egy nap van karácsonyig, de ha mindenki úgy akarja akkor még találunk pár autó szalont.
-Ömm..igen Miranda megvettük, mind a kettőtöknek.,-hazudtam kegyesen, de hát mindent meg kell tenni a cél érdekében.
-Hát akkor jó, mi megyünk is, sziasztok.,-léptek ki az ajtón.
Edward egyből kérdőre vont.
-Hazudtál?.,-kérdezte
-Muszáj volt, de van egy óriási ötletem. Mivel még csak neked vettem az ajándékot arra gondoltam, ma még bemennénk a plázába, na?.,-
-Rendben, de mi lesz a gyerekek ajándékával?.,-kérdezte
-Ugye még nincsen kocsijuk és azt találtam ki, hogy vennénk nekik két kocsit. Na?.,-
-Bella tudom hogy neked mindenre van ötleted, de ezt hogyan fogjuk mindent végig csinálni egy nap. Én nem akarom, hogy bármi bajotok essen.,-
-Majd én segítek.,- rontott be Alice az ajtón.
-Alice megoldja.,-suttogtam Edward fülébe.
-Hé nem illik előttem sugdolózni én mindet hallok, és látok. Na jó nem mindent, de azért a legtöbbet igen…-csacsogott.
-Alice.,-szólt rá Edward
-Oké, Bella van egy ötletem, ti elmentek megvenni Edwarddal a kocsikat, addig én pedig elmegyek megvenni a te részed a családnak.,-
-Ahha, és egyet mondj meg neked, hogyan fogom odaadni az ajándékot, mert ha megveszed magadnak, akkor én..,-
-Huhh erre még én sem gondoltam.,-tett mutatót ujját állához.
-Beszéljünk Esmével, és Roseal ők megveszik szívesen gondolom.,-mondta Edward
-Köszönöm szerelmem.,-arcát két kezem közé fogtam, és megpusziltam száját, ami nem éppen annak ehetne könyvezni ami helyzetünkben.
-Héé majd akkor ha nem leszek itt rendben?.,-mondta Alice is visszanéztünk rá.
-Oké.,-mondta Edward
-Na akkor Bella mondom én a nevet, és te pedig mondod az ajándékot.,-
-Jó.-
-Kell valami amire felírod?.,-kérdeztem.
-Igen.,-mondta én felálltam, és az asztalról hoztam egy cetlit, és egy tollat.
-Esme?.,-kérdezte, majd visszaültem Edward ölébe.
-Kicsim mit vegyen neki?.,-kérdeztem
-Mondjuk egy lakásokról szóló könyv, és egy pár fülbevaló.,-mondta Edward
-Telitalálat.,-kiáltotta Alice.
-Héé.,-szóltam Alicere.
-Bocsi.,-
-Carlisle?.,-
-Oh neki tudom, neki egy új laptopot akartam, de nem tudtam megvenni.,-mondta mosolyogva.
-Oké, kettő kipipálva.,-mondta Alice.
-Rosalie?.,-
-Ő kérdéses mint Jas, de ha nagyon szeretné akkor kap tőlem egy pár új ágyat, és csinálunk egy raktárat, és mikor egyet tönkre tesznek, akkor gyorsan ki lehet cserélni.,-vicceltem.
-Nem, de hogy én ilyet sosem adnék.,-
-Küldjük el őket valahová, hogy legyenek kettesben.,-mondta Edward
-Jó ötlet, és hová?.,-
-Kiveszünk valahol egy sziget és oda na?.,-kérdezte Alice.
-Oké, akkor Emmet, és Rosalie elrendezve.,-mondta ismét.
-Várj, én még Emmettnek akartam.,-
-Na?.,-
-Hát Emmett Jeepére akartam új felniket, és egy órási vicckönyvet,-mondtam
-Oké, akkor már csak Jas van.,-
-Alice mit szeret Jas?.,-kérdeztem
-Engem.,-mondta és mind a hárman nevetni kezdtünk.
-Rajtad kívül.,-
-Engem.,-mondta megint.
-Alice.,-mondta szemrehányóan.
-Oké, oké, hát szereti a háborúkat, és engem, és engem, és engem, és engem.....,-álmodozott el.
-Alice.,-kiabáltunk rá.
-Ohh bocs.,-
-Akkor Jaznek?.,-
-Van egy oltári ötletem, mivel Jaz odavan a katonás dolgokért, ezért Alice vesz neki két jegyet és elmennek megnézni egy ilyen kiállítást.,-
-Szerintem jó ötlet.,-mondta Edward
-Akkor már mindenki kipipálva csak, én nem.,-
-Nyugi Alice megkapod azt amit szeretnél hidd el.,-mondtam.
-Nekem nem kell semmi csak, Jaz, Jaz, Jaz....,-
-Alice.,-szóltam rá higgadtam.
-Oké, akkor én már megyek is, majd este találkozunk.,-
-Sziasztok.,-köszönt.
