9.fejezet
Próbálkozás
-Bella?.,-szólított meg egy ismerősen csengő hang.
-Jacob,.válaszoltam, majd a nyakába ugrottam.
-Bella, nagyon rég láttalak, te is olyan lettél?.,-kérdezte
-Sajnálom, én megmondtam.,-
-Megértelek.,-
-És ők kik?.,-kérdezte
-Ő Miranda a lányom, és Edward a fiam.,-mondtam.
-Kik?.-kérdezte hűlten.
-Edward gyerekei, és az enyémek.,-
-Azé a vérsz...,-
-Meg ne próbáld előttük, mert nem tűrik el, a fajtájuk alázását.-
-Rendben.,-
-Láttátok Edwardot?,-kérdeztem
-Épp ezért jöttünk Bella.,-mondta Paul, és előre lépet.,-
-Találkoztunk vele, és azt mondta, hogy mondjam meg neked, hogy szeret, de ez sok neki. Már mint a gyerekek.,-
-Mi? A saját apánk nem szeret?,-háborodott fel Edward, és igazságosan.
-Ilyet ő soha nem mondott, és nem is fog, mert ha én megtudom, akkor én fogom megkeresni, és kitekerem a nyakát.,-mondtam
-Carlisle figyeljetek Hugh nem fog támadni.,-kiabált Alice.
Ez mindenkit meglepett.
-Mi?.,-
-Valamiért nem fog harcolni velünk.,-
-Akkor mi lesz?,-kérdezte Jacob.
-Maradjunk annyiban, hogy mindenki hazamegy, és ha a szükség úgy kívánja, akkor itt vagytok, rendben?.,-kérdezte Carlisle.
-Rendben, mi állunk rendelkezésetekre bármikor.,-mondta Jacob.
-Köszönjük.,-mondta Carlisle.
-Bella beszélhetnék veled?.,-kérdezte Jacob.
-Mi itt sem vagyunk.,-mondta Esme, majd elmentek úgy ahogy mondták, és csak mi maradtunk ketten.
-Tudod, nagyon hasonlítanak rád.,-
-Igen, hiszen én vagyok az édesanyjuk.,-
-Hogy lehetett annak a vérszopónak, gyereke?,-
-Jacob-szoltam rá-Nem tudom, de azt igen, hogy lesz még egy pici vámpír a házban.,-mondtam
-Még egy?.,-kérdezte
-Igen.,-
-És ő is az övé?.,-
-Igen.,-mondtam, majd megfogtam a kezét és lassan hasamra vezettem.
-Érzed?.,-kérdeztem
-Igen. Erős, mint az anyja.,-mondta
-Remélem.,-
-Tudom, hogy nem jó nélküle, de emlékezz vissza, akkor is megtudtál nélküle lenni, akkor most főképp sikerülni, fog mert, most itt vannak, neked Miranda, Edward, és a Cullen, akkor, senkid nem volt rajtam és Charlien kívül.
-Ez igaz, és már én is gondolkoztam rajta.,-
-Bella én mindig itt leszek, és nem érdekel, hogy én vagyok az Alfa, nekem mindig te leszel a második legfontosabb ember.
-Hogy, hogy második?.,-
-Tudod, először azt hittem belédvésödtem, de egy nap mikor lent voltunk a parton egy új farkas csatlakozott hozzánk….,-
-Áhh értem.,-
-És, hogy hívják?.,-
-Brandy.,-
-Nem akarok kérdezősködni, de már eljegyezted igaz?.,-láttam az ujján a gyűrűt.
-Igen, és tudod, most várja az első gyerekünket.,-
-Hü-ha ilyen sok mindenről lemaradtam?.,-
-Mikorra várható a baba?.,-
-Még két hónap van hátra ha nem több.,-
-Értem, és Paul?.-
-Hát Emilyvel, már a hét éves lányukat nevelik, Rechellet.
-Anya, mikor megyünk vadászni?.,-vágott közbe Miranda.
-Miranda éppen beszélgetek.,-mondtam kicsit szemrehányóan.
-Bocsánat.,-
-Semmi baj, nekem úgyis mennem kell. Bella örülök, hogy láttak, és Miranda téged is.,-
-Rendben.,-
Jacob az ajtó felé ment, köszönt és már itt sem volt.
-Akkor megyünk?.,-kérdeztem
-Pillanat, Edward.,-kiabálta.
-Itt vagyok.,mondta Miranda mögött.
-Akkor mehetünk már?.,-
-Hü de éhes valaki?.,-viccelt Edward
Majd elindultunk az erdőbe.
Én találtam egy medvét Emmett sajnálatára, és gyorsan végeztem vele.
-Anya itt vannak, Alice néniék.,-kiabálta Miranda..
Hozzá futottam, és úgy ahogy mondta Aliceék ott voltak.
-Emmett, képzeld találtam egy medvét, és nem hagytam meg neked.,-
-A francba.,-mondta
-Nyugalom, csak jó helyen kell keresni.,-
-Ez igaz.,-
-Megyünk haza?.,-kérdezte Rosalie.
-Rosalie eljönnél velem egy kicsit?-kérdeztem
-Igen.,-
-Akkor mi megyünk is légy jó anya.,-mondta Edward és megöleltek.
-Hová megyünk?-kérdezte
-Mivel most jó az idő elmegyünk moziba?-
-Persze menjünk-
-Utána ha szeretnél elmehetünk vásárolni. Oké?.,-kérdeztem
Tudtam ettől jobb kedve lesz.
-Léci.,-
(Edward szemszöge)
Végre hazaértünk, én a gép elé ültem, és elkezdtem játszani.
Kb olyan négy órát játszhattam, mikor valaki kopogott.
-Gyere.-mondta
-Edward, itt a Volturi.-mondta Alice nyugodtam.
-Mi?.,-
-Gyere le beszélnetek kell.,-
-Rendben.,-kikapcsoltam a gépet és lementem.
-Áhh Edward milyen jó újra látni téged.,-ölelt meg Aro.
-Téged is Aro, mi járatban erre?.,-kérdeztem
-Tudjátok, nálunk van Edward.,-
-Mi?.,-jött egy hang Aro mögött, anya volt az.
-Bella, de jó újra látni téged.,-mondta Aro és megölelte anyát.
-Téged is, de mit jelentsen ez?.,-kérdezte anya.
Anya beljebb jött, és mindenki leült.
Én anya mellé, és megfogtam a kezét.
-Bella, Edward nálunk van, és holnap haza jön ide.,-
Ez mos engem nem nagyon foglalkoztatott, mert Mirandát figyeltem, ahogy elvonult a sarokba Alexel.
Hallgatózni kezdtem, mégis csak a testvérem, tudnom kell egy pár dologról.
-Mit történt veled?.,-kérdezte
-Semmi, csak verekedtem Félixszel egy kicsit.,-mondta Alex.
-Féltelek és hiányzol.,-fogta meg a kezét testvéremnek.
-Te is, és remélem, hamar látjuk megint egymást.,-csókolták meg egymást.
Tudtam én, hogy van valami köztük.
Inkább nem hallgatóztam tovább, visszamentem anyáékhoz, de mikor beértem a nappaliba egy csodát láttam.
-Nicole.,-mondtam.
Immortal Moon:8.fejezet Elhagyva
8.fejezet
Elhagyva
-Mit mondtál?-kérdezte
-Te vagy a gyerekeim apja.,-
-Bella, én nem lehetek.,-
-Edward miért nem tudod, felfogni, hogy te vagy, az apjuk?-
-Azért mondta rám Edward, hogy apa?,-
-Gondolhatod.,-mondtam, majd felálltam és kimentem a fürdőbe.
Felöltöztem, és feltakarítottam a vizet.
Gondolkoztam közben, milyen érzés lehet, hogy Edward apa.
Rosszabbra számítottam, de eléggé jól viselte.
Valaki rohant fel a lépcsőn, és a nevemet kiabálta.
-Bella, Bella hol vagy?.,-hallottam Alice hangját.
-Itt vagyok.,-kiabáltam.
Alice bejött a fürdő szobába.
-Bella, Edward elment.,-
-Mi? Nem előbb még itt ült az ágyon.,-átnéztem a vállán ami könnyű volt a termetéhez képest.
-Bella nyugalom.,-mondta, de a düh elvakított.
A szél már fúj kezdett.
(Alice szemszöge)
Bella már nem bírta magát kordában tartani ezért, lefutottam Mirandához, segítséget.
-Miranada gyere, Bella, Bella..nem bírtam befejezni, mert Miranda már itt sem volt.,-
(Miranda szemszöge)
Anya elé álltam, és lefogtam, a Cullen család pedig körénk állt.
-Menjetek, el innen, megpróbálom lenyugtatni, és ha nem sikerülne, akkor segítek neki, mert csak így tudja legyőzni a vihart.,-mondta
-Én maradok segítek.,-mondta Jasper.
-Nem tudsz indulj.,-kiabáltam rá.
El is tűntek, mindannyian, és már kisebb szélvihar keletkezett kint.
-Anya nyugalom, gyere utánam.,-megfogtam a kezét, és kivezettem.
Úgy nézet ki mint egy „Zombi”.
Nem pislogott, csak nézet előre.
Kimentem az udvarra, hátamra kaptam, és elfutottunk az erdőbe.
Tudtam, anya nem sokáig bírja, és nem tudom lenyugtatni, mert a düh benne nagyon nagy, érzem.
Ez lesz a város legnagyobb vihara, gondoltam.
-Anya, anya.,-mondtam, majd én is koncentráltam, és két tornádót képeztünk.
A közepében voltam, és anya is, és egyesültünk.
Aztán jött a város, de a csak a város elejéig tartott, mert anyából elszállt a düh, és egy fa tövében landolt, a magasból.
Én egy ágra ugrottam, mikor éreztem, hogy vége, ennek az igazságtalanságnak, majd le anyához.
-Anya hallasz, kérlek térj magadhoz.,-teli volt horzsolásokkal, és nem volt magánál.
A Cullen megtaláltak minket, és egyből a segítségünkre siettek.
-Hogy van?.,-kérdezte Esme aggodalmasan.
-Nem tér magához.,-
-Haza visszük, rendben?.,-kérdezte Carlisle.
-Oké.,-
-Miranda, rendben van minden?.,-kérdezte Edward.
-Hát egy kicsit szédülök.,-mondta mire, elájultam.
Testvérem karjaiba kapott és hazavitt.
Most már, két ájult volt a háznál, ami nem volt valami nagy szerencse.
(Bella szemszöge)
Mikkor végre felébredtem, Carlisle, vizsgálgatta a hasam tájékát, aminek, nem nagyon örültem.
Érdekesen figyeltem mit csinál, és láttam egy öröm mosoly jelenik meg az arcán.
-Minek örülsz ennyire?.,-kérdeztem mosolyogva.
-Bella harmadszorra is anya leszel.,-mondta és még nagyobb mosoly jelent meg az arcán, mint előbb volt.
Boldogság töltötte el a kicsi szívem ami már nem vert, de én tudtam, ha most még mindig ember lennék, kiugorta volna.
Harmadszorra is anya lehet, istenem köszönöm.
-De van egy rossz hírem, Bella.,-
-Mi az? Ennél rosszabb is kibírok.,-
-Tudod, már nem lehet több örökös.,-
-Miért?.,-
-Mert, megállapítottam, hogy egy félvérnek, nem lehet több gyermeke mint három, ez olyan orvosi dolog, nem értenéd meg.,--
-Értem, nem baj, és igaz én nem értek az orvosok nyelvén.,-
-De boldog vagy igaz?.,-kérdezte
-Még, hogy ne. Hiszen harmadszorra is nagyapa lehetsz.,-csúszott ki a számon.
-Mi? Harmadjára?.,-hervadt le a mosoly az arcáról.
-Hoppá. Tudod Edward az apa, Mi randának, Edwardnak, és ennek a csöppségnek itt benn.,-simogattam meg a hasam.
-Bella, én nem tudom mit mondjak,.,-
-Csak, mondj annyit, hogy boldog vagy nekem, ennyi bőven elég.,-
-Boldog vagyok, mert a lányom lehetsz.,-mondta, majd felültem, és megöleltem, mint apa a lányát.
-Miranda, hogy van?,-kérdeztem
-Fent van, már Edwarddal beszélget.,-
-Rendben, köszönöm Carlisle.,-álltam az ajtóban meg.
-Inkább én.,-mondta majd kimentem, és egy ujjongó Alice fogadott.
-Éjjen hármas nagynéni vagyok.,-ugrott a nyakamba.
-Én is hidd el.,-
-Miről maradtunk le?,-kérdezte Emmett.
-Emmett, hármas nagybácsi vagy.,-ugrott most Emmett nyakába, de nem nagyon volt hozzá kedve leszállni.
-Hugi ez elég cikki nekem.,-mondta Emmett, majd Alice leszált róla.
-Ez igazán jó hír.,-mondta Rosalie, és megölelt.
-Bella, terhes vagy?,-kérdezte Esme fülig érő mosollyal.
-Igen.,-válaszoltam neki.
-Istenem köszönöm.,-
-De tudjátok, azt még most sem értem, miért hármas?,-kérdezte Emmett.
-Tudod, Edwardnak, Mi randának, is Edward az apja.,-
-Mi?.,-kérdezte Esme, Emmett, Jasper, és Rosalie egyszerre.
Én pedig érthetetlen mosolyt villantottam fel.
-Anya, Edward az apánk?,-kérdezte Miranda, miközben jöttek le a lépcsőn.
-Baj?.,-kérdeztem.
-Nem, dehogy, csak tudod az a bajom, hogy Edward, akit majd meg kell szoknom, apunak szolitani elment.,-
-Ez igaz.,-mondtam.
-Tudod, mikor először itt voltam, Edward az apám, nem volt velem valami kedves.,-
Majd sírni kezdtem, mert elöntött, az emlék mikor elment.
-Anya nyugodj meg minden rendben jön.,-mondta Edward, és felmentünk.
-Ez már nem.,-szipogtam, és könnyek nélkül sírtam tovább.
Felmentünk, és én leültem az ágyra.
Elgondolkoztam milyen lehet Edward nélkül az élet, Újra.
Fájt, mert megint elment, és mert nem mondott semmit arra, hogy apa.
Nem tudtam, hogy érez.
Még annyi sem mondott, hogy menj el, vagy ehhez hasonló, csak fogta magát és eltűnt.
Rájöttem, ezt már átéltem, meg tudtam élni nélküle akkor, és most is sikerülni fog, mert itt vannak a gyerekek, nekem.
Hught légyőzük, és boldogan élünk, de Edward nélkül.
Hallottam, hogy már hangoskodnak lent.
Én is lementem, és megláttam, egy pár farkast.
Elhagyva
-Mit mondtál?-kérdezte
-Te vagy a gyerekeim apja.,-
-Bella, én nem lehetek.,-
-Edward miért nem tudod, felfogni, hogy te vagy, az apjuk?-
-Azért mondta rám Edward, hogy apa?,-
-Gondolhatod.,-mondtam, majd felálltam és kimentem a fürdőbe.
Felöltöztem, és feltakarítottam a vizet.
Gondolkoztam közben, milyen érzés lehet, hogy Edward apa.
Rosszabbra számítottam, de eléggé jól viselte.
Valaki rohant fel a lépcsőn, és a nevemet kiabálta.
-Bella, Bella hol vagy?.,-hallottam Alice hangját.
-Itt vagyok.,-kiabáltam.
Alice bejött a fürdő szobába.
