Immortal Moon:1. fejezet Homály

1.fejezet Homály

Istenem milyen rég volt, és mekkora egy hülye voltam.
A sírodon csak ez a két sor áll.
"Olyan csend van így nélküled, hogy még hallani mit akartál utoljára mondani."
Nem akartam elhinni, hogy leugrottál mégis megtetted.
Mindenki itt van a családból, és nem bírjuk felfogni épp ésszel.
Dühös vagyok rád, mert itt hagytál, mert mindenkinek fájdalmat okoztál, és mégis nekem fáj a legjobban, legjobban utánad mennék, mert én hagytalak el és miattam csináltad ezt.
Esme a lánynak fogadott, és hogy elveszített nem szol senkihez még Carlisléhoz sem.
Aliceék?Tönkre mentek, Emmett nem viccel már jó ideje, Alice ugyan úgy van mint Esme, nem szol Jasperhez,Rosalienak is fáj annak ellenére, hogy bunkó volt veled.
Jasper alig bírja elviselni a traumát, mindenki érzése rá irányul.
Tudom én vagyok a hibás, de megígérted nem teszel semmi meggondolatlanságot.
Hazudtál.
Alice először próbálta elhinni, hogy ez csak egy rossz mese és te mindjárt betoppansz az ajtón.
De nem percek, órák, és napok teltek, de semmi, és akkor már kezdtük felfogni, hogy elmentél örökre.
Alice már nem látta jövődet, és mikor ezt elmondta mindenki elhitte.
Emlékszem egy nap Jacobbal beszéltem a városban.
Azt mondta, hogy te mondtál valamit mielőtt elmentél.
"Jacob mond megg..Edwardnak….hogy találja meg… a boldogságát-
Mikor ezt elmondtam, megmondtam neki, hogy ilyet ne kérjen tőlem, mert nekem te voltál a mindenem, és csak annyit ígértem meg neki, hogy nem csinálok hülyeséget.
-Edward mennünk kell, mindjárt kisüt a nap.-mondta Alice.
-Rendben-leteszem a virágot, a kedvencedet fekete rózsát, és elindulok a többiek után.
-Holnap milyen idő lesz?-kérdeztem
-Eső-mondta Alice
-Holnap suli igaz?-kérdezte Emmett.
-Igen-
-Alice eljönnél velem valahová?-kérdeztem
-Persze-gondoltam tudta, hogy hova akarok menni.
-Akkor mi most elmegyünk, majd egy óra múlva otthon leszünk-mondtam, majd beültünk a Volvoba és elhajtottunk.
-Mit akarsz ott?-kérdezte
-Tudod, hogy Bella második kedvenc helye volt, és csak el szeretnék menni oda-Bella első kedvenc helye volt, a mi rétünk, és a második az erdő, ami Forks mellett volt.
Alig voltak fák ott, de mégis el lehetett rejtőzni.
Végre elhagytuk a Forksi határt és megérkeztünk az erdőhöz.
-Alice csak annyit kérek sétálj mellettem rendben?-
-Igen-
Fák, fák után jötte, de én élveztem, mert Bella is szerette.
Majd megállok, mert hirtelen meglátok egy árnyat.
Elfut majd megáll, és szembe néz velem.
Alice eltűnt, pedig megmondtam neki, hogy maradjon itt.
A fa mellett megáll és engem néz.
Egy farmer és egy kék póló van rajta, és nem hiszek a szememnek.
Egy szál fekete rózsa van a kezében.
Csak nézem és hitetlenkedek, ő nem lehet meghalt.
Majd ledobja a virágot és elfut.
Nem látok semmit belőle, csak azt, hogy ő Bella volt, megesküszöm rá.
A szeme fekete volt, szóval még nem vadászott, ugye hogy után megyek.
De megállok, mert fel kell vennem a virágot.
Beleszagolok, és érzem Bella mámorító illatát, és reménnyel tölt el, hogy még mindig él és ha senki fogja elhinni nekem a családban, vagy a farkasok sem, én akkor is meg fogom keresni akármi vagy akárki álljon az utamban, én megküzdöm vele, mert tudom, Bella él.