-Szia.,-köszöntem vissza.
-És én mit kapod tőled?.,-kérdeztem
-Mit szeretnél?.,-kérdezte közbe kezével végig simogatta arcomat.
-Tudod én nagyon szeretek veletek élni, de nekem hiányzik a magány, olyan régen voltunk kettesben. És arra gondoltam ha már mindenki elmegy valahová "nyaralni" akkor mi is mehetnénk nem?.,-
-Bella, de most nem alkalmas. Ha a kicsi megszületik után elmegyünk esküszöm.,-
-Jó.,-mondtam szomorúan.
-Figyelj tudod amit megígérek azt be is tartom nem igaz?.,-
-De.,-hajtottam le a fejem.
-Ha szeretsz ez pár év olyan gyorsan elmegy, hogy észre sem veszed, de addig a kicsi az első, jó?.,-kérdezte
-Rendben, szeretlek.,-mondtam
-Én is.,-örökre, majd lassan szerelmesen megcsókolt.
Pár perc múlva szakadtunk csak el egymástól.
-Szólunk Esmének, és Rosenak?.,-kérdeztem
-Igen.,-mondta
Felálltam, és az ajtóhoz sétáltunk, kinyitottuk és lementünk.
Mindenki lent volt, és elmosolyodtam, mert láttam, hogy Emmett és Jasper éppen próbálják behozni a fenyőfát, de nem nagy sikerrel.
-Na mi lesz fiúk kihagy az erő?.,-vicceltem.
-Nem, csak éppen a fa nem akar bejönni .,-nyögte ki Emmett miközben húzta a fát.
-Ahha, igen, a fa.,-mondtam, és továbbmentünk a konyhába. Szerencsénkre ott volt Roslie és Esme is.
-Esme, Rosalie lehet egy kérésem?.,-
-Persze kicsim.,-mondta Esme
-Mond.,-Rose
-Alicenek kéne venni ajándékot.,-
-És mire gondoltál.,-kérdezte Esme
-Gondolom mesélte Alice az ajándékos dolgot, hogy későn kezdtünk bele.,-
-Igen, és azt is, hogy az ő ajándékát kell megvenni.,-
-Igen, kérlek ha tudtok vegyetek neki egy karórát.,-
-A színe milyen legyen?.,-kérdezte Rosalie
-Azt rátok bízom.,-mondtam
-Oké, akkor mihelyst Alice hazajön, akkor elmegyünk rendben?.,-kérdezte Esme mosolyogva
-Köszönöm, és neked is Rosalie.,-mondtam
-Nem számít.,-mondta.
Visszamentünk a nappaliba, és már állt a fa.
-Hát mégis sikerült behozni?.,-súgtam Edward fülébe. Ő csak elmosolyodott.
-Hallottam.,-szólt ide Emmett.
-Oké.,-mondtam
-Bella akkor megyünk?.,-kérdezte Edward
-Menjünk, de először találjuk ki milyen kocsit kéne venni nekik.,-fordultam felé.
-Edward kaphatnak egy Hondát, és Miranda pedig egy Lanicát, na?.,-kérdezte szerelmem.
-Rendben, de én választok.,-kötöttem le.
-Oké, akkor kabát és mehetünk is.,-
-Lehozod szívem?.,-kérdeztem
-Persze.,- majd felszaladt.
Én gyorsan Emmetthez futottam.
-Emmett öt percre le tudod kötni Edwardot?.,-kérdeztem
-Persze húgi, neked mindent.,-
-Köszi.,-
-Nincs mit.,-
Kimentem gyorsan az ajtó elé, és felhívtam az eladót.
-Jó napot, Mrs Cullen vagyok és a zongora iránt érdeklődök.,-
-Jó napot, igen mindjárt meg is nézem.,-
-Köszönöm.,-
-Ön vette a sötét ében fából készült 7000$ zongorát?.,-
-Igen én.,- ohh még jó, hogy emlékszem rá.
-Mivel ma 23.-a van ezért ingyenes a szállítás, hány órára szállítsuk ki?.,-kérdezte az eladó.
-Fél nyolcra meglehet oldani?.,-kérdeztem bájos hangon.
-Persze, hova?.,-
-A város szélén van egy ösvény oda álljon a kocsi onnan majd mi elhozzuk, rendben?.,-
-Persze.,-
-Köszönöm szépen a segítséget.,-
-Én köszönöm.,-majd letettük, és megláttam Edwardot mögöttem.
Ránéztem és a kabátomat a kezében lengette nevetve.
-Na már nem is kell az a fránya kabát?.,-kérdezte és rám adta.
-Ha te mondod mindig kell.,-
-Kinek a kocsijával megyünk?.,-kérdeztem
-Az enyémmel?.,-kérdezett vissza, és bement a garázsba.
-Oké.,-majd én is mentem utána, és elindultunk a boltok felé.