-Bella, Edward elment.,-
-Mi? Nem előbb még itt ült az ágyon.,-átnéztem a vállán ami könnyű volt a termetéhez képest.
-Bella nyugalom.,-mondta, de a düh elvakított.
A szél már fúj kezdett.
(Alice szemszöge)
Bella már nem bírta magát kordában tartani ezért, lefutottam Mirandához, segítséget.
-Miranada gyere, Bella, Bella..nem bírtam befejezni, mert Miranda már itt sem volt.,-
(Miranda szemszöge)
Anya elé álltam, és lefogtam, a Cullen család pedig körénk állt.
-Menjetek, el innen, megpróbálom lenyugtatni, és ha nem sikerülne, akkor segítek neki, mert csak így tudja legyőzni a vihart.,-mondta
-Én maradok segítek.,-mondta Jasper.
-Nem tudsz indulj.,-kiabáltam rá.
El is tűntek, mindannyian, és már kisebb szélvihar keletkezett kint.
-Anya nyugalom, gyere utánam.,-megfogtam a kezét, és kivezettem.
Úgy nézet ki mint egy „Zombi”.
Nem pislogott, csak nézet előre.
Kimentem az udvarra, hátamra kaptam, és elfutottunk az erdőbe.
Tudtam, anya nem sokáig bírja, és nem tudom lenyugtatni, mert a düh benne nagyon nagy, érzem.
Ez lesz a város legnagyobb vihara, gondoltam.
-Anya, anya.,-mondtam, majd én is koncentráltam, és két tornádót képeztünk.
A közepében voltam, és anya is, és egyesültünk.
Aztán jött a város, de a csak a város elejéig tartott, mert anyából elszállt a düh, és egy fa tövében landolt, a magasból.
Én egy ágra ugrottam, mikor éreztem, hogy vége, ennek az igazságtalanságnak, majd le anyához.
-Anya hallasz, kérlek térj magadhoz.,-teli volt horzsolásokkal, és nem volt magánál.
A Cullen megtaláltak minket, és egyből a segítségünkre siettek.
-Hogy van?.,-kérdezte Esme aggodalmasan.
-Nem tér magához.,-
-Haza visszük, rendben?.,-kérdezte Carlisle.
-Oké.,-
-Miranda, rendben van minden?.,-kérdezte Edward.
-Hát egy kicsit szédülök.,-mondta mire, elájultam.
Testvérem karjaiba kapott és hazavitt.
Most már, két ájult volt a háznál, ami nem volt valami nagy szerencse.
(Bella szemszöge)
Mikkor végre felébredtem, Carlisle, vizsgálgatta a hasam tájékát, aminek, nem nagyon örültem.
Érdekesen figyeltem mit csinál, és láttam egy öröm mosoly jelenik meg az arcán.
-Minek örülsz ennyire?.,-kérdeztem mosolyogva.
-Bella harmadszorra is anya leszel.,-mondta és még nagyobb mosoly jelent meg az arcán, mint előbb volt.
Boldogság töltötte el a kicsi szívem ami már nem vert, de én tudtam, ha most még mindig ember lennék, kiugorta volna.
Harmadszorra is anya lehet, istenem köszönöm.
-De van egy rossz hírem, Bella.,-
-Mi az? Ennél rosszabb is kibírok.,-
-Tudod, már nem lehet több örökös.,-
-Miért?.,-
-Mert, megállapítottam, hogy egy félvérnek, nem lehet több gyermeke mint három, ez olyan orvosi dolog, nem értenéd meg.,--
-Értem, nem baj, és igaz én nem értek az orvosok nyelvén.,-
-De boldog vagy igaz?.,-kérdezte
-Még, hogy ne. Hiszen harmadszorra is nagyapa lehetsz.,-csúszott ki a számon.
-Mi? Harmadjára?.,-hervadt le a mosoly az arcáról.
-Hoppá. Tudod Edward az apa, Mi randának, Edwardnak, és ennek a csöppségnek itt benn.,-simogattam meg a hasam.
-Bella, én nem tudom mit mondjak,.,-
-Csak, mondj annyit, hogy boldog vagy nekem, ennyi bőven elég.,-
-Boldog vagyok, mert a lányom lehetsz.,-mondta, majd felültem, és megöleltem, mint apa a lányát.
-Miranda, hogy van?,-kérdeztem
-Fent van, már Edwarddal beszélget.,-
-Rendben, köszönöm Carlisle.,-álltam az ajtóban meg.
-Inkább én.,-mondta majd kimentem, és egy ujjongó Alice fogadott.
-Éjjen hármas nagynéni vagyok.,-ugrott a nyakamba.
-Én is hidd el.,-
-Miről maradtunk le?,-kérdezte Emmett.
-Emmett, hármas nagybácsi vagy.,-ugrott most Emmett nyakába, de nem nagyon volt hozzá kedve leszállni.
-Hugi ez elég cikki nekem.,-mondta Emmett, majd Alice leszált róla.
-Ez igazán jó hír.,-mondta Rosalie, és megölelt.
-Bella, terhes vagy?,-kérdezte Esme fülig érő mosollyal.
-Igen.,-válaszoltam neki.
-Istenem köszönöm.,-
-De tudjátok, azt még most sem értem, miért hármas?,-kérdezte Emmett.
-Tudod, Edwardnak, Mi randának, is Edward az apja.,-
-Mi?.,-kérdezte Esme, Emmett, Jasper, és Rosalie egyszerre.
Én pedig érthetetlen mosolyt villantottam fel.
-Anya, Edward az apánk?,-kérdezte Miranda, miközben jöttek le a lépcsőn.
-Baj?.,-kérdeztem.
-Nem, dehogy, csak tudod az a bajom, hogy Edward, akit majd meg kell szoknom, apunak szolitani elment.,-
-Ez igaz.,-mondtam.
-Tudod, mikor először itt voltam, Edward az apám, nem volt velem valami kedves.,-
Majd sírni kezdtem, mert elöntött, az emlék mikor elment.
-Anya nyugodj meg minden rendben jön.,-mondta Edward, és felmentünk.
-Ez már nem.,-szipogtam, és könnyek nélkül sírtam tovább.
Felmentünk, és én leültem az ágyra.
Elgondolkoztam milyen lehet Edward nélkül az élet, Újra.
Fájt, mert megint elment, és mert nem mondott semmit arra, hogy apa.
Nem tudtam, hogy érez.
Még annyi sem mondott, hogy menj el, vagy ehhez hasonló, csak fogta magát és eltűnt.
Rájöttem, ezt már átéltem, meg tudtam élni nélküle akkor, és most is sikerülni fog, mert itt vannak a gyerekek, nekem.
Hught légyőzük, és boldogan élünk, de Edward nélkül.
Hallottam, hogy már hangoskodnak lent.
Én is lementem, és megláttam, egy pár farkast.
Immortal Moon:7.fejezet Találkozás
7.fejezet
Találkozás
-Mi?,-kérdeztem, mert nem értettem miért mondta Edwardra, hogy apa?
-Edward, kisfiam, mit keresel itt.,-futottam hozzá.
-Köszi anya jól vagyok, meg minden, köszönöm, hogy megkérdezted.,-
-Bocsánat.,-mondtam
-Nincs semmi baj, anya, de fontos dolgot kell mondanom neked, és esetleg nektek is.,-
-Edward, ne légy bunkó, ő Edward akiről a neved kaptad, és a családja.,-
-Értem.,-
-Szia én Alice vagyok, pöttöm, fekete hajú kis idegesítő gép, ahogy a testvéreim mondják, de én ezt csak élvezni tudom.,-mondta Alice majd megölelte a fiamat.
-Szia én Emmett vagyok, imádok viccelni, és fogadni, amit a feleségem Rosalie nem nagyon szeret, de mindig ki tudom elégíteni….,-mondta volna tovább, de a gondolatában hallottam mit akar mondani.
-Emmett, elég legyen.,-szóltam rá.
-Oké, bocs.,-emelte fel a kezét mintha ő nem csinált volna semmit.
-Carlisle vagyok, és Esme a feleségem, szívesen látunk máskor is. ha van kedved idejönni meglátogatni a testvéredet.,-mondta Carlisle és kezet fogott fiammal, Esme pedig megölelte.
Már csak Jasper, Rosalie, és Edward maradtak hátra.
-Szia, én Jasper Hale vagyok, és ő a húgom Rosalie.,-mutatkozott be.
-Szia.,-köszönt Rosalie, de nem mozdult Emmett karjaiból.
-Edward ő pedig Edward, aki..,-folytatni akartam, de ő belekezdett.
-Anya, nem kell, tudom kik ők.,-mondta
-Oké, én meg sem szólaltam.,-
-Honnan tudod?,-kérdezte Miranda
-Tudod mi a képességem, nem?-
-Ja persze.,-mondta lányom.
-Megkérdezhetjük mi az?.,-
-Én mindenkinek, ismerem múltját, hasonlít a gondolat olvasáshoz, de egyben eltér, én nem hallom, hanem látom.,-
-Meg tudod, mondani nekem mi volt a múltam?,-kérdezte Emmett és már vigyorgott.
Hallottam, hogy elkezdi magában mondani a szorzótáblát, de én tudtam, hogy ez nem olyan mint Edwardnál, hogy akkor nem hallja a gondolatait, a fiamnál ez meg se esik.
-Te vagy Emmett McCarthy Cullen egy medve megtámadott, és Rosalie megmentette az életed, majd beleszerettél, és eddig nem tudtam megszámolni, de sok esküvőtök volt, és hát sosem kíméltétek a bútorokat éjjelen ként.,-mondta okosan fiam.
-Ohh öcsi te aztán nem vagy semmi.,-mondta Emmett, és összeborzolt fiam haját.
-Bella majd beszélhetek veled?,-kérdezte Emett komolyan.
-Igen.,-
Majd végre leültünk, nem mintha nem bírnánk ki, de így kényelmesebb.
-Anya Hugh rájött, hogy nem vagy Victoria néniél, és meg akar téged keresni, és lehet utánam jönnek.,-
-Igen, tudjuk.,-mondtam
-Honnan?,-kérdezte
-Tudod Alicenek a jövőbe látás a képessége.,-
-Az jó.,-
-Nem mindig.,-mondta Alice.
-Siettünk kell Bella, mert nincs sok időnk, hívnunk kell a farkasokat.,-mondta Alice
-De miért nem a Volturitól kérünk segítséget?,-kérdezte Edward a fiam.
-Mert akkor cserébe adnunk kell nekik valamit a segítségükért, és az ti lennétek.,-mondtam.
-Értem.,-
-Akkor mi megyünk is, ész beszélünk velük.,-mondta Carlisle, és Esmével futásnak eredtek.
-Azt hiszem mi is megyünk.,-mondta Rosalie
-Rendben.,-
Majd eltűntek.
-Anya menjetek ti is, jó?,-kérdezte Edward a fiam.
-Miért?-
-Tudok mindent, amit pedig nem azt elmondja, most Mira, rendben?.,-
-Oké, mi itt sem vagyunk.,-
Majd felmentünk, és még hallottam, hogy Miranda azt mondja Edwardnak, „figyeld új nevelőapánk van öcsi”.
-Min mosolyogsz?-kérdezte miközben beértünk a szobájába.
-Mirandának, már az új nevelőapja vagy.,-
-Aranyos.,-mondta
-Igen, de nem vehetnénk a nevedre őket?,-kérdeztem
-Bella ez nem úgy megy. Én szívesen belegyeznék és gondolom Carlislék is, de erről őket is meg kéne kérdezni.,-
-De szerintem belegyeznének.,-
-Majd még beszélünk róla, rendben?-
-Jó.,-
Ledőltünk az ágyra, és hozzá bújtam.
-Kérdezhetek valamit?-
-Ha legyőztük ezt a Hugh hozzám jönnél?,-kérdezte
-Kérdezd meg még egyszer.,-
-Lennél a feleségem?-kérdezte meg még egyszer.
-Igen.,-mondtam, szemébe néztem és megcsókoltam.
A vágy amit éreztem eluralkodott rajtam, és Edwardra vettem magamat.
Nem voltam vad, inkább szerelmes voltam.
Óvatosan gombról gombra haladva, érintette ajkam testét.
Addig kibujtatott pólómból.
Fal fehérek voltunk, de ellentétben égtünk a vágytól.
-Bella..a gyerekek.,-nyüszögte.
-Nem hallják.,-mondtam majd folytattam
-Bella most ne.,-mondta határozottan. Megálltam, majd felkaptam a vizet. A pólómat felvettem, és bementem a fürdőbe, az ajtót bezártam.
-Bella nyisd ki.,-kérte
-Nem.,-mondtam
-Miért?,-
-Mert, elég neked ennyi.,-
-Kérlek nyisd ki, szerelmem.,-
-Nem.,-
-Ne légy makacs, mert már nekem forr a vizem.,-
-Akkor sem, akár mit csinálsz,.,-
-Jó akkor betöröm.,-mondta
-Meg ne próbáld.,-mondtam.
-Késő.,-mondta majd a kilincsénél fogva kiemelte az ajtót és arrébb tette.
-Hagy békén.,-mondtam és közelebb jött.
-Nem.,-
-Nem szeretsz igaz?,-kérdeztem.
-Bella ne hülyéskedj hisz előbb kértem meg a kezed, gondolod, hogyha nem szeretnélek akkor is megkértem volna a kezed.,-
-Nem.,-hajtottam le a fejét.
-Akkor? Mi a baj?-kérdezte lágyan. és közelebb jött, majd derekamra tette két kezét és közelebb húzott magához.
Nem akartam válaszolni hiszen előbb már elmondtam.
Óvatosan bevezetett a zuhanyfülkébe.
Megálltunk, és államnál fogva felemelte a fejem, hogy szemébe nézhessek.
-Megcsókolhatlak?,-kérdezte, és az ajkán kedvenc féloldalas mosolya jelent meg.
-Nem.,-mondtam.
-Akkor ezt igennek veszem.,-majd megcsókolt, de közben megengedte a vizet.
Az víz csak folyt ránk, mi pedig össze-vissza csókoltuk egymást.
Majd végül, csak arra emlékszem, hogy hogyan kerülök az ágyra, de onnantól, csak a kéjre a hangokra, és vágyra.
Csurom vizesen feküdtünk az ágyban, de nem bántam, ebben a pillanatban nem bántam.
-Bella kérdezhetek valamit?,-
-Persze.,-
-Kik a gyerekek apja, Hugh?-kérdezte
Én tudtam a választ csak féltem bevallani.
Mi van ha elmegy vagy valami őrültséget csinál.
-Nem.,-mondtam
-Akkor, más az igaz? Egy ember?,-
-Nem.,-
-Akkor ki?.,-kérdezte
-Te.,-mondtam halkan. Edward csak nézet engem.
Találkozás
-Mi?,-kérdeztem, mert nem értettem miért mondta Edwardra, hogy apa?
-Edward, kisfiam, mit keresel itt.,-futottam hozzá.
-Köszi anya jól vagyok, meg minden, köszönöm, hogy megkérdezted.,-
-Bocsánat.,-mondtam
-Nincs semmi baj, anya, de fontos dolgot kell mondanom neked, és esetleg nektek is.,-
-Edward, ne légy bunkó, ő Edward akiről a neved kaptad, és a családja.,-
-Értem.,-
-Szia én Alice vagyok, pöttöm, fekete hajú kis idegesítő gép, ahogy a testvéreim mondják, de én ezt csak élvezni tudom.,-mondta Alice majd megölelte a fiamat.
