Olvassátok:)))))))))))))))))))))))))))))))))))
16. fejezet
Öszinteség és változás 1.rész
Mikor reggel felkeltem hét órát mutatott az óra, de én azt hittem már kettő is elmúlt, mert annyit aludtam.
-Jó reggelt kicsim.,- simogattam meg nagy pocakom.
Mintha éreztem volna, hogy azt mondja,„neked is anya”.
Átvettem a pizsamám nagy nehezen, és hallottam, hogy valaki kopog az ajtón.
-Gyere.,-szóltam ki.
-Hahó Bella, hol vagy?.,-kérdezte a hang tulajdonosa.
-A fürdőben, gyere be.,-mondtam, és hajamat kezdtem kifésülni.
-Szia Jasper. Hogy-hogy, te jöttél, és nem a pöttömség?.,-kérdeztem játékosan, és nevetni kezdtünk.
Hát elég jól kezdődött a napom, az biztos.
-Szia, mert engem küldött.,-
-Küldött?.,-kérdeztem
-Tudod milyen.,-mondta Jasper
-Igaz.,-mondtam
-Na miért küldött?.,-kérdeztem
-Tudod azért engem küldött, mert csak nekem van olyan képességem amivel manipulálni tudom a hangulatokat, és most nem fogsz örülni amit hallani fogsz.
-Mi?.,
-Figyelj, itt van Hugh.,-mondta ki nemes egyszerűséggel.
És itt mint aki megfagyott néztem Jasperre.
Mit keres itt ez az ember? Tönkre akarja tenni a családom? Megakar fenyegetni, hogy nem megyek vissza hozzá megöl? És hogy tudták beengedni, ezt a mocskot a házba?.
Hirtelen kaptam fel magamat, hogy miért nem teszek semmit ellene.
-Bella nyugalom jó? Ne akarj semmit butaságot csinálni, mert neked, és a babának sem tenne jót.,-mondta Jasper.
-Értem, de ha leértünk én megölöm.,-mondtam ingerülten.
-Bella.,-szólt rám.
-Jó nem bántom.,-
-Én ott leszek, hogy lenyugtassalak, és a többiek is. Mégis csak kilencen vagyunk ellened.,-mondta
-Köszi Jazz.,-
-Nincs mit.,-
-Akkor menjünk, de ne tévessz szem elől, jó?.,-kértem
-Ott leszek mögötted, a saját árnyékod leszek, ha így jobban tetszik.,-
-Ez már más.,-mondtam, és leindultunk a nappaliba, hogy annak a mocsoknak a szemébe nézzek, és megtudjam mit keres itt.
Mikor a lépcsőn jöttünk le Edward már mellettem volt, és köszönt.
Összekulcsoltuk a kezünket, és így mentünk tovább.
Láttam ahogy, Hugh feláll, és üdvözöl.
-Áhh Bella milyen gyönyörű vagy és látom harmadjára is anya leszel.,-
-Mit akarsz itt?,-förmedtem rá.
-Bella Hugh csak tárgyalni jött.,-állt fel Carlisle.
-Tárgyalni? Mi?.,-kérdeztem ingerülten, de másodpercekkel később már nem éreztem semmit, és ez Jasper segítsége volt.
-Kicsim üljetek le, és megbeszéljük, rendben?,-kérdezte Esme.
-Jó,- böktem ki.
Leültünk, és Edward nem engedte el a kezem.
-Hugh azért jött, mint mondtam meg akarja beszélni miért akart minket megtámadni.,-
-Igen, szóval mikor te elmentél avval a hazugsággal, hogy Victoriához mész, én elhittem neked.
Volt egy olyan érzésem, hogy hazudsz, de mivel nem volt ismerősöd, akit én ismernék, ezért gondoltam, hogy nála leszel.Aztán egy nap megelégeltem, hogy nem vagy itthon, akár a feleségem vagy, vagy nem.