-Edward van téli gumid?.,-kérdeztem
-Igen, Emmett már feltette az össze kocsira.,-
-Akkor megnyugodtam.,-mondtam majd kiértünk a főutra.
1 rész
Cullen karácsony
(Bella szemszöge)
Ahogy cikázott a fejem a gyerekek, és Edward között eszembe jutott, hogy még nincs kocsijuk.
Már csak egy nap van karácsonyig, de ha mindenki úgy akarja akkor még találunk pár autó szalont.
-Ömm..igen Miranda megvettük, mind a kettőtöknek.,-hazudtam kegyesen, de hát mindent meg kell tenni a cél érdekében.
-Hát akkor jó, mi megyünk is, sziasztok.,-léptek ki az ajtón.
Edward egyből kérdőre vont.
-Hazudtál?.,-kérdezte
-Muszáj volt, de van egy óriási ötletem. Mivel még csak neked vettem az ajándékot arra gondoltam, ma még bemennénk a plázába, na?.,-
-Rendben, de mi lesz a gyerekek ajándékával?.,-kérdezte
-Ugye még nincsen kocsijuk és azt találtam ki, hogy vennénk nekik két kocsit. Na?.,-
-Bella tudom hogy neked mindenre van ötleted, de ezt hogyan fogjuk mindent végig csinálni egy nap. Én nem akarom, hogy bármi bajotok essen.,-
-Majd én segítek.,- rontott be Alice az ajtón.
-Alice megoldja.,-suttogtam Edward fülébe.
-Hé nem illik előttem sugdolózni én mindet hallok, és látok. Na jó nem mindent, de azért a legtöbbet igen…-csacsogott.
-Alice.,-szólt rá Edward
-Oké, Bella van egy ötletem, ti elmentek megvenni Edwarddal a kocsikat, addig én pedig elmegyek megvenni a te részed a családnak.,-
-Ahha, és egyet mondj meg neked, hogyan fogom odaadni az ajándékot, mert ha megveszed magadnak, akkor én..,-
-Huhh erre még én sem gondoltam.,-tett mutatót ujját állához.
-Beszéljünk Esmével, és Roseal ők megveszik szívesen gondolom.,-mondta Edward
-Köszönöm szerelmem.,-arcát két kezem közé fogtam, és megpusziltam száját, ami nem éppen annak ehetne könyvezni ami helyzetünkben.
-Héé majd akkor ha nem leszek itt rendben?.,-mondta Alice is visszanéztünk rá.
-Oké.,-mondta Edward
-Na akkor Bella mondom én a nevet, és te pedig mondod az ajándékot.,-
-Jó.-
-Kell valami amire felírod?.,-kérdeztem.
-Igen.,-mondta én felálltam, és az asztalról hoztam egy cetlit, és egy tollat.
-Esme?.,-kérdezte, majd visszaültem Edward ölébe.
-Kicsim mit vegyen neki?.,-kérdeztem
-Mondjuk egy lakásokról szóló könyv, és egy pár fülbevaló.,-mondta Edward
-Telitalálat.,-kiáltotta Alice.
-Héé.,-szóltam Alicere.
-Bocsi.,-
-Carlisle?.,-
-Oh neki tudom, neki egy új laptopot akartam, de nem tudtam megvenni.,-mondta mosolyogva.
-Oké, kettő kipipálva.,-mondta Alice.
-Rosalie?.,-
-Ő kérdéses mint Jas, de ha nagyon szeretné akkor kap tőlem egy pár új ágyat, és csinálunk egy raktárat, és mikor egyet tönkre tesznek, akkor gyorsan ki lehet cserélni.,-vicceltem.
-Nem, de hogy én ilyet sosem adnék.,-
-Küldjük el őket valahová, hogy legyenek kettesben.,-mondta Edward
-Jó ötlet, és hová?.,-
-Kiveszünk valahol egy sziget és oda na?.,-kérdezte Alice.
-Oké, akkor Emmet, és Rosalie elrendezve.,-mondta ismét.
-Várj, én még Emmettnek akartam.,-
-Na?.,-
-Hát Emmett Jeepére akartam új felniket, és egy órási vicckönyvet,-mondtam
-Oké, akkor már csak Jas van.,-
-Alice mit szeret Jas?.,-kérdeztem
-Engem.,-mondta és mind a hárman nevetni kezdtünk.
-Rajtad kívül.,-
-Engem.,-mondta megint.
-Alice.,-mondta szemrehányóan.
-Oké, oké, hát szereti a háborúkat, és engem, és engem, és engem, és engem.....,-álmodozott el.
-Alice.,-kiabáltunk rá.
-Ohh bocs.,-
-Akkor Jaznek?.,-
-Van egy oltári ötletem, mivel Jaz odavan a katonás dolgokért, ezért Alice vesz neki két jegyet és elmennek megnézni egy ilyen kiállítást.,-
-Szerintem jó ötlet.,-mondta Edward
-Akkor már mindenki kipipálva csak, én nem.,-
-Nyugi Alice megkapod azt amit szeretnél hidd el.,-mondtam.