-Szia én Emmett vagyok, imádok viccelni, és fogadni, amit a feleségem Rosalie nem nagyon szeret, de mindig ki tudom elégíteni….,-mondta volna tovább, de a gondolatában hallottam mit akar mondani.
-Emmett, elég legyen.,-szóltam rá.
-Oké, bocs.,-emelte fel a kezét mintha ő nem csinált volna semmit.
-Carlisle vagyok, és Esme a feleségem, szívesen látunk máskor is. ha van kedved idejönni meglátogatni a testvéredet.,-mondta Carlisle és kezet fogott fiammal, Esme pedig megölelte.
Már csak Jasper, Rosalie, és Edward maradtak hátra.
-Szia, én Jasper Hale vagyok, és ő a húgom Rosalie.,-mutatkozott be.
-Szia.,-köszönt Rosalie, de nem mozdult Emmett karjaiból.
-Edward ő pedig Edward, aki..,-folytatni akartam, de ő belekezdett.
-Anya, nem kell, tudom kik ők.,-mondta
-Oké, én meg sem szólaltam.,-
-Honnan tudod?,-kérdezte Miranda
-Tudod mi a képességem, nem?-
-Ja persze.,-mondta lányom.
-Megkérdezhetjük mi az?.,-
-Én mindenkinek, ismerem múltját, hasonlít a gondolat olvasáshoz, de egyben eltér, én nem hallom, hanem látom.,-
-Meg tudod, mondani nekem mi volt a múltam?,-kérdezte Emmett és már vigyorgott.
Hallottam, hogy elkezdi magában mondani a szorzótáblát, de én tudtam, hogy ez nem olyan mint Edwardnál, hogy akkor nem hallja a gondolatait, a fiamnál ez meg se esik.
-Te vagy Emmett McCarthy Cullen egy medve megtámadott, és Rosalie megmentette az életed, majd beleszerettél, és eddig nem tudtam megszámolni, de sok esküvőtök volt, és hát sosem kíméltétek a bútorokat éjjelen ként.,-mondta okosan fiam.
-Ohh öcsi te aztán nem vagy semmi.,-mondta Emmett, és összeborzolt fiam haját.
-Bella majd beszélhetek veled?,-kérdezte Emett komolyan.
-Igen.,-
Majd végre leültünk, nem mintha nem bírnánk ki, de így kényelmesebb.
-Anya Hugh rájött, hogy nem vagy Victoria néniél, és meg akar téged keresni, és lehet utánam jönnek.,-
-Igen, tudjuk.,-mondtam
-Honnan?,-kérdezte
-Tudod Alicenek a jövőbe látás a képessége.,-
-Az jó.,-
-Nem mindig.,-mondta Alice.
-Siettünk kell Bella, mert nincs sok időnk, hívnunk kell a farkasokat.,-mondta Alice
-De miért nem a Volturitól kérünk segítséget?,-kérdezte Edward a fiam.
-Mert akkor cserébe adnunk kell nekik valamit a segítségükért, és az ti lennétek.,-mondtam.
-Értem.,-
-Akkor mi megyünk is, ész beszélünk velük.,-mondta Carlisle, és Esmével futásnak eredtek.
-Azt hiszem mi is megyünk.,-mondta Rosalie
-Rendben.,-
Majd eltűntek.
-Anya menjetek ti is, jó?,-kérdezte Edward a fiam.
-Miért?-
-Tudok mindent, amit pedig nem azt elmondja, most Mira, rendben?.,-
-Oké, mi itt sem vagyunk.,-
Majd felmentünk, és még hallottam, hogy Miranda azt mondja Edwardnak, „figyeld új nevelőapánk van öcsi”.
-Min mosolyogsz?-kérdezte miközben beértünk a szobájába.
-Mirandának, már az új nevelőapja vagy.,-
-Aranyos.,-mondta
-Igen, de nem vehetnénk a nevedre őket?,-kérdeztem
-Bella ez nem úgy megy. Én szívesen belegyeznék és gondolom Carlislék is, de erről őket is meg kéne kérdezni.,-
-De szerintem belegyeznének.,-
-Majd még beszélünk róla, rendben?-
-Jó.,-
Ledőltünk az ágyra, és hozzá bújtam.
-Kérdezhetek valamit?-
-Ha legyőztük ezt a Hugh hozzám jönnél?,-kérdezte
-Kérdezd meg még egyszer.,-
-Lennél a feleségem?-kérdezte meg még egyszer.
-Igen.,-mondtam, szemébe néztem és megcsókoltam.
A vágy amit éreztem eluralkodott rajtam, és Edwardra vettem magamat.
Nem voltam vad, inkább szerelmes voltam.
Óvatosan gombról gombra haladva, érintette ajkam testét.
Addig kibujtatott pólómból.
Fal fehérek voltunk, de ellentétben égtünk a vágytól.
-Bella..a gyerekek.,-nyüszögte.
-Nem hallják.,-mondtam majd folytattam
-Bella most ne.,-mondta határozottan. Megálltam, majd felkaptam a vizet. A pólómat felvettem, és bementem a fürdőbe, az ajtót bezártam.
-Bella nyisd ki.,-kérte
-Nem.,-mondtam
-Miért?,-
-Mert, elég neked ennyi.,-
-Kérlek nyisd ki, szerelmem.,-
-Nem.,-
-Ne légy makacs, mert már nekem forr a vizem.,-
-Akkor sem, akár mit csinálsz,.,-
-Jó akkor betöröm.,-mondta
-Meg ne próbáld.,-mondtam.
-Késő.,-mondta majd a kilincsénél fogva kiemelte az ajtót és arrébb tette.
-Hagy békén.,-mondtam és közelebb jött.
-Nem.,-
-Nem szeretsz igaz?,-kérdeztem.
-Bella ne hülyéskedj hisz előbb kértem meg a kezed, gondolod, hogyha nem szeretnélek akkor is megkértem volna a kezed.,-
-Nem.,-hajtottam le a fejét.
-Akkor? Mi a baj?-kérdezte lágyan. és közelebb jött, majd derekamra tette két kezét és közelebb húzott magához.
Nem akartam válaszolni hiszen előbb már elmondtam.
Óvatosan bevezetett a zuhanyfülkébe.
Megálltunk, és államnál fogva felemelte a fejem, hogy szemébe nézhessek.
-Megcsókolhatlak?,-kérdezte, és az ajkán kedvenc féloldalas mosolya jelent meg.
-Nem.,-mondtam.
-Akkor ezt igennek veszem.,-majd megcsókolt, de közben megengedte a vizet.
Az víz csak folyt ránk, mi pedig össze-vissza csókoltuk egymást.
Majd végül, csak arra emlékszem, hogy hogyan kerülök az ágyra, de onnantól, csak a kéjre a hangokra, és vágyra.
Csurom vizesen feküdtünk az ágyban, de nem bántam, ebben a pillanatban nem bántam.
-Bella kérdezhetek valamit?,-
-Persze.,-
-Kik a gyerekek apja, Hugh?-kérdezte
Én tudtam a választ csak féltem bevallani.
Mi van ha elmegy vagy valami őrültséget csinál.
-Nem.,-mondtam
-Akkor, más az igaz? Egy ember?,-
-Nem.,-
-Akkor ki?.,-kérdezte
-Te.,-mondtam halkan. Edward csak nézet engem.
Immortal Moon:6.fejezet Apa?
6.fejezet
Apa?
Edward mellettem szuszogott, de még el kellet neki mondanom pár dolgot Mirandáról.
-Edward tudod a félvérek mit Edward, és Miranda ők csak két dologban különböznek bennünk, az egyik, hogy mind a ketten ehetnek emberi ételt, és, hogy tudnak aludni, ezt tudtad?-kérdeztem
-Nem, de szerintem Carlisle kitalálná.,-és jobban magához húzott.
-Hazajöttek már a többiek?,-kérdeztem
-Igen.,-
-És mit csinálnak?-kérdeztem kíváncsian
-Kivel kezdjem?.,-
-Emmett.,-vágtam rá.
-Fogadott Jasperrel, hogy ha meglátnak ma minket csókolózni….
-Jasper, mire fogadott?-
-Arra, hogy nem.,-
-Jaj ne, én nem akarom, hogy Jasper beégjen, és mi a tétje?,-
-Nem érhetnek, a lányokhoz, két napig.,-
-Ohh hát ez nem is olyan rossz, bár Emmett szemszögélből, elég rossza, mert mint halottam hetente egy ágyat tesznek tönkre.,-mosolyogtam.
-Akkor mi legyen?-kérdezte
-Szerezünk, Jaspernek örömet, csak kibírjuk ezt az egy napot.,-
-Muszáj?,-bujt hozzám, és a szemivel kiskutyásan nézet.
-Kérlek, Jasper kedvérét, érzem még sokat kapok tőle vissza.,-
-Legyen, de még nem menjünk le rendben.?.,-mondta
-Edward Mirandának is el kell mondani.,-
-Rendben, értettem.,-
Nem volt kedvem otthagyni Edwardot, de volt egy pár fontos dolog amit el kell mondani a lányomnak.
-Mehetünk szerelmem?.,-kérdezte
-Igen.,-kezünket összekulcsoltuk, és így mentünk le a lépcsőn.
Emmett arca kajánul elvigyorodott, azt hitte nem tudunk a fogadásáról."Na öcsikém ezt bukta d", gondoltam magamban.
Edward arcára, egy féloldalas mosoly jelent meg, és ebből tudtam hallotta.
-Bella, Edward őrlünk, hogy újra együtt vagytok.,-mondta Carlisle.
Mirandára néztem aki Carlislét nézte, hogy mi a fent is beszél.
Majd rám nézet, tudtam nem kellett volna, Edward kezéből kirántottam az enyémet.
-Anya?,-kérdezte
-Magyarázd meg.,-követelte
-Miranda új le, és nyugodj meg, mindent elmondok.,-mondta Alice.
-Alice?,-kérdeztem most én értettlenül.
-Mi most megyünk.,-mondta Carlisle-Bella beszélhetnénk?,-kérdezte
-Persze, de mi lesz velük?,-kérdeztem
-Miután Alice befejezte visszajöhetsz, de beszélnem kell veled.,-
-Rendben.,-
Mi elmentünk Carlisle szobájába, ami legkevésbé sem változott mióta elmentem.
-Bella Alice látott ma valamit reggel, de ezt csak nekünk, mondta el, már mint Esmének és nekem, egy vámpír tart felénk.
-Mi?,-csak ennyit bírtam kinyögni.
-Ugyan az mint Mirandánál.,-
És akkor leesett, a fiam ide jön.
-Edward idejön.,-mondtam.
-A fiad?,-kérdezte Edward.
-Igen, mikor érkezik?-kérdeztem
-Órák kérdése, Alice nem látta pontosan, mint Mirandánál.,-
-Értem, Carlisle üljetek le mind a hárman, mert valami nem jót fogok most mondani.,-
Mindenki leült és én állva maradtam, és mondani kezdtem.
-Ha Edward idejön, akkor Hugh elmentem Victoriához, és engem nem talált ott. Követni fogja Edwardot, és eljönn ide, és vissza visz, erőszakkal vagy anélkül. Carlisle veszélyben vagytok, és ezt is én csináltam, tudtam, hogy ez lesz kellett nekem ide jönni, már csak azt sajnálom, hogy Victoria megmentett, és nem hagyott ott meghalni, mert akkor most nem lennétek bajban.,-
-Hányan vannak?-
-Nyolcvanan vannak összesen aki Hugh mellett áll és kitart mellette, életben halálban.,-
-Carlisle inkább visszamegy mint, hogy titeket bántson, mert én abba belehalok, ha titeket bántanának.,-
-Bella kicsim, nyugalom, minden rendben lesz, ne félj.,-mondta Esme, majd felállt és megölelt.
-Szíven mit fogunk tenni?,-kérdezte Esme férjétől.
-Hívjuk a farkasok.,-mondta
-Mi?.,.-csattantam fel Edwardal egyszerre.
-Nem tehetünk mást, sokan vannak, mi csak heten vagyunk.,-
-Nyolcan.,-mondtam
-Bella ezt az örültségét felejtsd el, nem akarom, hogy bajod essen, és még egyszer nem bírnám ki.,-
-Edward le kell győznöm, a gyerekeket majd Vicrotiához viszem ő majd vigyáz rá.,-
-Nem.,-mondta Edward
-De.,-
-Nem.,-
-Elég legyen.,-kiabálta Esme.
Életben egyszer sem hallottam még kiabálni, de most megtörtént.
-Edward Bella döntése mi a nem szólhatunk bele csak ti hárman.,-
-Edward meg kell ölnöm, kihasznált, és még bűntudata sincsen, meg kell bűnhődnie azért amit velem tett, és ezt csakis én tehetem meg. Bosszút kell állnom rajta.,-
Edwardra néztem majd közelebb mentem hozzá, és megfogtam két kezét.
-Szeretlek, de meg kell bosszulnom.,-
Majd enyhén bólintott, és ebből tudtam megengedte, hogy harcoljak.
-Rendben, akkor legyen Bella is velünk harcol.,-mondta Carlisle.
Szorosan öleltem Edwardot és nem akartam elengedni soha, soha, soha.
-Mi most elmegyünk az árvaházba, Miranada már várt téged Bella.
-Maradok.,-mondta, Esme arra gondolt, hogy velük megy.
-Rendben, egy-két óra múlva itthon leszünk, még Edward érkezése előtt.
-Anya tőled is hallanom kell.,-
-Rendben.,-mentünk ki, és ültünk le a kanapéra.
-Tudod, én úgy kerültem, hozzátok, a Black Lunához, hogy Victoria kimentet, de te azt nem tudod, miért ugrottam le a szikláról, most megtudod.,-
-Emlékszel elmeséltem, hogy, hogyan kerültem Forksba, de csak addig meséltem míg Angela bemutatta Edwardékat.
De azt nem tudtad, hogy én és Edward szerelemesek voltunk egymásba, rájöttem, hogy Edwardék vámpírok.
Ezt nem kellett volna megtudnom, mert egyszer elmentünk baseballozni, és jött három nomád vámpír, James a keresztanyád szerelme volt akit Edward megölt, mert engem meg akart ölni mivel akkor még ember voltam.
James megharapott, de Edward kiszívta mérget és már csak a helye maradt.
Aztán jött a születésnapom, ebben a házban töltöttem, és még most sem bánom, egy ajándékkal elvágtam az ujjam, és mivel Jasper, még nem szokott rá az állat vérre, meg akart támadni….
Nem sikerült neki, de ekkor jött a legrosszabb rész.
Edward szakított velem, mert azt állított veszélyes vagyok rá, és hogy, nem...szeret. Azt mondta, akkor fogom csak utoljára látni, és elköltöznek….
És úgy is lett elköltöztek. Rájöttem, hogy láthatom.
Ha veszélyes helyzetbe hozom magamat akkor láthatom, így jött az ötlet, hogy motorra ültem egy idegen férfival, majd megint egy motoros, és végül a sziklás. De ekkor Victoria megmentett, és így kerültem hozzátok. Victoria, James és Laurent is ott éltek egy darabig, és utána lett nomádok.
-Értem, és csak egy kérdésem lenne, de erre őszinte választ kérek, Edward még mindig szereted anyát?,-kérdezte Miranda.
-Mindig szeretem, és most is.,-mondta
-Tudom, hogy igaz, de nekem még fel kell fognom épp ésszel, hogy anyának, új társa van, de megpróbálom.,-
-Köszönöm.,-mondtam és felálltam megölelni a lányomat.