Elmentem Victoriához, és kerestelek, de nem voltál ott.
Victoriát megfenyegettem ha nem mondja el hová mentél, a Volturihoz cipeltettem, és ekkor bökte ki, hogy itt vagy.Én erre dühös lettem, és megakartalak titeket támadni, de akkor jött Edward.
Tudjátok, hogy nem támadtam, és ennek meg is volt az oka.
Mivel Edward megtudtam, hogy támadni akarok megkért rá, hogy ne tegyem, mert nem akarta hogy bárkit is bántsak.Így egyességet kötöttünk, ha elveszi Ericát akkor meghagyom az életeteket.
Ez mentette meg a családod Bella.,-nézet rám.
-És ha most dühös vagy Edwardra akkor ne tedd, mert nem direkt jöttem ide.
Azt akartam elmondani, hogy megváltoztam, új életet kezdet.
Van egy ember aki meg tudott változtatni, őt még biztos nem ismered, de ő a lányom, a vér szerinti lányom, Lanita Kenway.
-Mi?,-bukott ki belőlem.
-Igen tudom, nekem is furcsa volt eleinte, de mikor találkoztam Amandával az utcán felismer, és megmondta, vagyis a képembe vágta, hogy van egy vámpírlányom, aki minden napját arra áldozza hogy keresi az apját.
-Amanda az akit a képen láttam, a szobádban?,,-kérdeztem
-Igen. És kérlek ne légy dühös Edwardra, ő legjobb vámpír akit magadnak találsz.
Ő mindent megtenne, érted és a családjáért.
Ha nekem lenne egy ilyen feleségem mint te, én nem tudnám ezt megadni neked.
Túl kevés vagyok hozzád képes. Még egyszer elmondom, Edward nem azért vette el Ericát mert szeretik egymást szerelemből, hanem azért, hogy téged megvédjen tőlem.
Szeret téged, úgy ahogy én soha, és most ha elhagyod miattam, én nem tudom mit csináljak majd. És most ha levennétek a gyűrűt, akkor én boldog lennék.-
Edward és Erica egymásra néztek majd lehúzták a gyűrűt kezükről, és Hugh kezébe adták.
-Köszönöm.,-
-Hugh köszönjük, hogy eljöttél és tisztáztál mindent, mi elfelejtjük ha te is?.,-kérdezte Carlisle, majd felállt, és kezet fogtak Hughval.
-Ígérem elfejtem azt is, hogy eszembe jutott ez az ötlet.,-
-Köszönjük.,-mondtam, és felugrott már amennyire tudtam, és Hugh nyakába borultam.
-Héé Bella nincs semmi baj.,-simogatta hátamat.
-Annyira szeretlek téged.,-mondtam
-Én is.,-
Majd hallottam ahogy Edward megszólítja Hught, én pedig leszálltam Hugh nyakából.
-Hugh, köszönöm, hogy kiálltál mellettem.,-fogtak kezet.
-Szívesen, de egyet ígérj meg nekem, vigyázni fogsz erre a szépségre, mert ő mindent megér.,-
-Tudom megígérem.,-fogta meg a kezem.
-Akkor én most megyek, jó volt viszont látni, téged Bella és sok boldogságot a harmadik babához is.,-
-Várj.,-mondta,
-Igen?.,-
-A gyerekekkel nem akarsz beszélni?.,-kérdeztem
-Nincsenek itthon.,-mondta Rosalie.
-Mi?.,-
-Előbb elmentek Emmettel vadászni.,-
-Ohh akkor, átküldöm őket majd egyik nap rendben?.,-kérdeztem
-Persze.,-mondta Hugh
-És sok boldogságot.,- lépet ki az ajtó, és elfutott.
Majd becsuktuk az ajtót, és rákérdeztem erre az egy dologra..
-Edward, mi volt ez a kényszerházasság?.,-kérdeztem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Ide írhatok véleményt.