-Nekem nem kell semmi csak, Jaz, Jaz, Jaz....,-
-Alice.,-szóltam rá higgadtam.
-Oké, akkor én már megyek is, majd este találkozunk.,-
-Sziasztok.,-köszönt.
-Szia.,-köszöntem vissza.
-És én mit kapod tőled?.,-kérdeztem
-Mit szeretnél?.,-kérdezte közbe kezével végig simogatta arcomat.
-Tudod én nagyon szeretek veletek élni, de nekem hiányzik a magány, olyan régen voltunk kettesben. És arra gondoltam ha már mindenki elmegy valahová "nyaralni" akkor mi is mehetnénk nem?.,-
-Bella, de most nem alkalmas. Ha a kicsi megszületik után elmegyünk esküszöm.,-
-Jó.,-mondtam szomorúan.
-Figyelj tudod amit megígérek azt be is tartom nem igaz?.,-
-De.,-hajtottam le a fejem.
-Ha szeretsz ez pár év olyan gyorsan elmegy, hogy észre sem veszed, de addig a kicsi az első, jó?.,-kérdezte
-Rendben, szeretlek.,-mondtam
-Én is.,-örökre, majd lassan szerelmesen megcsókolt.
Pár perc múlva szakadtunk csak el egymástól.
-Szólunk Esmének, és Rosenak?.,-kérdeztem
-Igen.,-mondta
Felálltam, és az ajtóhoz sétáltunk, kinyitottuk és lementünk.
Mindenki lent volt, és elmosolyodtam, mert láttam, hogy Emmett és Jasper éppen próbálják behozni a fenyőfát, de nem nagy sikerrel.
-Na mi lesz fiúk kihagy az erő?.,-vicceltem.
-Nem, csak éppen a fa nem akar bejönni .,-nyögte ki Emmett miközben húzta a fát.
-Ahha, igen, a fa.,-mondtam, és továbbmentünk a konyhába. Szerencsénkre ott volt Roslie és Esme is.
-Esme, Rosalie lehet egy kérésem?.,-
-Persze kicsim.,-mondta Esme
-Mond.,-Rose
-Alicenek kéne venni ajándékot.,-
-És mire gondoltál.,-kérdezte Esme
-Gondolom mesélte Alice az ajándékos dolgot, hogy későn kezdtünk bele.,-
-Igen, és azt is, hogy az ő ajándékát kell megvenni.,-
-Igen, kérlek ha tudtok vegyetek neki egy karórát.,-
-A színe milyen legyen?.,-kérdezte Rosalie
-Azt rátok bízom.,-mondtam
-Oké, akkor mihelyst Alice hazajön, akkor elmegyünk rendben?.,-kérdezte Esme mosolyogva
-Köszönöm, és neked is Rosalie.,-mondtam
-Nem számít.,-mondta.
Visszamentünk a nappaliba, és már állt a fa.
-Hát mégis sikerült behozni?.,-súgtam Edward fülébe. Ő csak elmosolyodott.
-Hallottam.,-szólt ide Emmett.
-Oké.,-mondtam
-Bella akkor megyünk?.,-kérdezte Edward
-Menjünk, de először találjuk ki milyen kocsit kéne venni nekik.,-fordultam felé.
-Edward kaphatnak egy Hondát, és Miranda pedig egy Lanicát, na?.,-kérdezte szerelmem.
-Rendben, de én választok.,-kötöttem le.
-Oké, akkor kabát és mehetünk is.,-
-Lehozod szívem?.,-kérdeztem
-Persze.,- majd felszaladt.
Én gyorsan Emmetthez futottam.
-Emmett öt percre le tudod kötni Edwardot?.,-kérdeztem
-Persze húgi, neked mindent.,-
-Köszi.,-
-Nincs mit.,-
Kimentem gyorsan az ajtó elé, és felhívtam az eladót.
-Jó napot, Mrs Cullen vagyok és a zongora iránt érdeklődök.,-
-Jó napot, igen mindjárt meg is nézem.,-
-Köszönöm.,-
-Ön vette a sötét ében fából készült 7000$ zongorát?.,-
-Igen én.,- ohh még jó, hogy emlékszem rá.
-Mivel ma 23.-a van ezért ingyenes a szállítás, hány órára szállítsuk ki?.,-kérdezte az eladó.
-Fél nyolcra meglehet oldani?.,-kérdeztem bájos hangon.
-Persze, hova?.,-
-A város szélén van egy ösvény oda álljon a kocsi onnan majd mi elhozzuk, rendben?.,-
-Persze.,-
-Köszönöm szépen a segítséget.,-
-Én köszönöm.,-majd letettük, és megláttam Edwardot mögöttem.