-Anya itt van Edward.,-mondta
-Tudom, itt ül.,-mondta mosolyogva
-Nem Edward a mi Edwardunk, Edy, a testvérem,-
-Ezt honnan tudod?,-kérdezte Edward
-Ikrek vagyunk, csak megérzem a testvéremet.,-
És hallottuk, hogy valaki kopog valaki az ajtón.
Edward odarohant, és kinyitotta, majd meglátta a fiam.
-Apa?,-csak ennyit kérdezte Edy.
Apa?
Edward mellettem szuszogott, de még el kellet neki mondanom pár dolgot Mirandáról.
-Edward tudod a félvérek mit Edward, és Miranda ők csak két dologban különböznek bennünk, az egyik, hogy mind a ketten ehetnek emberi ételt, és, hogy tudnak aludni, ezt tudtad?-kérdeztem
-Nem, de szerintem Carlisle kitalálná.,-és jobban magához húzott.
-Hazajöttek már a többiek?,-kérdeztem
-Igen.,-
-És mit csinálnak?-kérdeztem kíváncsian
-Kivel kezdjem?.,-
-Emmett.,-vágtam rá.
-Fogadott Jasperrel, hogy ha meglátnak ma minket csókolózni….
-Jasper, mire fogadott?-
-Arra, hogy nem.,-
-Jaj ne, én nem akarom, hogy Jasper beégjen, és mi a tétje?,-
-Nem érhetnek, a lányokhoz, két napig.,-
-Ohh hát ez nem is olyan rossz, bár Emmett szemszögélből, elég rossza, mert mint halottam hetente egy ágyat tesznek tönkre.,-mosolyogtam.
-Akkor mi legyen?-kérdezte
-Szerezünk, Jaspernek örömet, csak kibírjuk ezt az egy napot.,-
-Muszáj?,-bujt hozzám, és a szemivel kiskutyásan nézet.
-Kérlek, Jasper kedvérét, érzem még sokat kapok tőle vissza.,-
-Legyen, de még nem menjünk le rendben.?.,-mondta
-Edward Mirandának is el kell mondani.,-
-Rendben, értettem.,-
Nem volt kedvem otthagyni Edwardot, de volt egy pár fontos dolog amit el kell mondani a lányomnak.
-Mehetünk szerelmem?.,-kérdezte
-Igen.,-kezünket összekulcsoltuk, és így mentünk le a lépcsőn.
Emmett arca kajánul elvigyorodott, azt hitte nem tudunk a fogadásáról."Na öcsikém ezt bukta d", gondoltam magamban.
Edward arcára, egy féloldalas mosoly jelent meg, és ebből tudtam hallotta.
-Bella, Edward őrlünk, hogy újra együtt vagytok.,-mondta Carlisle.
Mirandára néztem aki Carlislét nézte, hogy mi a fent is beszél.
Majd rám nézet, tudtam nem kellett volna, Edward kezéből kirántottam az enyémet.
-Anya?,-kérdezte
-Magyarázd meg.,-követelte
-Miranda új le, és nyugodj meg, mindent elmondok.,-mondta Alice.
-Alice?,-kérdeztem most én értettlenül.
-Mi most megyünk.,-mondta Carlisle-Bella beszélhetnénk?,-kérdezte
-Persze, de mi lesz velük?,-kérdeztem
-Miután Alice befejezte visszajöhetsz, de beszélnem kell veled.,-
-Rendben.,-
Mi elmentünk Carlisle szobájába, ami legkevésbé sem változott mióta elmentem.
-Bella Alice látott ma valamit reggel, de ezt csak nekünk, mondta el, már mint Esmének és nekem, egy vámpír tart felénk.
-Mi?,-csak ennyit bírtam kinyögni.
-Ugyan az mint Mirandánál.,-
És akkor leesett, a fiam ide jön.
-Edward idejön.,-mondtam.
-A fiad?,-kérdezte Edward.
-Igen, mikor érkezik?-kérdeztem
-Órák kérdése, Alice nem látta pontosan, mint Mirandánál.,-
-Értem, Carlisle üljetek le mind a hárman, mert valami nem jót fogok most mondani.,-
Mindenki leült és én állva maradtam, és mondani kezdtem.
-Ha Edward idejön, akkor Hugh elmentem Victoriához, és engem nem talált ott. Követni fogja Edwardot, és eljönn ide, és vissza visz, erőszakkal vagy anélkül. Carlisle veszélyben vagytok, és ezt is én csináltam, tudtam, hogy ez lesz kellett nekem ide jönni, már csak azt sajnálom, hogy Victoria megmentett, és nem hagyott ott meghalni, mert akkor most nem lennétek bajban.,-
-Hányan vannak?-
-Nyolcvanan vannak összesen aki Hugh mellett áll és kitart mellette, életben halálban.,-
-Carlisle inkább visszamegy mint, hogy titeket bántson, mert én abba belehalok, ha titeket bántanának.,-
-Bella kicsim, nyugalom, minden rendben lesz, ne félj.,-mondta Esme, majd felállt és megölelt.
-Szíven mit fogunk tenni?,-kérdezte Esme férjétől.
-Hívjuk a farkasok.,-mondta
-Mi?.,.-csattantam fel Edwardal egyszerre.
-Nem tehetünk mást, sokan vannak, mi csak heten vagyunk.,-
-Nyolcan.,-mondtam
-Bella ezt az örültségét felejtsd el, nem akarom, hogy bajod essen, és még egyszer nem bírnám ki.,-
-Edward le kell győznöm, a gyerekeket majd Vicrotiához viszem ő majd vigyáz rá.,-
-Nem.,-mondta Edward
-De.,-
-Nem.,-
-Elég legyen.,-kiabálta Esme.
Életben egyszer sem hallottam még kiabálni, de most megtörtént.
-Edward Bella döntése mi a nem szólhatunk bele csak ti hárman.,-
-Edward meg kell ölnöm, kihasznált, és még bűntudata sincsen, meg kell bűnhődnie azért amit velem tett, és ezt csakis én tehetem meg. Bosszút kell állnom rajta.,-
Edwardra néztem majd közelebb mentem hozzá, és megfogtam két kezét.
-Szeretlek, de meg kell bosszulnom.,-
Majd enyhén bólintott, és ebből tudtam megengedte, hogy harcoljak.
-Rendben, akkor legyen Bella is velünk harcol.,-mondta Carlisle.
Szorosan öleltem Edwardot és nem akartam elengedni soha, soha, soha.
-Mi most elmegyünk az árvaházba, Miranada már várt téged Bella.
-Maradok.,-mondta, Esme arra gondolt, hogy velük megy.
-Rendben, egy-két óra múlva itthon leszünk, még Edward érkezése előtt.
-Anya tőled is hallanom kell.,-
-Rendben.,-mentünk ki, és ültünk le a kanapéra.
-Tudod, én úgy kerültem, hozzátok, a Black Lunához, hogy Victoria kimentet, de te azt nem tudod, miért ugrottam le a szikláról, most megtudod.,-
-Emlékszel elmeséltem, hogy, hogyan kerültem Forksba, de csak addig meséltem míg Angela bemutatta Edwardékat.
De azt nem tudtad, hogy én és Edward szerelemesek voltunk egymásba, rájöttem, hogy Edwardék vámpírok.
Ezt nem kellett volna megtudnom, mert egyszer elmentünk baseballozni, és jött három nomád vámpír, James a keresztanyád szerelme volt akit Edward megölt, mert engem meg akart ölni mivel akkor még ember voltam.
James megharapott, de Edward kiszívta mérget és már csak a helye maradt.
Aztán jött a születésnapom, ebben a házban töltöttem, és még most sem bánom, egy ajándékkal elvágtam az ujjam, és mivel Jasper, még nem szokott rá az állat vérre, meg akart támadni….
Nem sikerült neki, de ekkor jött a legrosszabb rész.
Edward szakított velem, mert azt állított veszélyes vagyok rá, és hogy, nem...szeret. Azt mondta, akkor fogom csak utoljára látni, és elköltöznek….
És úgy is lett elköltöztek. Rájöttem, hogy láthatom.
Ha veszélyes helyzetbe hozom magamat akkor láthatom, így jött az ötlet, hogy motorra ültem egy idegen férfival, majd megint egy motoros, és végül a sziklás. De ekkor Victoria megmentett, és így kerültem hozzátok. Victoria, James és Laurent is ott éltek egy darabig, és utána lett nomádok.
-Értem, és csak egy kérdésem lenne, de erre őszinte választ kérek, Edward még mindig szereted anyát?,-kérdezte Miranda.
-Mindig szeretem, és most is.,-mondta
-Tudom, hogy igaz, de nekem még fel kell fognom épp ésszel, hogy anyának, új társa van, de megpróbálom.,-
-Köszönöm.,-mondtam és felálltam megölelni a lányomat.
-Anya itt van Edward.,-mondta
-Tudom, itt ül.,-mondta mosolyogva
-Nem Edward a mi Edwardunk, Edy, a testvérem,-
-Ezt honnan tudod?,-kérdezte Edward
-Ikrek vagyunk, csak megérzem a testvéremet.,-
És hallottuk, hogy valaki kopog valaki az ajtón.
Edward odarohant, és kinyitotta, majd meglátta a fiam.
-Apa?,-csak ennyit kérdezte Edy.
Immortal Moon:5.fejezet Vagy mégis?
5.fejezet
Vagy mégis?
Ahogy ott állt előttem, azt nem lehet leírni.
Miranda a nyakába vette magát.
-Anya.,-kiabálta és erre mindenki előrohant, és mindenki őket nézte.
-Miranada, kicsim.,-
-Anya miért vagy itt?-kérdezte
-Ezt inkább bent beszéljük meg rendben?,-
-Bella, kicsi Bella hát mégis élsz.,-örvendezett Esme, és Bellához lépet és megölelte.
Mindenki így tett.
-Jó rendben.,-mondta Alice és beljebb jöttek és leültek a kanapéra.
-Bella, hogy..hogy te?,-kérdezte Carlisle.
-Tudod, mikor leugrottam Victoria megmentett.,-
De azt még mindig nem értettem Alice miért nem ugrott a nyakába mikor meglátta, valami itt nem stimmel.
-Bella kérlek meséld el nekünk, hogy hol éltél kivel, vagy kikkel..,-
-Miért? Hiszen Edward nem jött megmenteni, én vártam rá, de nem jött.,-emelte fel a hangját.
-Ja és el ne felejtsem, ezt neked hoztam,.,- dobta hozzám a fekete rózsát.
-Anya kérlek nyugalom.,-
-Jó rendben lehiggadtam, köszönöm Jasper.,-
-Máskor is.,-mondta fivérem.
-Akkor elmesélem rendben?-
-Nem várj egy kicsit.,-mondta Alice.
-Amikor te leugrottál a szikláról Edward ott volt, de későn érkezett, és már nem tudott megmenteni.,-
-Sajnálom.,-mondtam
-Nem kell.,-mondta Alice
-Elmeséled?-
-Persze.,-
-Mikor Victoria kimentett, egy klánhoz csatlakoztam, és velük hagyott, hogy miért? Mert tudta avval semmi sem változik, hogy ha engem is megöl.
A klán neve Black Luna, volt az az Fekete Hold, ők emberi véren létek, de köztük volt akik állton én hozzájuk tartoztam-
Victoria nem sokkal egy hónap után átváltoztatott. Abban a hónapban férjhez adtak, Hugh Kenway mentem feleségül.
Egy ideig megvoltunk, de aztán mikor megtudtam, hogy terhes vagyok bonyolódtak a dolgok.
Hugh nem akarta megtartani, de én igen hiszen az én vérem, és mégis mikor lehet egy vámpírnak két gyereke? Soha.
Aztán abban egyeztünk meg, hogy megtartjuk őket.
Titeket nehéz volt elfelejteni, de még most sem tudlak titeket úgy elfelejteni.
Aztán megszületek a kicsik, mind a ketten állatvéren élnek, de Hugh ennek nagyon nem örült, de végül megbékélt.
Én úgy döntöttem jobb lesz ha Miranda itt lesz nálatok, mert Hugh nem törődik avval, hogy ki hogy bírja neki csak az számít, hogy neki mi a jó.
És megegyeztünk, hogy Miranda idejön hozzátok, mert nem szerette azt az életet.
Tudjátok, én sem azért jöttem, hogy meglátogassam Mirandát.
Hugh egy örült vámpír aki, csak azért él, hogy mint mondtam jó legyen neki. Fáj kimondanom, de megalázott, egy másik nővel láttam, amint szerelmeskednek az ágyban.
Ezért jöttem hozzátok.
-Mi? Hogy merészelte?.,-ugrottam fel a helyemről.
Hogy merészeli megalázni, Bellát, ha megtalálom kitekerem a nyakát és elégetem.
-Edward nyugalom, már vége.,-állt felé és lépet közelebb.
Az illata még mindig ugyanolyan csábító volt mint akkor.
Megfogta arcomat, és egy puszit nyomot rá.
Szerettem még mindig, és tudtam, hogy leginkább rám haragszik, de tudja, egyszer megbocsát, csak idő kell neki.
-Üljetek vissza.,-mondta Carlsile.
Visszaültünk, és Miranda egyik pillanatban engem nézet majd másikban, Bellát, Bella pedig csak mosolygott a lányára.
-Azt mondta a kicsik? Ezt hogy értsük?.,-kérdezte apám.
-Igen, mert van egy fiam is, Edwardnak hívják utánad.,-nézet felém.
-Ikrek Mirandával, és ő ott maradt Hughal, falazni akar nekem.
Azt mondta, hogy azt mondja Hughnak, hogy elmentem pár hétre Victoriéhoz.
-És ha Hugh nem veszi be?,-kérdezte Miranda
-Valószínűleg, megöli.,-mondta Jasper.
-Anya?-hogy hagyhattad?.,-
-Miranda, ő akarta, én mondtam neki, hogy jöjjön velem, de ő nem tágított.,-
-Mint te.,-mondta
-Bella örülünk, hogy látunk, de most el kell mennünk vadászni.,-mondta Alice.
-Miranda jössz egy nagy családi vadászatra?,-kérdezte Emmett.
-Anya mehetek?,-kérdezte
-Persze menj csak, de épségben hozzátok vissza.,-
-Hibernálva jó lesz?,-kérdezte Emmett vigyorogva, és érzetem visszatért a boldogság, a házba, mert Emmett már viccel.
Rosalie fejbe vágta, szokásosan.
-Bella, reggel itthon leszünk.,-
-Rendben, de ki marad velem?,-kérdeztem
-Én.,-mondtam
-Jó éjt.,-modta Emmett kajánul elvigyorodva, majd Rosali megint fejbe vágta, de most erősebben.
-Csak viccel.,-mondta Rosalie.
-Gondoltam.,-mondta Bella.
-Sziasztok.,-mondták és el is tűntek.
Ott ültünk, és Bella mellém ült a kanapéra.
Már nem volt annyira félős, inkább több magabiztosságot szerzet, még ez előtt is.
-Milyen volt nélkülem?-kérdezte
Én nem tudtam mit mondjak.
-Én voltam a világ legszomorúbb vámpírja.,-
-Edward mikor megszületek a gyerekek, csak rád tudtam gondolni, mikor Hughal voltam, mindig rád gondoltam, mikor a gyerekekkel játszottam, azon próbáltam gondolkodni, hogy mit csinálhatsz ebben a pillanatban.,-
-Edward nem tudlak kiverni a fejemből, a szívem egyik fele vagy, semmikor sem próbáltalak titeket elfelejteni.
