És lehet nem le előre jelzés sem, mert ma hatkor értem haza és tanulnom is kellett, rajzolnom holnapra, és ezért nem amaradt időm, de eskü, hogy a 18. hosszabb lesz jóval!
Bocsánat!!!!!!:(((
17. fejezet
Mikor megkérdeztem Edwardtól mi volt ez a kényszerházasság elmondta, hogy ez volt annak az ár, hogy ne bántsanak minket.
Mikor felmentünk vagyis Edward a karjaiba vitt fel, a pöttöm Alice állított meg minket.
-Hé Edward te már megvetted Bella ajándékát?.,-kérdezte izgatottan bátyától, aki nem olyan arcot vágott, amit képzeltem volna.
-Muszáj most Alice? Majd ha négyszemközt leszünk megmondom jó?.,-
-Nekem oké, akkor én most megyek is, jó szórakozást.,-mondta majd tovább ugrált boldogan.
Hát valahol igaza is volt Alicenek, már mindenki boldog.
Minden rendeződött, Edward velem van, egy pici várunk, és a gyerekek is itt vannak.
-Edward, hol vannak a gyerekek?.,-kérdeztem mikor beértünk a szobába.
-Mindjárt jönnek, lent vannak, mert Alice beszél velük.,-
-Áhh akkor jó.,-
-Azt mondták egy nő várandósan a legszebb, szerintem ez igaz.,-bókolt.
-Bókolsz?.,-kérdeztem és elmosolyodtam.
-Miért minek hangzott?.,-közelebb mentem hozzá, és mivel ing volt rajta ezért megigazítottam a gallérját.
-Tudod hogy nekem mindig csak kedvest tudsz mondani ilyen helyzetekben?.,-kérdeztem
-Van az oka.,-
-Ohh igen, és mi az?.,-
-Inkább ki.,-helyesbítettet.
-Én vagyok minden okozója?.,-kérdeztem, és kezemet nyaka köré fontam.
-A legtöbb jónak csak te.,-mondta, és a szemembe nézet.
-Egyet nem értek én miért nem tudok neked ilyen kedvesek mondani?.,-
-Hát mert én férfi vagyok, te pedig nő.-
-Várj valamit megpróbálok.,-levettem a kezemet, és járkálni kezdtem.
Ő csak ott állt és nézet, jól esett a figyelme.
-Megvan.,-
-Na?.,-
-Te vagy az legszexisebb vámpír aki csak létezik ezen a világon, persze csak is az én számomra, mert egy önző háromgyermekes anyuka vagyok.,-mondtam
-Köszönöm szerelemem.-magához húzott és megcsókolt.
(Miranda szemszöge)
-Miranda felmegyünk anyáékhoz?.,-kérdezte Edward
-Menjünk.,-mondtam
Felbaktattunk a lépcsőn és láttuk, hogy anyáék szobaajtaja nyitva van, ezért mi kis betolakodok bekukucskáltunk.Anya, és Edward éppen csókolóztak, én élvezettel figyeltem, de Edward meglökött és beestünk az ajtón. Anyáék abban a pillanatban szétrebbentek, de Edward még anya derekát fogta.
Én pedig egy bocsánatkérő pillantást lövelltem anya felé.
-Na mi szél hozott ide titeket?.,-kérdezte anya mosolyogva, és hát elég rég láttam már ennyire mosolyogni.
-Edward volt az.,-mondtam
-Álljatok fel, és gyertek beljebb.,-szólt Edward.
Leültünk az ágyra én és Edward, de anya és az újdonsült apám nem.
Ők a fotelben helyezkedtek el, ha azt lehet mondani, hogy anya Edward ölébe ült.
-Anya lehetek őszinte veletek?.,-kérdezte Edward
-Kérlek.,-mondta anya
-Miranda te jössz.,-adta át a stafétát nekem, épp a legrosszabb résznél.
Vettem egy nagy levegőt, és megkérdeztem.
-Edward te mikor akarod elvenni anyát?.,-kérdeztem
-Öm..figyeljetek ha minden ügy sikerül ahogy gondjuk akkor a leghamarabb elveszem anyátokat.,-
-Miért?.,-kérdezett vissza.
-Tudod mi, én és Edward nagyon szeretnénk, hogy végre hivatalosan is az apánk légy.,-mondtam ki.
Majd egy kicsi csönd keletkezet, de Edward megtörte.
-Köszönöm Miranda.,-mondta Edward.
-Anya pár nap múlva karácsony, lehetne egy kérésünk?.,-kérdezte
-Persze, mi lenne az?.,-
-Tudod arra gondoltunk Edwarddal, hogy a karácsony egyik napját a Volturinál tölthetnénk mi ketten. Megengeded, hogy ott legyünk 25.-én?,-kérdeztem
-Tőlem mehetek, és apátok szava nem számít?.,-
-Bocsánat.,-mondtam
-Apa elengedsz?.,-kérdeztem
-Ha anyátok belegyezik akkor én is.,-
-Köszi.,-ugrottunk fel, és megöleltük őket, persze amennyire csak tudtuk.
-Anya megvetted nekünk már az ajándékot?.,-kérdezte Edward
Én csak oda vissza pillantgattam Edwardra, és a gyerekekre.,
El is felejtettem, hogy mi vegyek nekik, mert egyik nap, még az agyamban volt, a másikban már nem, és most jutott eszembe. Pedig vámpír vagyok, de Edward elveszi mindig az eszem.:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Ide írhatok véleményt.