Ránéztem és a kabátomat a kezében lengette nevetve.
-Na már nem is kell az a fránya kabát?.,-kérdezte és rám adta.
-Ha te mondod mindig kell.,-
-Kinek a kocsijával megyünk?.,-kérdeztem
-Az enyémmel?.,-kérdezett vissza, és bement a garázsba.
-Oké.,-majd én is mentem utána, és elindultunk a boltok felé.
-Edward van téli gumid?.,-kérdeztem
-Igen, Emmett már feltette az össze kocsira.,-
-Akkor megnyugodtam.,-mondtam majd kiértünk a főutra.
Immortal Moon:17.fejezet Családi csevely
Bocsi hogy rövid lett, de szerkiztem a másik két-három oldimat, és alig volt rá időm.
És lehet nem le előre jelzés sem, mert ma hatkor értem haza és tanulnom is kellett, rajzolnom holnapra, és ezért nem amaradt időm, de eskü, hogy a 18. hosszabb lesz jóval!
Bocsánat!!!!!!:(((
17. fejezet
Családi csevej
Mikor megkérdeztem Edwardtól mi volt ez a kényszerházasság elmondta, hogy ez volt annak az ár, hogy ne bántsanak minket.
Mikor felmentünk vagyis Edward a karjaiba vitt fel, a pöttöm Alice állított meg minket.
-Hé Edward te már megvetted Bella ajándékát?.,-kérdezte izgatottan bátyától, aki nem olyan arcot vágott, amit képzeltem volna.
-Muszáj most Alice? Majd ha négyszemközt leszünk megmondom jó?.,-
-Nekem oké, akkor én most megyek is, jó szórakozást.,-mondta majd tovább ugrált boldogan.
Hát valahol igaza is volt Alicenek, már mindenki boldog.
Minden rendeződött, Edward velem van, egy pici várunk, és a gyerekek is itt vannak.
-Edward, hol vannak a gyerekek?.,-kérdeztem mikor beértünk a szobába.
-Mindjárt jönnek, lent vannak, mert Alice beszél velük.,-
-Áhh akkor jó.,-
-Azt mondták egy nő várandósan a legszebb, szerintem ez igaz.,-bókolt.
-Bókolsz?.,-kérdeztem és elmosolyodtam.
-Miért minek hangzott?.,-közelebb mentem hozzá, és mivel ing volt rajta ezért megigazítottam a gallérját.
-Tudod hogy nekem mindig csak kedvest tudsz mondani ilyen helyzetekben?.,-kérdeztem
-Van az oka.,-
-Ohh igen, és mi az?.,-
-Inkább ki.,-helyesbítettet.
-Én vagyok minden okozója?.,-kérdeztem, és kezemet nyaka köré fontam.
-A legtöbb jónak csak te.,-mondta, és a szemembe nézet.
-Egyet nem értek én miért nem tudok neked ilyen kedvesek mondani?.,-
-Hát mert én férfi vagyok, te pedig nő.-
-Várj valamit megpróbálok.,-levettem a kezemet, és járkálni kezdtem.
Ő csak ott állt és nézet, jól esett a figyelme.
-Megvan.,-
-Na?.,-
-Te vagy az legszexisebb vámpír aki csak létezik ezen a világon, persze csak is az én számomra, mert egy önző háromgyermekes anyuka vagyok.,-mondtam
-Köszönöm szerelemem.-magához húzott és megcsókolt.
(Miranda szemszöge)
-Miranda felmegyünk anyáékhoz?.,-kérdezte Edward
-Menjünk.,-mondtam
Felbaktattunk a lépcsőn és láttuk, hogy anyáék szobaajtaja nyitva van, ezért mi kis betolakodok bekukucskáltunk.Anya, és Edward éppen csókolóztak, én élvezettel figyeltem, de Edward meglökött és beestünk az ajtón. Anyáék abban a pillanatban szétrebbentek, de Edward még anya derekát fogta.
Én pedig egy bocsánatkérő pillantást lövelltem anya felé.
-Na mi szél hozott ide titeket?.,-kérdezte anya mosolyogva, és hát elég rég láttam már ennyire mosolyogni.
-Edward volt az.,-mondtam
-Álljatok fel, és gyertek beljebb.,-szólt Edward.
Leültünk az ágyra én és Edward, de anya és az újdonsült apám nem.
Ők a fotelben helyezkedtek el, ha azt lehet mondani, hogy anya Edward ölébe ült.
-Anya lehetek őszinte veletek?.,-kérdezte Edward
-Kérlek.,-mondta anya
-Miranda te jössz.,-adta át a stafétát nekem, épp a legrosszabb résznél.
Vettem egy nagy levegőt, és megkérdeztem.
-Edward te mikor akarod elvenni anyát?.,-kérdeztem
-Öm..figyeljetek ha minden ügy sikerül ahogy gondjuk akkor a leghamarabb elveszem anyátokat.,-
-Miért?.,-kérdezett vissza.