Közelebb ült hozzám, és kezét arcomra tette.
-Mond ki.,-mondtam, és egy hajtincset, eltűrtem a füle mögé.
-Szeretlek Edward Cullen.,-
-Én is Isabella Naws.,-megálltiottam,mert valami itt nem stimmel.
-Mi az?,-kérdezte
-Megfordítottad a vezetéknevedet?-
-Érdekes ugye?.,-
-Swan,Naws.,-mondogatta
-Okos vagy szerelmem,.,-mondtam és megcsókoltam.
-Van itthon, spagetti tészta és valami hús?-,kérdezte
-Persze, de miért?-kérdeztem, és nem értettem miért kérdezi.
-Tudod Miranada félvér, és tudod, neki egy héten egyszer muszáj ennie emberi ételt, csak ő nem szereti a nővényeket, inkább a spagettinál állapodtunk meg, mert mikor múlthéten eljött azon a héten nem evett.,-
-Hát hús lehet van, de lehet, hogy tészta nincs, mert Esmék nem voltak boltban, csak tegnap előtt, és csak a gyerek otthonig mentek.,-
-Értem, de azért megnéznéd nekem?-kérdezte kutya szemekkel.
-Neked mindent.,-gyorsan átrohantam a konyhába, és megnéztem.
Volt hús is és tészta is.
Mikor benéztem a szekrénybe, megláttam, hogy ott van két doboz darált hús, de mikor felálltam, Bella megcsikizett én megijedtem a dobozt pedig hangosan landolt a kövön.
-Hupssz.,-mondta
-Még van egy.,-gyorsan kivettem és a pultra tettem.
-Tudod, azt hittem téged nem lehet megijeszteni.,-mondta majd felbontotta dobozt, megvágta az ujját, és a vére énekelt nekem még mindig.
Rám nézet és láttam, hogy azt akarja amit én, látta a vágyat a szemeben, a kiváncsiágot, hogy milyen lehet a vére, és, hogy most már vámpír semmi baja nem lehet.
Ujját ajkaimhoz emelte, én pedig rátapadtam.
Finomabb volt mint képzeltem, Bella vére, volt a Menny, és a Pokol, ennél finomabbat még nem ittam, de tudtam meg kell állnom, mert ez így nem lesz jó.
Mikor végeztem, szemeim vörösre változtak, és után vissza arany barnára.
Visszafordult, és főzni kezdett mintha mi sem történt volna.
Tudtam éreztem, hogy amit „álmodtam” még megtörténik, és az most lesz.
Kezemet, derekára fontam, és magamhoz húztam.
Nyakát hintetem csókokkal, majd fogaimat belemélyesztve nyakába, folytattam.
Pár pillanata után kihúztam, és elkezdtem ringatni a szíve dallamár ami még most is a fejemben zsongott, mikor este álmát őriztem.
Megfordítottam, és megcsókolt, ezután a szobámba mentünk, de megálltunk.
-Még megvan a szobám?.,-kérdezte csillogó szemekkel.
-Persze, menjünk oda?,-kérdeztem mosolyogva.
-Kérlek.,-majd befutottunk a szobába, és becsaptam magunk mögött az ajtót.
Vagy mégis?
Ahogy ott állt előttem, azt nem lehet leírni.
Miranda a nyakába vette magát.
-Anya.,-kiabálta és erre mindenki előrohant, és mindenki őket nézte.
-Miranada, kicsim.,-
-Anya miért vagy itt?-kérdezte
-Ezt inkább bent beszéljük meg rendben?,-
-Bella, kicsi Bella hát mégis élsz.,-örvendezett Esme, és Bellához lépet és megölelte.
Mindenki így tett.
-Jó rendben.,-mondta Alice és beljebb jöttek és leültek a kanapéra.
-Bella, hogy..hogy te?,-kérdezte Carlisle.
-Tudod, mikor leugrottam Victoria megmentett.,-
De azt még mindig nem értettem Alice miért nem ugrott a nyakába mikor meglátta, valami itt nem stimmel.
-Bella kérlek meséld el nekünk, hogy hol éltél kivel, vagy kikkel..,-
-Miért? Hiszen Edward nem jött megmenteni, én vártam rá, de nem jött.,-emelte fel a hangját.
-Ja és el ne felejtsem, ezt neked hoztam,.,- dobta hozzám a fekete rózsát.
-Anya kérlek nyugalom.,-
-Jó rendben lehiggadtam, köszönöm Jasper.,-
-Máskor is.,-mondta fivérem.
-Akkor elmesélem rendben?-
-Nem várj egy kicsit.,-mondta Alice.
-Amikor te leugrottál a szikláról Edward ott volt, de későn érkezett, és már nem tudott megmenteni.,-
-Sajnálom.,-mondtam
-Nem kell.,-mondta Alice
-Elmeséled?-
-Persze.,-
-Mikor Victoria kimentett, egy klánhoz csatlakoztam, és velük hagyott, hogy miért? Mert tudta avval semmi sem változik, hogy ha engem is megöl.
A klán neve Black Luna, volt az az Fekete Hold, ők emberi véren létek, de köztük volt akik állton én hozzájuk tartoztam-
Victoria nem sokkal egy hónap után átváltoztatott. Abban a hónapban férjhez adtak, Hugh Kenway mentem feleségül.
Egy ideig megvoltunk, de aztán mikor megtudtam, hogy terhes vagyok bonyolódtak a dolgok.
Hugh nem akarta megtartani, de én igen hiszen az én vérem, és mégis mikor lehet egy vámpírnak két gyereke? Soha.
Aztán abban egyeztünk meg, hogy megtartjuk őket.
Titeket nehéz volt elfelejteni, de még most sem tudlak titeket úgy elfelejteni.
Aztán megszületek a kicsik, mind a ketten állatvéren élnek, de Hugh ennek nagyon nem örült, de végül megbékélt.
Én úgy döntöttem jobb lesz ha Miranda itt lesz nálatok, mert Hugh nem törődik avval, hogy ki hogy bírja neki csak az számít, hogy neki mi a jó.
És megegyeztünk, hogy Miranda idejön hozzátok, mert nem szerette azt az életet.
Tudjátok, én sem azért jöttem, hogy meglátogassam Mirandát.
Hugh egy örült vámpír aki, csak azért él, hogy mint mondtam jó legyen neki. Fáj kimondanom, de megalázott, egy másik nővel láttam, amint szerelmeskednek az ágyban.
Ezért jöttem hozzátok.
-Mi? Hogy merészelte?.,-ugrottam fel a helyemről.
Hogy merészeli megalázni, Bellát, ha megtalálom kitekerem a nyakát és elégetem.
-Edward nyugalom, már vége.,-állt felé és lépet közelebb.
Az illata még mindig ugyanolyan csábító volt mint akkor.
Megfogta arcomat, és egy puszit nyomot rá.
Szerettem még mindig, és tudtam, hogy leginkább rám haragszik, de tudja, egyszer megbocsát, csak idő kell neki.
-Üljetek vissza.,-mondta Carlsile.
Visszaültünk, és Miranda egyik pillanatban engem nézet majd másikban, Bellát, Bella pedig csak mosolygott a lányára.
-Azt mondta a kicsik? Ezt hogy értsük?.,-kérdezte apám.
-Igen, mert van egy fiam is, Edwardnak hívják utánad.,-nézet felém.
-Ikrek Mirandával, és ő ott maradt Hughal, falazni akar nekem.
Azt mondta, hogy azt mondja Hughnak, hogy elmentem pár hétre Victoriéhoz.
-És ha Hugh nem veszi be?,-kérdezte Miranda
-Valószínűleg, megöli.,-mondta Jasper.
-Anya?-hogy hagyhattad?.,-
-Miranda, ő akarta, én mondtam neki, hogy jöjjön velem, de ő nem tágított.,-
-Mint te.,-mondta
-Bella örülünk, hogy látunk, de most el kell mennünk vadászni.,-mondta Alice.
-Miranda jössz egy nagy családi vadászatra?,-kérdezte Emmett.
-Anya mehetek?,-kérdezte
-Persze menj csak, de épségben hozzátok vissza.,-
-Hibernálva jó lesz?,-kérdezte Emmett vigyorogva, és érzetem visszatért a boldogság, a házba, mert Emmett már viccel.
Rosalie fejbe vágta, szokásosan.
-Bella, reggel itthon leszünk.,-
-Rendben, de ki marad velem?,-kérdeztem
-Én.,-mondtam
-Jó éjt.,-modta Emmett kajánul elvigyorodva, majd Rosali megint fejbe vágta, de most erősebben.
-Csak viccel.,-mondta Rosalie.
-Gondoltam.,-mondta Bella.
-Sziasztok.,-mondták és el is tűntek.
Ott ültünk, és Bella mellém ült a kanapéra.
Már nem volt annyira félős, inkább több magabiztosságot szerzet, még ez előtt is.
-Milyen volt nélkülem?-kérdezte
Én nem tudtam mit mondjak.
-Én voltam a világ legszomorúbb vámpírja.,-
-Edward mikor megszületek a gyerekek, csak rád tudtam gondolni, mikor Hughal voltam, mindig rád gondoltam, mikor a gyerekekkel játszottam, azon próbáltam gondolkodni, hogy mit csinálhatsz ebben a pillanatban.,-
-Edward nem tudlak kiverni a fejemből, a szívem egyik fele vagy, semmikor sem próbáltalak titeket elfelejteni.
Közelebb ült hozzám, és kezét arcomra tette.
-Mond ki.,-mondtam, és egy hajtincset, eltűrtem a füle mögé.
-Szeretlek Edward Cullen.,-
-Én is Isabella Naws.,-megálltiottam,mert valami itt nem stimmel.
-Mi az?,-kérdezte
-Megfordítottad a vezetéknevedet?-
-Érdekes ugye?.,-
-Swan,Naws.,-mondogatta
-Okos vagy szerelmem,.,-mondtam és megcsókoltam.
-Van itthon, spagetti tészta és valami hús?-,kérdezte
-Persze, de miért?-kérdeztem, és nem értettem miért kérdezi.
-Tudod Miranada félvér, és tudod, neki egy héten egyszer muszáj ennie emberi ételt, csak ő nem szereti a nővényeket, inkább a spagettinál állapodtunk meg, mert mikor múlthéten eljött azon a héten nem evett.,-
-Hát hús lehet van, de lehet, hogy tészta nincs, mert Esmék nem voltak boltban, csak tegnap előtt, és csak a gyerek otthonig mentek.,-
-Értem, de azért megnéznéd nekem?-kérdezte kutya szemekkel.
-Neked mindent.,-gyorsan átrohantam a konyhába, és megnéztem.
Volt hús is és tészta is.
Mikor benéztem a szekrénybe, megláttam, hogy ott van két doboz darált hús, de mikor felálltam, Bella megcsikizett én megijedtem a dobozt pedig hangosan landolt a kövön.
-Hupssz.,-mondta
-Még van egy.,-gyorsan kivettem és a pultra tettem.
-Tudod, azt hittem téged nem lehet megijeszteni.,-mondta majd felbontotta dobozt, megvágta az ujját, és a vére énekelt nekem még mindig.
Rám nézet és láttam, hogy azt akarja amit én, látta a vágyat a szemeben, a kiváncsiágot, hogy milyen lehet a vére, és, hogy most már vámpír semmi baja nem lehet.
Ujját ajkaimhoz emelte, én pedig rátapadtam.
Finomabb volt mint képzeltem, Bella vére, volt a Menny, és a Pokol, ennél finomabbat még nem ittam, de tudtam meg kell állnom, mert ez így nem lesz jó.
Mikor végeztem, szemeim vörösre változtak, és után vissza arany barnára.
Visszafordult, és főzni kezdett mintha mi sem történt volna.
Tudtam éreztem, hogy amit „álmodtam” még megtörténik, és az most lesz.
Kezemet, derekára fontam, és magamhoz húztam.
Nyakát hintetem csókokkal, majd fogaimat belemélyesztve nyakába, folytattam.
Pár pillanata után kihúztam, és elkezdtem ringatni a szíve dallamár ami még most is a fejemben zsongott, mikor este álmát őriztem.
Megfordítottam, és megcsókolt, ezután a szobámba mentünk, de megálltunk.
-Még megvan a szobám?.,-kérdezte csillogó szemekkel.
-Persze, menjünk oda?,-kérdeztem mosolyogva.
-Kérlek.,-majd befutottunk a szobába, és becsaptam magunk mögött az ajtót.
Immortal Moon:4.fejezet Váratlan
4.fejezet
Váratlan
Mindenki engem nézet ők nem értették miért, de én igen.
Reméltem, hogy igazam van, de egy érzés elfogta a boldogságomat.
Majd Alice megmerevedett, látomása lehet.
És pár perc múlva Alice „visszatért”
-Mit láttál?,-kérdeztem
-Semmit, semmit.,-
-Alice, mi az, hogy semmit?,-kérdeztem
-Nem mondhatom el, mert megtiltotta.
-Ki?,-
-Ő.,-mondta, de senkire nem mutatott.
-Alice ki az ő?.,-
-Nem mondhatom meg.,-emelte fel a hangját.
-Rendben, megértjük nem mond el, de csak akkor ne mond el ha nem veszélyes ránk.,-mondta Carlisle.
-Értem, és nem veszélyes, de nagyon sajnálom, hogy nem mondhatom el.,-
-Ne sajnáld, lehet, hogy a te magánügyed, de remélem igazad van a veszéllyel kapcsolatban.,-
-Mi most megyünk, és akkor holnap találkozunk.,-mondta Carlsile.
És Esme, ő, Emmett, Rosalie és én elindultunk mindenki a maga dolgára.
(Alice szemszöge)
-Miranda körbevezesselek a házba?,-kérdeztem
-Jó ötlet.,-
-Gyere.,-mondtam
-Alice kérdezhetek?,-
-Persze.,-
Miközben sétáltunk, ő kérdezte én pedig mutattam a házat körbe-körbe.
Majd beléptünk a szobájába.
-Tudom, egy kicsit le van amortizálva, de a barátnőm halál miatt nem volt még időnk átalakítani, és Edward sem szerette volna.,-
-Nem, nem, Alice ez gyönyörű.,-
-Hát igen Bellának, jó ízlése volt.,-
-Alice, ki volt Bella, ha megkérdezhetem?,-
-Bella, Edward szerelmem volt, és van még mindig. Még mikor ide költöztünk 2 éve találkoztak a gimiben…..,-és akkor elmeséltem neki, hogy ki volt a „Mi Bellánk”.
-Értem, és Edward hogy viselte?,-
-Traumába zuhant, senkivel nem beszélt.,-
-Tudod nekem is volt egy barátom, de ő is meghalt.,-
-Fáj igaz, hogy nem lehet veled?,-
-Persze, hogy fáj, neked nem fájna, ha Jasper nem lenne melletted?,-
-Dehogy nem.,-
-Akkor jó.,-
-Alice, szerinted mikor fognak anyáék ide jönni meglátogatni?.,-
-Miranda, figyelj elmondom neked, hogy mit láttam, de ígérd meg eltitkolod Edward elől.,-
-Persze, mégis csak én is gondolatolvasó vagyok, nem?,-kérdezte nevetve.
-Miranda, amit láttam az az, hogy anyád idejön.,-
-Mi?És apám? És a családom?,-
-Csak édesanyád jön, és nem tudom miért.,-
-És mikor?,-
-Három óra múlva itt lesz.,-
-Mi? Alice miért nem mondtad előbb?,-ugrott fel.