-Tudod mi, én és Edward nagyon szeretnénk, hogy végre hivatalosan is az apánk légy.,-mondtam ki.
Majd egy kicsi csönd keletkezet, de Edward megtörte.
-Köszönöm Miranda.,-mondta Edward.
-Anya pár nap múlva karácsony, lehetne egy kérésünk?.,-kérdezte
-Persze, mi lenne az?.,-
-Tudod arra gondoltunk Edwarddal, hogy a karácsony egyik napját a Volturinál tölthetnénk mi ketten. Megengeded, hogy ott legyünk 25.-én?,-kérdeztem
-Tőlem mehetek, és apátok szava nem számít?.,-
-Bocsánat.,-mondtam
-Apa elengedsz?.,-kérdeztem
-Ha anyátok belegyezik akkor én is.,-
-Köszi.,-ugrottunk fel, és megöleltük őket, persze amennyire csak tudtuk.
-Anya megvetted nekünk már az ajándékot?.,-kérdezte Edward
Én csak oda vissza pillantgattam Edwardra, és a gyerekekre.,
El is felejtettem, hogy mi vegyek nekik, mert egyik nap, még az agyamban volt, a másikban már nem, és most jutott eszembe. Pedig vámpír vagyok, de Edward elveszi mindig az eszem.:D
És lehet nem le előre jelzés sem, mert ma hatkor értem haza és tanulnom is kellett, rajzolnom holnapra, és ezért nem amaradt időm, de eskü, hogy a 18. hosszabb lesz jóval!
Bocsánat!!!!!!:(((
17. fejezet
Mikor megkérdeztem Edwardtól mi volt ez a kényszerházasság elmondta, hogy ez volt annak az ár, hogy ne bántsanak minket.
Mikor felmentünk vagyis Edward a karjaiba vitt fel, a pöttöm Alice állított meg minket.
-Hé Edward te már megvetted Bella ajándékát?.,-kérdezte izgatottan bátyától, aki nem olyan arcot vágott, amit képzeltem volna.
-Muszáj most Alice? Majd ha négyszemközt leszünk megmondom jó?.,-
-Nekem oké, akkor én most megyek is, jó szórakozást.,-mondta majd tovább ugrált boldogan.
Hát valahol igaza is volt Alicenek, már mindenki boldog.
Minden rendeződött, Edward velem van, egy pici várunk, és a gyerekek is itt vannak.
-Edward, hol vannak a gyerekek?.,-kérdeztem mikor beértünk a szobába.
-Mindjárt jönnek, lent vannak, mert Alice beszél velük.,-
-Áhh akkor jó.,-
-Azt mondták egy nő várandósan a legszebb, szerintem ez igaz.,-bókolt.
-Bókolsz?.,-kérdeztem és elmosolyodtam.
-Miért minek hangzott?.,-közelebb mentem hozzá, és mivel ing volt rajta ezért megigazítottam a gallérját.
-Tudod hogy nekem mindig csak kedvest tudsz mondani ilyen helyzetekben?.,-kérdeztem
-Van az oka.,-
-Ohh igen, és mi az?.,-
-Inkább ki.,-helyesbítettet.
-Én vagyok minden okozója?.,-kérdeztem, és kezemet nyaka köré fontam.
-A legtöbb jónak csak te.,-mondta, és a szemembe nézet.
-Egyet nem értek én miért nem tudok neked ilyen kedvesek mondani?.,-
-Hát mert én férfi vagyok, te pedig nő.-
-Várj valamit megpróbálok.,-levettem a kezemet, és járkálni kezdtem.
Ő csak ott állt és nézet, jól esett a figyelme.
-Megvan.,-
-Na?.,-
-Te vagy az legszexisebb vámpír aki csak létezik ezen a világon, persze csak is az én számomra, mert egy önző háromgyermekes anyuka vagyok.,-mondtam
-Köszönöm szerelemem.-magához húzott és megcsókolt.
(Miranda szemszöge)
-Miranda felmegyünk anyáékhoz?.,-kérdezte Edward
-Menjünk.,-mondtam
Felbaktattunk a lépcsőn és láttuk, hogy anyáék szobaajtaja nyitva van, ezért mi kis betolakodok bekukucskáltunk.Anya, és Edward éppen csókolóztak, én élvezettel figyeltem, de Edward meglökött és beestünk az ajtón. Anyáék abban a pillanatban szétrebbentek, de Edward még anya derekát fogta.
Én pedig egy bocsánatkérő pillantást lövelltem anya felé.
-Na mi szél hozott ide titeket?.,-kérdezte anya mosolyogva, és hát elég rég láttam már ennyire mosolyogni.
-Edward volt az.,-mondtam
-Álljatok fel, és gyertek beljebb.,-szólt Edward.
Leültünk az ágyra én és Edward, de anya és az újdonsült apám nem.