-Nyugalom, és ne gondolj erre mert Edward megtudja.,-
-De mi köze van ehhez Edwardhoz?-
-Anyád, ismerte Edwardot..közelről...nagyon közelről.,-
-Remélem, nem volt köztük semmi olyan, mert nekem Edward nem szimpla,..eddig.,
-Én erre inkább semmit nem mondok.,
-Rendben, akkor most mit csináljunk?,-
-Hát üljünk fel az ágyra, és nézzünk meg egy filmet, rendben, mint két testvér?.,-
-Rendben.,-
(Edward szemszöge)
Csak feküdtem az ágyon amit Bellának vette, hogyha nálunk alszik kényelemben aludhasson.
Volt egy emlékem amit megtoldottam, egy kis lehetetlennel.
"Bella a konyhában főzött én pedig óvatosan mögé settenkedtem, karjaimat derekára fontam, és magamhoz húztam.
Még vámpír létére is olyan szenvedéllyel szeretem mint akkor.
A vágy eluralkodott rajtam, a nyakát csókoltam, és nem bírtam magammal, óvatosan belemélyesztettem fogaimat a nyakába.
Egy halk morgás tört ki a torkából, és egy nyögés.
Elmosolyodtam, hogy még mindig ennyire tudja magát türtőztetni.
Elkezdtem ringatni és tovább folytattam kényeztetését.
-Edward..főzök.,-próbálta kimondani a szavakat.
-Én is.,-suttogtam a nyakába.
-Mindjárt itthon lesz.,-
-Nem baj, addig még két óránk.,-
-Kérlek.,-mondta halkan, de nem engedtem.
-Érzed?,-kérdeztem.
-Nem bírod magad türtőztetni most már igaz?,-kérdezte mosolyogva.
Majd megfordult, de még karjaimmal mindig körbefogtam derekát.
-Tudod mit akarok, és tudom te se lennél ellene.,-
-De..mindjárt….,-itt…..,-fúrtam fejem újra édes nyakába, é rajta is teljesen eluralkodott a vágy.
-Akarlak most.,-követelte.
Én mosolyogtam, és egy másodperc múlva már az ágyban voltunk.
Óvatosan leszabdaltam ruháit, és ő is ugyanúgy tett mint én.
Majd mind a ketten, még idő előtt értük el a megváltást.
-Edward a főztöm.,-ugrott ki az ágyból, és futott a konyhába.
Én is mentem utána, de előtte felöltöztem, és megfogtam egy törülközött, és levittem Bellának.
-Edward Cullen, ha még egyszer, ilyet mersz csinálni, oda lent a kisebb éned bánja.,-mondta
-Gyönyörű vagy.,-mondtam. Láttam mindet Bellából.
-Mi?,-majd leeset neki, nincsen rajta ruha.
Nagyon elszégyellte magát.
-Kérek ad oda, szégyenlem magam.,-
-De miért, hiszen gyönyörű vagy.,-közben odaadtam neki a törülközött és maga köré csavarta.
-Én nem így érzem.,-közelebb léptem, hozzá és újra karjaimba zártam, mint előbb.
-Isabella Cullen, nekem te vagy a mindenség, a tiltott gyümölcs amit nem szabadna letépni, de én megteszem, te vagy az éltető oxigén, a vámpírnak az emberi vér, mint virágnak a víz, és a lányunknak az anyja. Ha te nem lennél szerinted ezt mind megtudtam volna csinálni nélküled?
-Értem, de….,-próbált megszólalni, de én csöndre intettem.
Megcsókoltam, és újra kezdtük előröl.
Reméltem, hogy ez a gondolta soha nem fog véget érni, és mindig velem marad.
De még valóra sem tudtam váltani, mert akit szeretem elment.
(Alice szemszöge)
Mindjárt vége a filmnek, és Miranda majdnem elaludt.
-Miranda, ne aludj mindjárt itt van édesanyád.,-
-Honnan tudod, hogy alszom.,-
-Carlisletöl, ő mesélte, hogy félvérek el tudnak aludni.,-
-És honnan tudod, hogy félvér vagyok?,-
-Erről inkább nem beszélnék rendben? Majd megtudod csak idő kérdése.,-
-Az idő határtalan számunkra, szóval rendben.,-
-Miranda itt van.,-
-Menjünk.,-
(Edward szemszöge)
Hallottam, ahogy Aliceék leszáguldanak, és én is mentem utánuk.
Kinyitották az ajtót és előttem állt egy nő.
Ő volt akit láttam az erdőben, és egy fekete rózsaszál volt a kezében.
Ő volt az, ő volt, az én Bellám.
Váratlan
Reméltem, hogy igazam van, de egy érzés elfogta a boldogságomat.
Majd Alice megmerevedett, látomása lehet.
És pár perc múlva Alice „visszatért”
Majd beléptünk a szobájába.
-Akkor jó.,-
-Alice, szerinted mikor fognak anyáék ide jönni meglátogatni?.,-
-Miranda, figyelj elmondom neked, hogy mit láttam, de ígérd meg eltitkolod Edward elől.,-
Csak feküdtem az ágyon amit Bellának vette, hogyha nálunk alszik kényelemben aludhasson.
Volt egy emlékem amit megtoldottam, egy kis lehetetlennel.
"Bella a konyhában főzött én pedig óvatosan mögé settenkedtem, karjaimat derekára fontam, és magamhoz húztam.
Még vámpír létére is olyan szenvedéllyel szeretem mint akkor.
A vágy eluralkodott rajtam, a nyakát csókoltam, és nem bírtam magammal, óvatosan belemélyesztettem fogaimat a nyakába.
Egy halk morgás tört ki a torkából, és egy nyögés.
Elmosolyodtam, hogy még mindig ennyire tudja magát türtőztetni.
Elkezdtem ringatni és tovább folytattam kényeztetését.
-Edward..főzök.,-próbálta kimondani a szavakat.
-Én is.,-suttogtam a nyakába.
-Mindjárt itthon lesz.,-
-Nem baj, addig még két óránk.,-
-Kérlek.,-mondta halkan, de nem engedtem.
-Érzed?,-kérdeztem.
-Nem bírod magad türtőztetni most már igaz?,-kérdezte mosolyogva.
Majd megfordult, de még karjaimmal mindig körbefogtam derekát.
-Tudod mit akarok, és tudom te se lennél ellene.,-
-De..mindjárt….,-itt…..,-fúrtam fejem újra édes nyakába, é rajta is teljesen eluralkodott a vágy.
-Akarlak most.,-követelte.
Én mosolyogtam, és egy másodperc múlva már az ágyban voltunk.
Óvatosan leszabdaltam ruháit, és ő is ugyanúgy tett mint én.
Majd mind a ketten, még idő előtt értük el a megváltást.
-Edward a főztöm.,-ugrott ki az ágyból, és futott a konyhába.
Én is mentem utána, de előtte felöltöztem, és megfogtam egy törülközött, és levittem Bellának.
-Edward Cullen, ha még egyszer, ilyet mersz csinálni, oda lent a kisebb éned bánja.,-mondta
-Gyönyörű vagy.,-mondtam. Láttam mindet Bellából.
-Mi?,-majd leeset neki, nincsen rajta ruha.
Nagyon elszégyellte magát.
-Kérek ad oda, szégyenlem magam.,-
-De miért, hiszen gyönyörű vagy.,-közben odaadtam neki a törülközött és maga köré csavarta.
-Én nem így érzem.,-közelebb léptem, hozzá és újra karjaimba zártam, mint előbb.
-Isabella Cullen, nekem te vagy a mindenség, a tiltott gyümölcs amit nem szabadna letépni, de én megteszem, te vagy az éltető oxigén, a vámpírnak az emberi vér, mint virágnak a víz, és a lányunknak az anyja. Ha te nem lennél szerinted ezt mind megtudtam volna csinálni nélküled?
-Értem, de….,-próbált megszólalni, de én csöndre intettem.
Megcsókoltam, és újra kezdtük előröl.
Reméltem, hogy ez a gondolta soha nem fog véget érni, és mindig velem marad.
De még valóra sem tudtam váltani, mert akit szeretem elment.
(Alice szemszöge)
Mindjárt vége a filmnek, és Miranda majdnem elaludt.
-Miranda, ne aludj mindjárt itt van édesanyád.,-
-Honnan tudod, hogy alszom.,-
-Carlisletöl, ő mesélte, hogy félvérek el tudnak aludni.,-
Hallottam, ahogy Aliceék leszáguldanak, és én is mentem utánuk.
Kinyitották az ajtót és előttem állt egy nő.
Ő volt akit láttam az erdőben, és egy fekete rózsaszál volt a kezében.
Ő volt az, ő volt, az én Bellám.
Immortal Moon:3. fejezet Vereség, és egy új családtag
3.fejezet Vereség, és egy új családtag
Csak ennyit kérdezett és tudtam valami nincs rendjén.
Ott álltunk mindannyian és néztük az „állítólagos” Bellát.
Nem mertem kérdezni semmit, és a képességem is cserben hagyott, lehet ez az ő hatása.
Jasperre néztem, de ő csodálkozva nézte őt.
Rájöttem valami nem stimmel, ő nem lehet Bella, pedig majdnem ugyan olyan mint a „rendes” Bella.
Edwardra néztem, és megilletődöttséget láttam az arcán.
(Edward szemszöge)
Az nem lehet, én nem tudok Bella gondolataiban olvasni.
„Miért néz rám mindenki így, attól, hogy nem ismernek még nem kell így nézni”,hallottam gondolatait.
Az nem lehet, ő nem lehet Bella.
Majd végre Carlisle megtörte a kínos csöndet.
-Üdv nálunk, én Carlisle Cullen vagyok, Esme a feleségem, Emmett, Rosalie, Alice,Jasper, és végül Edward a gyermekeim.,-mutatott körbe mint Carlisle.
-Kit tisztelhetünk benned?,-kérdezte Carlisle.
-Én Miranda Kenway vagyok.,-
-Nem akarok bunkó lenni, de miért jöttél?,-kérdeztem
-Mert küldtek, a fogadott apám küldött, Hugh Kenway, és azt mondták itt majd beilleszkedhetek, jaj és el ne felejtsem, ezt apám küldni.,-lépet beljebb, és Carlislénak adta a levelet.
Míg Carlisle a levelet olvasta, Esme beljebb invitálta és leültünk
Csöndben vártunk míg Carlisle el nem olvasta a levelet.
-Értem Miranda, de még meg kell ezt vitatnunk a családommal, nem baj igaz, ha most egy kicsit elmegyünk beszélni?,-kérdezte Carlisle mi pedig csak oda-vissza néztünk.
Felálltunk és kimentünk a konyhába.
-Figyeljetek, az apja azt mondta, hogy ő tudja, hogy ő sosem fogja megkóstolni az emberi vért, mert az édesanyja sem azon él, csak a családban ők ketten nem emberi véren élnek, és azt szeretnék, hogy fogadjuk be a családba.,.,-fejezet be.
-Most azt szeretném, hogy ki akarja, hogy velünk éljen, mert ez nem csak az én döntésem.,-
-Nekem nincs ellene kifogásom.,-mondta Emmett
-Hát… furcsa egy teremtés, de szerintem maradhat.,-mondta Esme, és férjére mosolygott.
-Tölem, igen.,-mondta Jasper, és Alice.,-
-Edward?,-kérdezte Esme.
-Én….nem tudom..,-mondta
Nem tudtam, mert volt valami ami zavart engem, olyan furcsa hasonlított Bellára, és ez zavart, mert nem tudtam ki ő. Az apja és az ő neve sem ismerős, még nem hallottam erről a családról.
-Edward, kérlek rendes választ adj.,-mondta Carlisle.
-Maradhat.,-mondta Alice. Mindenki őt nézte.
-Bocsánat nem bírtam kivárni, mire kiböki.,-bujtatta magát Jasperhez.
Mi pedig csak mosolyogtunk.
-Rendben, akkor itt az ideje, befogadni.,-
Visszamentünk a nappaliba, és Miranda már nem volt ott.
-Hova ment?.,-kérdeztem
-El, vissza.,-
-Hova vissza?.,-kérdezte Jasper
-Haza.,-
-Apa utána kell mennünk.,-mondta Alice.
-Rendben.,-
-Mikor?,-kérdeztem
-Most, indulnunk kell.,-
-De kicsim mi baj van?-.,
-Nem mondhatom el, nem engedi.,-
-Ki? Miranda?.,-
-Igen, ez a képessége.,-
-Rendben akkor indulunk.,-
-Hova megyünk?,-
-Chicago.,-
-Mi?.,-kérdeztük egyszerre.
-Ott lakik.,-
-Rendben, akkor futunk, és majd bérlünk 6 mérföld után, három kocsit rendben?,-kérdezte
-Oké.,-mondta Emmett.
Carlisle elment hozott magával pénzt és el is indultunk.
Mikor kiléptünk az ajtón ott állt Miranada.
-Alice?,-néztünk rá.
-Én..én..nem tudom..mi..,-dadogott.
-Kicsim nyugalom.,-nyugtatta Jasper.
-Még is, hogy nyugodjak meg ha..,-nem tudott rá válaszolni, mert maga sem tudta miért?.
-Miranda, hol voltál?,-kérdezte Esme.
-Elmentem, mert hallottam, az ő gondolatait, és nem eset valami jól.,-mondta és közben engem nézet.
Tényleg, nem a legszebb gondolataim voltak.
-Hallottad?,-kérdeztem
-Igen, nekem nem csak egy képességem van.,-
-Akkor jobb, lesz ha bemegyünk és megbeszéljük, elvégre már családtag vagy.,-
-Befogadtok?,-kérdezte
-Igen,.,-mondta Carlisle
-Köszönöm, és cserébe mindent elmondok.,-bementünk és ugyanúgy elültünk mint az előbb.
-Kérdezzek?,-kérdezte Carlisle.
-Igen légyszíves, így nekem is könnyebb,-mondta
-Rendben.,-
-Mikor születtél?,-
-2007 November 2-án.,-
-Hol születtél?,-
-Chicago, Oka Street 3, fogadott apám házában.,-
-Ki az igazi vér szerinti apád?-,
-Tudja, én nekem olyan nincsen, mert édesanyám nem mondta, hogy van-e apám.,-
-Mikor lett a fogadott apád Hugh?,-
-Születésem után 2 évvel.,-
-Mik a képességeid?,-
-Négyféle képességem van, az első gondolatolvasás, a második el tudom téríteni a képességeke bármely is legyen az, a harmadik a nevét nem is tudom, de mindenki erejét el tudom venni, a negyediket anyától örököltem, ha dühös leszek tornádót tudok csinálni, és mindent el tudok pusztítani, de mértékkel, mert én gyerek vagyok, nem úgy mint anya.,-
-Értem, és az utolsó kettő nem veszélyes?,-
-Másra igen, de rám nem, nekem semmi bajom nem lesz, de aki ott van abban a pillanatban, akkor annak, nagy esélye van, hogy nem éli túl, főleg az emberek.
-Nagyon sokszor említetted édesanyádat, a nevét megtudhatjuk?,-kérdezte apám.
Én nem akartam, ez tovább hallgatni hiszen holnap is megtudhatom, mik voltak kérdések.
-Apa sajnálom el kell mennem vadászni.,-mondtam, és felálltam.
-Rendben fiam menj.,-majd elindultam a lépcső felé, megfogtam korlátot és lassan lépkedve igyekeztem fel.
-Isabella Naws.,-
Hirtelen álltam meg, nem hittem a fülemnek.
Vámpír gyorsasága termetem előtte, és vonta kérdőre.
-Mond még egyszer.,-
-Iii...sabella Naws.,-
És akkor biztos voltam benne, teljes mértékben.
Végre igazam lett.
Csak ennyit kérdezett és tudtam valami nincs rendjén.
Ott álltunk mindannyian és néztük az „állítólagos” Bellát.
Nem mertem kérdezni semmit, és a képességem is cserben hagyott, lehet ez az ő hatása.
Jasperre néztem, de ő csodálkozva nézte őt.
Rájöttem valami nem stimmel, ő nem lehet Bella, pedig majdnem ugyan olyan mint a „rendes” Bella.
Edwardra néztem, és megilletődöttséget láttam az arcán.
(Edward szemszöge)
Az nem lehet, én nem tudok Bella gondolataiban olvasni.
„Miért néz rám mindenki így, attól, hogy nem ismernek még nem kell így nézni”,hallottam gondolatait.
Az nem lehet, ő nem lehet Bella.
Majd végre Carlisle megtörte a kínos csöndet.
-Üdv nálunk, én Carlisle Cullen vagyok, Esme a feleségem, Emmett, Rosalie, Alice,Jasper, és végül Edward a gyermekeim.,-mutatott körbe mint Carlisle.
-Kit tisztelhetünk benned?,-kérdezte Carlisle.
-Én Miranda Kenway vagyok.,-
-Nem akarok bunkó lenni, de miért jöttél?,-kérdeztem
-Mert küldtek, a fogadott apám küldött, Hugh Kenway, és azt mondták itt majd beilleszkedhetek, jaj és el ne felejtsem, ezt apám küldni.,-lépet beljebb, és Carlislénak adta a levelet.
Míg Carlisle a levelet olvasta, Esme beljebb invitálta és leültünk
Csöndben vártunk míg Carlisle el nem olvasta a levelet.
-Értem Miranda, de még meg kell ezt vitatnunk a családommal, nem baj igaz, ha most egy kicsit elmegyünk beszélni?,-kérdezte Carlisle mi pedig csak oda-vissza néztünk.
Felálltunk és kimentünk a konyhába.
-Figyeljetek, az apja azt mondta, hogy ő tudja, hogy ő sosem fogja megkóstolni az emberi vért, mert az édesanyja sem azon él, csak a családban ők ketten nem emberi véren élnek, és azt szeretnék, hogy fogadjuk be a családba.,.,-fejezet be.
-Most azt szeretném, hogy ki akarja, hogy velünk éljen, mert ez nem csak az én döntésem.,-
-Nekem nincs ellene kifogásom.,-mondta Emmett
-Hát… furcsa egy teremtés, de szerintem maradhat.,-mondta Esme, és férjére mosolygott.
-Tölem, igen.,-mondta Jasper, és Alice.,-
-Edward?,-kérdezte Esme.
-Én….nem tudom..,-mondta
Nem tudtam, mert volt valami ami zavart engem, olyan furcsa hasonlított Bellára, és ez zavart, mert nem tudtam ki ő. Az apja és az ő neve sem ismerős, még nem hallottam erről a családról.
-Edward, kérlek rendes választ adj.,-mondta Carlisle.
-Maradhat.,-mondta Alice. Mindenki őt nézte.
-Bocsánat nem bírtam kivárni, mire kiböki.,-bujtatta magát Jasperhez.
Mi pedig csak mosolyogtunk.
-Rendben, akkor itt az ideje, befogadni.,-
Visszamentünk a nappaliba, és Miranda már nem volt ott.
-Hova ment?.,-kérdeztem
-El, vissza.,-
-Hova vissza?.,-kérdezte Jasper
-Haza.,-
-Apa utána kell mennünk.,-mondta Alice.
-Rendben.,-
-Mikor?,-kérdeztem
-Most, indulnunk kell.,-
-De kicsim mi baj van?-.,
-Nem mondhatom el, nem engedi.,-
-Ki? Miranda?.,-
-Igen, ez a képessége.,-
-Rendben akkor indulunk.,-
-Hova megyünk?,-
-Chicago.,-
-Mi?.,-kérdeztük egyszerre.
-Ott lakik.,-
-Rendben, akkor futunk, és majd bérlünk 6 mérföld után, három kocsit rendben?,-kérdezte
-Oké.,-mondta Emmett.
Carlisle elment hozott magával pénzt és el is indultunk.
Mikor kiléptünk az ajtón ott állt Miranada.
-Alice?,-néztünk rá.
-Én..én..nem tudom..mi..,-dadogott.
-Kicsim nyugalom.,-nyugtatta Jasper.
-Még is, hogy nyugodjak meg ha..,-nem tudott rá válaszolni, mert maga sem tudta miért?.
-Miranda, hol voltál?,-kérdezte Esme.
-Elmentem, mert hallottam, az ő gondolatait, és nem eset valami jól.,-mondta és közben engem nézet.
Tényleg, nem a legszebb gondolataim voltak.
-Hallottad?,-kérdeztem
-Igen, nekem nem csak egy képességem van.,-
-Akkor jobb, lesz ha bemegyünk és megbeszéljük, elvégre már családtag vagy.,-
-Befogadtok?,-kérdezte
-Igen,.,-mondta Carlisle
-Köszönöm, és cserébe mindent elmondok.,-bementünk és ugyanúgy elültünk mint az előbb.
-Kérdezzek?,-kérdezte Carlisle.
-Igen légyszíves, így nekem is könnyebb,-mondta
-Rendben.,-
-Mikor születtél?,-
-2007 November 2-án.,-
-Hol születtél?,-
-Chicago, Oka Street 3, fogadott apám házában.,-
-Ki az igazi vér szerinti apád?-,
-Tudja, én nekem olyan nincsen, mert édesanyám nem mondta, hogy van-e apám.,-
-Mikor lett a fogadott apád Hugh?,-
-Születésem után 2 évvel.,-
-Mik a képességeid?,-
-Négyféle képességem van, az első gondolatolvasás, a második el tudom téríteni a képességeke bármely is legyen az, a harmadik a nevét nem is tudom, de mindenki erejét el tudom venni, a negyediket anyától örököltem, ha dühös leszek tornádót tudok csinálni, és mindent el tudok pusztítani, de mértékkel, mert én gyerek vagyok, nem úgy mint anya.,-
-Értem, és az utolsó kettő nem veszélyes?,-
-Másra igen, de rám nem, nekem semmi bajom nem lesz, de aki ott van abban a pillanatban, akkor annak, nagy esélye van, hogy nem éli túl, főleg az emberek.
-Nagyon sokszor említetted édesanyádat, a nevét megtudhatjuk?,-kérdezte apám.
Én nem akartam, ez tovább hallgatni hiszen holnap is megtudhatom, mik voltak kérdések.
-Apa sajnálom el kell mennem vadászni.,-mondtam, és felálltam.
-Rendben fiam menj.,-majd elindultam a lépcső felé, megfogtam korlátot és lassan lépkedve igyekeztem fel.
-Isabella Naws.,-
Hirtelen álltam meg, nem hittem a fülemnek.
Vámpír gyorsasága termetem előtte, és vonta kérdőre.
-Mond még egyszer.,-
-Iii...sabella Naws.,-
És akkor biztos voltam benne, teljes mértékben.
Végre igazam lett.
Immortal Moon:2. fejezet Hihetetlen
2.fejezet Hihetetlen
Mikor hazaértem mindenkinek elmondtam, de alig hit nekem valaki.
Az aligban azt értem, hogy Rosalie.
Elmesélte, hogy valamelyik nap elment vadászni és látott két alakot, és nő volt mind a kettő.
Gondolom, egy családdal van, vagy avval a nővel él, ha egyáltalán nő, de az biztos, hogy él.
Gyorsan kupaktanácsot hívtunk össze.
-Edward biztos, hogy őt láttad?,-kérdezte Carlisle.
-Igen.,-
-Alice te mit láttál?,-kérdezte Alicetől Carlisle.
-Én sajnálom, de semmit, mert megéreztem egy szarvas csorda illatát, és elindultam vadászni.,-
-Semmi baj, kicsim.,-lépet mellé Jasper.
-Rosalie nem láttál többet abból, amit az előbb mondtál?.,-kérdezte most Carlisle Rosaliet.
-A nőknek, ha egyáltalán nők voltak, mind a kettőjüknek, barna haja volt, de az egyiknek gesztenye a másiknak mogyoró.,-mondta
-Ebből, még nem tudok többet, jobb lesz ha várunk.,-mondta Carlisle, de láttam, hogy Alice megdermedt látomás van.
Mikor Alice „magához tért” elkezdte mondani mit látott.
-Alice?,-kérdezte Jasper.
-Egy vámpír jön ide hozzánk….nem veszélyes a szeme aranybarna….és hasonlít Bellára nagyon.,-
-Mi?,-hallottam meg az utolsó szót „Bella”
-Úgy néz ki öcsi lehetsz még boldog.,- vágta hátba Emmett Edwardot.
-De ne bízd el magad, mert nem biztos, hogy Bella.,-mondta Rosalie.
-Mikor jön?,-kérdezte Carlisle
-Ma délután.,-
-Rendben.,-
-Figyelj Edward jobb lesz ha most elmegyünk vadászni és közben körül is nézünk.,-
-Rendben.,- egyeztem bele.
(Alice szemszöge)
Mindenki elment vadászni csak mi maradtunk négyen, Esme, Rosalieval elment az árvaházba, és itthon csak ketten maradtunk Jasperrel.
Felmentünk a szobába és lepihentünk.
Megjegyzem nem mintha szükségünk lenne rá.
-Te hiszel Edwardnak?,-kérdeztem Jaspert, miközben lefeküdtünk. Fejemet mellkasára tettem.
-Én abban hiszek ami igaz, és tudod ha van rá bizonyíték akkor már teljesen hiszek benne. Bevallom, mikor Edward először elmondta nem hittem neki, de mikor te elmondtad mit láttál már kezdtem hinni, és most már hiszek benne, mert hiszed, hogy Bella él.
Bár van egy olyan érzésem, hogy ez a vámpír nem Bella, de köze van hozzá.
-Miért?,-
-Mert ennek a vámpírnak, nincsenek olyan érzései ami azt mondaná, hogy ismerne minket.,-
-Lehet.,-
-Ez kicsim biztos.,-mondta Jasper.
-Van kedved megnézni egy filmet?,-kérdezte
-Persze, mit nézünk?,-kérdeztem, és most kivételesen nem akartam a jövőbe látni.
-Halhatatlan Szerelem?,-kérdezte
-Legyen az.,-
Felállt betett és elkezdtük nézni.
Ez a film arról szól, hogy egy ember meddig bírja ki, szerelme nélkül.
Egy férfi szemszögéből van az egész megrendezve.
(Esme szemszöge)
Megérkeztünk az árvaházhoz.
Kiszálltunk és hallottuk ahogy a kicsik szaladnak hozzánk.
Kb 5-6 évesek lehetek….
-Rosalie néni, Esme néni,- kiáltották
-Sziasztok prücskök, mi a helyzet?,-kérdezte Rosalie.
-Maria néni azt mondta ma elmegyünk fagyizni.,-
-Ti is jöttök?-kérdezte a kislány kinek neve Jazmine
-Nem, mi kihagynánk, de ha ez vigasztal hoztunk nektek ajándékot.,-
-Gyertek a kocsihoz.,-
A csomagtartó tele volt zacskókkal, amiben babák, és ehhez hasonló dolgok voltak.
Majd kijött Maria is.
-Sziasztok.,-köszönt
-Szia.,-köszöntünk vissza.
-Jöttök velünk fagyizni?,-kérdezte
-Nem kihagynánk, mert otthon nagy a zűrzavar, jön az egyik rokonunk, és össze kell dobni egy partit.,-mondtam
-Áhh értem.,-mondta Maria.
Mindenkinek kiosztottuk a csomagokat és elindultunk haza.
-Esme szerinted Bella az?,-kérdezte Rosalie
-Hát én szeretném azt hinni bár amíg nem láttam addig ne kelte hiú reményt.,-
-Értem.,-majd szó nélkül utaztunk tovább.
(Alice szemszöge)
Vége lett a filmnek és kikapcsoltuk a DVD-t.
-Mikor jönnek haza a többiek?.,-kérdezte
-Pár perc, menjünk le.,-mondtam
-Rendben.,-mondta szerelmem.
Lementünk és még csak a fiúk voltak ott.
-Mikor jön Rosalie és Esme..,-
-Nem tudom, mindjárt.,-
-Addig mit csináljunk?.,-kérdeztem
-Beszélgessünk.,-mondta Carlisle.
-Oké.,-mondtuk.
-Öcsi szerinted, Bella még mindig ügyetlen?,-kérdezte Emmett vigyorogva.
-Nem hiszem, mert a vámpírok tudod, nem ügyetlenek.,-mondta Edward.
Felálltam és felmentem a szobába, odasétáltam az ablakhoz, és kinéztem.
Délután fél kettő van, de a Hold már fent van, és ez engem valamiért aggaszt.
Olyan érzést vált ki belőlem, amilyet még soha.
Nyugodt vagyok ami általában nagyon ritka dolog, és nem idegesítek senkit.
Remélem minden a régi lesz, de van egy olyan érzésem, hogy ez még nem a boldogság kezdete.
Hallom ahogy Asper benyit.
Idejön hozzám hátulról magához húz és kezét derekamra csavarja.
-Téged is aggaszt igaz?,-kérdezi
-Igen, már napok óta, de nem tudom mit jelenthet.,-mondtam majd fejét vállamra hajtja.
-Kicsim tudom, hogy nem jó dolog amit most mondok, de mi van akkor, ha ez a vámpír nem Bella és, ha meg akarja szerezni magának Edwardot, egy olyan vámpír mint Tanya?,-kérdezte
-Jasper Hale (Cullen), ilyen meg se forduljon az eszedbe, soha.
-De… ha mégis akkor én nem engedem, elegem Edwardból és az önfeláldozó életmódjából, te tudod a legjobban, hogy mit érez, érzünk mi, és ha ez így megy tovább, én istenemre mondom, ha ez a vámpír nem lesz Bella, akkor én magam keresem meg, az időm határtalan, és az életemben csak Bellát fogom keresni, mert tudom, hogy él.,-
-Rendben, többet nem mondok ilyet.,-
-Eleredt az eső.,-mondtam
-Alice, le kel mennünk itthon Rosalie és Esme.,-
-Rendben menjünk.,-
Lementünk és igaza volt Jaspernek ott álltak, és alig voltak vizesek.
Majd hirtelen látomásom volt, és megéreztem az idegen vámpír szagát.
-Szerelmem mi a baj?,-kérdezte Jasper.
-Itt van.,-
-Mi?,-kérdezte Edward és egyszer vele mindenki.
Hallottuk a kopogást és mindenki az ajtóra nézet, majd Carlisle gyorsan ajtót nyitott és szembe találtam magammal, Bellával.
Nem vártam a nyakába ugrottam.
De ő nem ölelt vissza, és csak ennyit mondott.
-Te ki vagy?.,-
Mikor hazaértem mindenkinek elmondtam, de alig hit nekem valaki.
Az aligban azt értem, hogy Rosalie.
Elmesélte, hogy valamelyik nap elment vadászni és látott két alakot, és nő volt mind a kettő.
Gondolom, egy családdal van, vagy avval a nővel él, ha egyáltalán nő, de az biztos, hogy él.
Gyorsan kupaktanácsot hívtunk össze.
-Edward biztos, hogy őt láttad?,-kérdezte Carlisle.