Ők a fotelben helyezkedtek el, ha azt lehet mondani, hogy anya Edward ölébe ült.
-Anya lehetek őszinte veletek?.,-kérdezte Edward
-Kérlek.,-mondta anya
-Miranda te jössz.,-adta át a stafétát nekem, épp a legrosszabb résznél.
Vettem egy nagy levegőt, és megkérdeztem.
-Edward te mikor akarod elvenni anyát?.,-kérdeztem
-Öm..figyeljetek ha minden ügy sikerül ahogy gondjuk akkor a leghamarabb elveszem anyátokat.,-
-Miért?.,-kérdezett vissza.
-Tudod mi, én és Edward nagyon szeretnénk, hogy végre hivatalosan is az apánk légy.,-mondtam ki.
Majd egy kicsi csönd keletkezet, de Edward megtörte.
-Köszönöm Miranda.,-mondta Edward.
-Anya pár nap múlva karácsony, lehetne egy kérésünk?.,-kérdezte
-Persze, mi lenne az?.,-
-Tudod arra gondoltunk Edwarddal, hogy a karácsony egyik napját a Volturinál tölthetnénk mi ketten. Megengeded, hogy ott legyünk 25.-én?,-kérdeztem
-Tőlem mehetek, és apátok szava nem számít?.,-
-Bocsánat.,-mondtam
-Apa elengedsz?.,-kérdeztem
-Ha anyátok belegyezik akkor én is.,-
-Köszi.,-ugrottunk fel, és megöleltük őket, persze amennyire csak tudtuk.
-Anya megvetted nekünk már az ajándékot?.,-kérdezte Edward
Én csak oda vissza pillantgattam Edwardra, és a gyerekekre.,
El is felejtettem, hogy mi vegyek nekik, mert egyik nap, még az agyamban volt, a másikban már nem, és most jutott eszembe. Pedig vámpír vagyok, de Edward elveszi mindig az eszem.:D
Immortal Moon: 16. fejezet Őszínteség, és vallomás 1. rész
Olvassátok:)))))))))))))))))))))))))))))))))))
16. fejezet
Öszinteség és változás 1.rész
Mikor reggel felkeltem hét órát mutatott az óra, de én azt hittem már kettő is elmúlt, mert annyit aludtam.
-Jó reggelt kicsim.,- simogattam meg nagy pocakom.
Mintha éreztem volna, hogy azt mondja,„neked is anya”.
Átvettem a pizsamám nagy nehezen, és hallottam, hogy valaki kopog az ajtón.
-Gyere.,-szóltam ki.
-Hahó Bella, hol vagy?.,-kérdezte a hang tulajdonosa.
-A fürdőben, gyere be.,-mondtam, és hajamat kezdtem kifésülni.
-Szia Jasper. Hogy-hogy, te jöttél, és nem a pöttömség?.,-kérdeztem játékosan, és nevetni kezdtünk.
Hát elég jól kezdődött a napom, az biztos.
-Szia, mert engem küldött.,-
-Küldött?.,-kérdeztem
-Tudod milyen.,-mondta Jasper
-Igaz.,-mondtam
-Na miért küldött?.,-kérdeztem
-Tudod azért engem küldött, mert csak nekem van olyan képességem amivel manipulálni tudom a hangulatokat, és most nem fogsz örülni amit hallani fogsz.
-Mi?.,
-Figyelj, itt van Hugh.,-mondta ki nemes egyszerűséggel.
És itt mint aki megfagyott néztem Jasperre.
Mit keres itt ez az ember? Tönkre akarja tenni a családom? Megakar fenyegetni, hogy nem megyek vissza hozzá megöl? És hogy tudták beengedni, ezt a mocskot a házba?.
Hirtelen kaptam fel magamat, hogy miért nem teszek semmit ellene.
-Bella nyugalom jó? Ne akarj semmit butaságot csinálni, mert neked, és a babának sem tenne jót.,-mondta Jasper.
-Értem, de ha leértünk én megölöm.,-mondtam ingerülten.
-Bella.,-szólt rám.
-Jó nem bántom.,-
-Én ott leszek, hogy lenyugtassalak, és a többiek is. Mégis csak kilencen vagyunk ellened.,-mondta
-Köszi Jazz.,-
-Nincs mit.,-
-Akkor menjünk, de ne tévessz szem elől, jó?.,-kértem
-Ott leszek mögötted, a saját árnyékod leszek, ha így jobban tetszik.,-
-Ez már más.,-mondtam, és leindultunk a nappaliba, hogy annak a mocsoknak a szemébe nézzek, és megtudjam mit keres itt.
Mikor a lépcsőn jöttünk le Edward már mellettem volt, és köszönt.
Összekulcsoltuk a kezünket, és így mentünk tovább.
Láttam ahogy, Hugh feláll, és üdvözöl.