-Igen.,-
-Alice te mit láttál?,-kérdezte Alicetől Carlisle.
-Én sajnálom, de semmit, mert megéreztem egy szarvas csorda illatát, és elindultam vadászni.,-
-Semmi baj, kicsim.,-lépet mellé Jasper.
-Rosalie nem láttál többet abból, amit az előbb mondtál?.,-kérdezte most Carlisle Rosaliet.
-A nőknek, ha egyáltalán nők voltak, mind a kettőjüknek, barna haja volt, de az egyiknek gesztenye a másiknak mogyoró.,-mondta
-Ebből, még nem tudok többet, jobb lesz ha várunk.,-mondta Carlisle, de láttam, hogy Alice megdermedt látomás van.
Mikor Alice „magához tért” elkezdte mondani mit látott.
-Alice?,-kérdezte Jasper.
-Egy vámpír jön ide hozzánk….nem veszélyes a szeme aranybarna….és hasonlít Bellára nagyon.,-
-Mi?,-hallottam meg az utolsó szót „Bella”
-Úgy néz ki öcsi lehetsz még boldog.,- vágta hátba Emmett Edwardot.
-De ne bízd el magad, mert nem biztos, hogy Bella.,-mondta Rosalie.
-Mikor jön?,-kérdezte Carlisle
-Ma délután.,-
-Rendben.,-
-Figyelj Edward jobb lesz ha most elmegyünk vadászni és közben körül is nézünk.,-
-Rendben.,- egyeztem bele.
(Alice szemszöge)
Mindenki elment vadászni csak mi maradtunk négyen, Esme, Rosalieval elment az árvaházba, és itthon csak ketten maradtunk Jasperrel.
Felmentünk a szobába és lepihentünk.
Megjegyzem nem mintha szükségünk lenne rá.
-Te hiszel Edwardnak?,-kérdeztem Jaspert, miközben lefeküdtünk. Fejemet mellkasára tettem.
-Én abban hiszek ami igaz, és tudod ha van rá bizonyíték akkor már teljesen hiszek benne. Bevallom, mikor Edward először elmondta nem hittem neki, de mikor te elmondtad mit láttál már kezdtem hinni, és most már hiszek benne, mert hiszed, hogy Bella él.
Bár van egy olyan érzésem, hogy ez a vámpír nem Bella, de köze van hozzá.
-Miért?,-
-Mert ennek a vámpírnak, nincsenek olyan érzései ami azt mondaná, hogy ismerne minket.,-
-Lehet.,-
-Ez kicsim biztos.,-mondta Jasper.
-Van kedved megnézni egy filmet?,-kérdezte
-Persze, mit nézünk?,-kérdeztem, és most kivételesen nem akartam a jövőbe látni.
-Halhatatlan Szerelem?,-kérdezte
-Legyen az.,-
Felállt betett és elkezdtük nézni.
Ez a film arról szól, hogy egy ember meddig bírja ki, szerelme nélkül.
Egy férfi szemszögéből van az egész megrendezve.
(Esme szemszöge)
Megérkeztünk az árvaházhoz.
Kiszálltunk és hallottuk ahogy a kicsik szaladnak hozzánk.
Kb 5-6 évesek lehetek….
-Rosalie néni, Esme néni,- kiáltották
-Sziasztok prücskök, mi a helyzet?,-kérdezte Rosalie.
-Maria néni azt mondta ma elmegyünk fagyizni.,-
-Ti is jöttök?-kérdezte a kislány kinek neve Jazmine
-Nem, mi kihagynánk, de ha ez vigasztal hoztunk nektek ajándékot.,-
-Gyertek a kocsihoz.,-
A csomagtartó tele volt zacskókkal, amiben babák, és ehhez hasonló dolgok voltak.
Majd kijött Maria is.
-Sziasztok.,-köszönt
-Szia.,-köszöntünk vissza.
-Jöttök velünk fagyizni?,-kérdezte
-Nem kihagynánk, mert otthon nagy a zűrzavar, jön az egyik rokonunk, és össze kell dobni egy partit.,-mondtam
-Áhh értem.,-mondta Maria.
Mindenkinek kiosztottuk a csomagokat és elindultunk haza.
-Esme szerinted Bella az?,-kérdezte Rosalie
-Hát én szeretném azt hinni bár amíg nem láttam addig ne kelte hiú reményt.,-
-Értem.,-majd szó nélkül utaztunk tovább.
(Alice szemszöge)
Vége lett a filmnek és kikapcsoltuk a DVD-t.
-Mikor jönnek haza a többiek?.,-kérdezte
-Pár perc, menjünk le.,-mondtam
-Rendben.,-mondta szerelmem.
Lementünk és még csak a fiúk voltak ott.
-Mikor jön Rosalie és Esme..,-
-Nem tudom, mindjárt.,-
-Addig mit csináljunk?.,-kérdeztem
-Beszélgessünk.,-mondta Carlisle.
-Oké.,-mondtuk.
-Öcsi szerinted, Bella még mindig ügyetlen?,-kérdezte Emmett vigyorogva.
-Nem hiszem, mert a vámpírok tudod, nem ügyetlenek.,-mondta Edward.
Felálltam és felmentem a szobába, odasétáltam az ablakhoz, és kinéztem.
Délután fél kettő van, de a Hold már fent van, és ez engem valamiért aggaszt.
Olyan érzést vált ki belőlem, amilyet még soha.
Nyugodt vagyok ami általában nagyon ritka dolog, és nem idegesítek senkit.
Remélem minden a régi lesz, de van egy olyan érzésem, hogy ez még nem a boldogság kezdete.
Hallom ahogy Asper benyit.
Idejön hozzám hátulról magához húz és kezét derekamra csavarja.
-Téged is aggaszt igaz?,-kérdezi
-Igen, már napok óta, de nem tudom mit jelenthet.,-mondtam majd fejét vállamra hajtja.
-Kicsim tudom, hogy nem jó dolog amit most mondok, de mi van akkor, ha ez a vámpír nem Bella és, ha meg akarja szerezni magának Edwardot, egy olyan vámpír mint Tanya?,-kérdezte
-Jasper Hale (Cullen), ilyen meg se forduljon az eszedbe, soha.
-De… ha mégis akkor én nem engedem, elegem Edwardból és az önfeláldozó életmódjából, te tudod a legjobban, hogy mit érez, érzünk mi, és ha ez így megy tovább, én istenemre mondom, ha ez a vámpír nem lesz Bella, akkor én magam keresem meg, az időm határtalan, és az életemben csak Bellát fogom keresni, mert tudom, hogy él.,-
-Rendben, többet nem mondok ilyet.,-
-Eleredt az eső.,-mondtam
-Alice, le kel mennünk itthon Rosalie és Esme.,-
-Rendben menjünk.,-
Lementünk és igaza volt Jaspernek ott álltak, és alig voltak vizesek.
Majd hirtelen látomásom volt, és megéreztem az idegen vámpír szagát.
-Szerelmem mi a baj?,-kérdezte Jasper.
-Itt van.,-
-Mi?,-kérdezte Edward és egyszer vele mindenki.
Hallottuk a kopogást és mindenki az ajtóra nézet, majd Carlisle gyorsan ajtót nyitott és szembe találtam magammal, Bellával.
Nem vártam a nyakába ugrottam.
De ő nem ölelt vissza, és csak ennyit mondott.
-Te ki vagy?.,-
Immortal Moon:1. fejezet Homály
1.fejezet Homály
Istenem milyen rég volt, és mekkora egy hülye voltam.
A sírodon csak ez a két sor áll.
"Olyan csend van így nélküled, hogy még hallani mit akartál utoljára mondani."
Nem akartam elhinni, hogy leugrottál mégis megtetted.
Mindenki itt van a családból, és nem bírjuk felfogni épp ésszel.
Dühös vagyok rád, mert itt hagytál, mert mindenkinek fájdalmat okoztál, és mégis nekem fáj a legjobban, legjobban utánad mennék, mert én hagytalak el és miattam csináltad ezt.
Esme a lánynak fogadott, és hogy elveszített nem szol senkihez még Carlisléhoz sem.
Aliceék?Tönkre mentek, Emmett nem viccel már jó ideje, Alice ugyan úgy van mint Esme, nem szol Jasperhez,Rosalienak is fáj annak ellenére, hogy bunkó volt veled.
Jasper alig bírja elviselni a traumát, mindenki érzése rá irányul.
Tudom én vagyok a hibás, de megígérted nem teszel semmi meggondolatlanságot.
Hazudtál.
Alice először próbálta elhinni, hogy ez csak egy rossz mese és te mindjárt betoppansz az ajtón.
De nem percek, órák, és napok teltek, de semmi, és akkor már kezdtük felfogni, hogy elmentél örökre.
Alice már nem látta jövődet, és mikor ezt elmondta mindenki elhitte.
Emlékszem egy nap Jacobbal beszéltem a városban.
Azt mondta, hogy te mondtál valamit mielőtt elmentél.
"Jacob mond megg..Edwardnak….hogy találja meg… a boldogságát-
Mikor ezt elmondtam, megmondtam neki, hogy ilyet ne kérjen tőlem, mert nekem te voltál a mindenem, és csak annyit ígértem meg neki, hogy nem csinálok hülyeséget.
-Edward mennünk kell, mindjárt kisüt a nap.-mondta Alice.
-Rendben-leteszem a virágot, a kedvencedet fekete rózsát, és elindulok a többiek után.
-Holnap milyen idő lesz?-kérdeztem
-Eső-mondta Alice
-Holnap suli igaz?-kérdezte Emmett.
-Igen-
-Alice eljönnél velem valahová?-kérdeztem
-Persze-gondoltam tudta, hogy hova akarok menni.
-Akkor mi most elmegyünk, majd egy óra múlva otthon leszünk-mondtam, majd beültünk a Volvoba és elhajtottunk.
-Mit akarsz ott?-kérdezte
-Tudod, hogy Bella második kedvenc helye volt, és csak el szeretnék menni oda-Bella első kedvenc helye volt, a mi rétünk, és a második az erdő, ami Forks mellett volt.
Alig voltak fák ott, de mégis el lehetett rejtőzni.
Végre elhagytuk a Forksi határt és megérkeztünk az erdőhöz.
-Alice csak annyit kérek sétálj mellettem rendben?-
-Igen-
Fák, fák után jötte, de én élveztem, mert Bella is szerette.
Majd megállok, mert hirtelen meglátok egy árnyat.
Elfut majd megáll, és szembe néz velem.
Alice eltűnt, pedig megmondtam neki, hogy maradjon itt.
A fa mellett megáll és engem néz.
Egy farmer és egy kék póló van rajta, és nem hiszek a szememnek.
Egy szál fekete rózsa van a kezében.
Csak nézem és hitetlenkedek, ő nem lehet meghalt.
Majd ledobja a virágot és elfut.
Nem látok semmit belőle, csak azt, hogy ő Bella volt, megesküszöm rá.
A szeme fekete volt, szóval még nem vadászott, ugye hogy után megyek.
De megállok, mert fel kell vennem a virágot.
Beleszagolok, és érzem Bella mámorító illatát, és reménnyel tölt el, hogy még mindig él és ha senki fogja elhinni nekem a családban, vagy a farkasok sem, én akkor is meg fogom keresni akármi vagy akárki álljon az utamban, én megküzdöm vele, mert tudom, Bella él.
Istenem milyen rég volt, és mekkora egy hülye voltam.
A sírodon csak ez a két sor áll.
"Olyan csend van így nélküled, hogy még hallani mit akartál utoljára mondani."
Nem akartam elhinni, hogy leugrottál mégis megtetted.
Mindenki itt van a családból, és nem bírjuk felfogni épp ésszel.
Dühös vagyok rád, mert itt hagytál, mert mindenkinek fájdalmat okoztál, és mégis nekem fáj a legjobban, legjobban utánad mennék, mert én hagytalak el és miattam csináltad ezt.
Esme a lánynak fogadott, és hogy elveszített nem szol senkihez még Carlisléhoz sem.
Aliceék?Tönkre mentek, Emmett nem viccel már jó ideje, Alice ugyan úgy van mint Esme, nem szol Jasperhez,Rosalienak is fáj annak ellenére, hogy bunkó volt veled.
Jasper alig bírja elviselni a traumát, mindenki érzése rá irányul.
Tudom én vagyok a hibás, de megígérted nem teszel semmi meggondolatlanságot.
Hazudtál.
Alice először próbálta elhinni, hogy ez csak egy rossz mese és te mindjárt betoppansz az ajtón.
De nem percek, órák, és napok teltek, de semmi, és akkor már kezdtük felfogni, hogy elmentél örökre.
Alice már nem látta jövődet, és mikor ezt elmondta mindenki elhitte.
Emlékszem egy nap Jacobbal beszéltem a városban.
Azt mondta, hogy te mondtál valamit mielőtt elmentél.
"Jacob mond megg..Edwardnak….hogy találja meg… a boldogságát-
Mikor ezt elmondtam, megmondtam neki, hogy ilyet ne kérjen tőlem, mert nekem te voltál a mindenem, és csak annyit ígértem meg neki, hogy nem csinálok hülyeséget.
-Edward mennünk kell, mindjárt kisüt a nap.-mondta Alice.
-Rendben-leteszem a virágot, a kedvencedet fekete rózsát, és elindulok a többiek után.
-Holnap milyen idő lesz?-kérdeztem
-Eső-mondta Alice
-Holnap suli igaz?-kérdezte Emmett.
-Igen-
-Alice eljönnél velem valahová?-kérdeztem
-Persze-gondoltam tudta, hogy hova akarok menni.
-Akkor mi most elmegyünk, majd egy óra múlva otthon leszünk-mondtam, majd beültünk a Volvoba és elhajtottunk.
-Mit akarsz ott?-kérdezte
-Tudod, hogy Bella második kedvenc helye volt, és csak el szeretnék menni oda-Bella első kedvenc helye volt, a mi rétünk, és a második az erdő, ami Forks mellett volt.
Alig voltak fák ott, de mégis el lehetett rejtőzni.
Végre elhagytuk a Forksi határt és megérkeztünk az erdőhöz.
-Alice csak annyit kérek sétálj mellettem rendben?-
-Igen-
Fák, fák után jötte, de én élveztem, mert Bella is szerette.
Majd megállok, mert hirtelen meglátok egy árnyat.
Elfut majd megáll, és szembe néz velem.
Alice eltűnt, pedig megmondtam neki, hogy maradjon itt.
A fa mellett megáll és engem néz.
Egy farmer és egy kék póló van rajta, és nem hiszek a szememnek.
Egy szál fekete rózsa van a kezében.
Csak nézem és hitetlenkedek, ő nem lehet meghalt.
Majd ledobja a virágot és elfut.
Nem látok semmit belőle, csak azt, hogy ő Bella volt, megesküszöm rá.
A szeme fekete volt, szóval még nem vadászott, ugye hogy után megyek.
De megállok, mert fel kell vennem a virágot.
Beleszagolok, és érzem Bella mámorító illatát, és reménnyel tölt el, hogy még mindig él és ha senki fogja elhinni nekem a családban, vagy a farkasok sem, én akkor is meg fogom keresni akármi vagy akárki álljon az utamban, én megküzdöm vele, mert tudom, Bella él.
Sziasztok, új blogot csináltam.
Sziasztok, mint előbb irtam, új blogot csináltam, ezen a történeteim lesznek fent, a másikon pedig Twilight hírek.
Hát nem tudok többet irni, jó olvasást.
Hát nem tudok többet irni, jó olvasást.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)