-Áhh Bella milyen gyönyörű vagy és látom harmadjára is anya leszel.,-
-Mit akarsz itt?,-förmedtem rá.
-Bella Hugh csak tárgyalni jött.,-állt fel Carlisle.
-Tárgyalni? Mi?.,-kérdeztem ingerülten, de másodpercekkel később már nem éreztem semmit, és ez Jasper segítsége volt.
-Kicsim üljetek le, és megbeszéljük, rendben?,-kérdezte Esme.
-Jó,- böktem ki.
Leültünk, és Edward nem engedte el a kezem.
-Hugh azért jött, mint mondtam meg akarja beszélni miért akart minket megtámadni.,-
-Igen, szóval mikor te elmentél avval a hazugsággal, hogy Victoriához mész, én elhittem neked.
Volt egy olyan érzésem, hogy hazudsz, de mivel nem volt ismerősöd, akit én ismernék, ezért gondoltam, hogy nála leszel.Aztán egy nap megelégeltem, hogy nem vagy itthon, akár a feleségem vagy, vagy nem.
Elmentem Victoriához, és kerestelek, de nem voltál ott.
Victoriát megfenyegettem ha nem mondja el hová mentél, a Volturihoz cipeltettem, és ekkor bökte ki, hogy itt vagy.Én erre dühös lettem, és megakartalak titeket támadni, de akkor jött Edward.
Tudjátok, hogy nem támadtam, és ennek meg is volt az oka.
Mivel Edward megtudtam, hogy támadni akarok megkért rá, hogy ne tegyem, mert nem akarta hogy bárkit is bántsak.Így egyességet kötöttünk, ha elveszi Ericát akkor meghagyom az életeteket.
Ez mentette meg a családod Bella.,-nézet rám.
-És ha most dühös vagy Edwardra akkor ne tedd, mert nem direkt jöttem ide.
Azt akartam elmondani, hogy megváltoztam, új életet kezdet.
Van egy ember aki meg tudott változtatni, őt még biztos nem ismered, de ő a lányom, a vér szerinti lányom, Lanita Kenway.
-Mi?,-bukott ki belőlem.
-Igen tudom, nekem is furcsa volt eleinte, de mikor találkoztam Amandával az utcán felismer, és megmondta, vagyis a képembe vágta, hogy van egy vámpírlányom, aki minden napját arra áldozza hogy keresi az apját.
-Amanda az akit a képen láttam, a szobádban?,,-kérdeztem
-Igen. És kérlek ne légy dühös Edwardra, ő legjobb vámpír akit magadnak találsz.
Ő mindent megtenne, érted és a családjáért.
Ha nekem lenne egy ilyen feleségem mint te, én nem tudnám ezt megadni neked.
Túl kevés vagyok hozzád képes. Még egyszer elmondom, Edward nem azért vette el Ericát mert szeretik egymást szerelemből, hanem azért, hogy téged megvédjen tőlem.
Szeret téged, úgy ahogy én soha, és most ha elhagyod miattam, én nem tudom mit csináljak majd. És most ha levennétek a gyűrűt, akkor én boldog lennék.-
Edward és Erica egymásra néztek majd lehúzták a gyűrűt kezükről, és Hugh kezébe adták.
-Köszönöm.,-
-Hugh köszönjük, hogy eljöttél és tisztáztál mindent, mi elfelejtjük ha te is?.,-kérdezte Carlisle, majd felállt, és kezet fogtak Hughval.
-Ígérem elfejtem azt is, hogy eszembe jutott ez az ötlet.,-
-Köszönjük.,-mondtam, és felugrott már amennyire tudtam, és Hugh nyakába borultam.
-Héé Bella nincs semmi baj.,-simogatta hátamat.
-Annyira szeretlek téged.,-mondtam
-Én is.,-
Majd hallottam ahogy Edward megszólítja Hught, én pedig leszálltam Hugh nyakából.
-Hugh, köszönöm, hogy kiálltál mellettem.,-fogtak kezet.
-Szívesen, de egyet ígérj meg nekem, vigyázni fogsz erre a szépségre, mert ő mindent megér.,-
-Tudom megígérem.,-fogta meg a kezem.
-Akkor én most megyek, jó volt viszont látni, téged Bella és sok boldogságot a harmadik babához is.,-
-Várj.,-mondta,
-Igen?.,-
-A gyerekekkel nem akarsz beszélni?.,-kérdeztem
-Nincsenek itthon.,-mondta Rosalie.
-Mi?.,-
-Előbb elmentek Emmettel vadászni.,-
-Ohh akkor, átküldöm őket majd egyik nap rendben?.,-kérdeztem
-Persze.,-mondta Hugh
-És sok boldogságot.,- lépet ki az ajtó, és elfutott.
Majd becsuktuk az ajtót, és rákérdeztem erre az egy dologra..
-Edward, mi volt ez a kényszerházasság?.,-kérdeztem
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)