(Renesmee szemszöge)
A mai reggel kicsit másképp telt az én számomra.
Egy olyan ötletem támadta, hogy anyát, és apát egy romantikus estével kéne meglepni.
De az volt a gond, hogy nem volt ki segítsen nekem.
Pár perc múlva Alice ugrált be a szobámba, ezt kiabálva, 'én majd segítek’.
-Héj halkabban.,-
-Jó bocsi.,-
-Mond el mit találtál ki.,-
-A nappali közepén felállítunk egy csodaszép asztalt, és fel lesz romantikusan díszítve.
A nappalit nem fogjuk átdíszíteni, mert most Esme és Carlisle, is panaszkodnak, hogy már túl sok a dísz ezért inkább ezt kihagyom.Bellának veszek egy csodaszép ruhát, és Edwardnak is.
-És mi lesz addig velük?,-
-Várj még nem fejeztem be.,-
-Oké.,-
-Na mivel nem tudnak ugye enni, ezért arra gondoltam, hogy az étel helyett, betennénk a lemezlejátszóba a kedvenc zenéjüket. Táncolnának egy keveset, és után minden menne a maga útján.,-
-Eddig értem, és mi hol leszünk, mi lesz az ajándék amit apa fog adni anyának?.,-
-Mi elmegyünk kiveszünk a hotelben három szobát és ott fogunk maradni reggelig, az ajándék pedig nem mondom el, mert azt te is tudod, anyád kedvenc virága.,-
-Fekete rózsa.,-mondtam
-Várjunk csak egy kicsit. Hogy fogod beszerezni?,-kérdeztem
-Az legyen az én gondom, te intézd a zenét jó?.,-
-Oké Alice néni, de most kimennél?,-
-Ja persze.,-mondta, majd adott egy puszit a hajamba, és kiment.
-Várj egy kicsit.,-kiabáltam utána.
-Igen?.,-
-És addig ők hol lesznek, amíg mi csináljuk?,-
-Vadászni küldtem őket, és csak este jönnek.,-
-Elmentek már anyáék?,-kérdeztem
-Igen, és most két napig nem fogod látni őket.,-
-Köszi Alice néni.,-mondtam
-Na megyek és intézkedem, és te is mozogj egy kicsit, már négy óra van, ami nálad reggelnek számít.,-mondta vigyorogva és kiment.
Én gyorsan felpattantam, és megcsináltam a reggeli dolgaimat.
Közben szomorú voltam, hogy nem láthatom anyát és apát.
Már most hiányzott a veszekedésük, hogy Alice néni, hogy öltöztet.
Anya mindig nemet mondott, apa pedig mindig azt mondta anyának.
„Hagyd nem tehetsz ellene semmit, mert Alice az csak az Alice marad.”
Lementem, és Esme néni már szolgált is ki a reggelivel.
-A mikróban van a reggelid.,-
-Köszönöm.,-adtam puszit arcára.
-Szívesen kicsim.,-
Kimentem a konyhába, és egy tálcára tettem a reggelim, és utána vissza mentem Esméhez.
-Esme nagyapa hol van?,-
-Tudod dolgozik, és csak a hotelben fogunk vele találkozni.,-
-Ilyen korán el kell menni?.,-
-Renesme, kicsim a délután négy óra mióta korán?,-kérdezte
-Bocsi, de fáradt voltam a hajnali vadászat miatt.,-
-Nincs semmi baj.,-
Megettem a „reggelim”, és felmentem apa és anya közös szobájukba.
Megkerestem a Clair de Luna-t, és levittem.
Betetetem a lejátszóba, és hallgattam.
Órák telhettek el, de én nem untam meg, mindig ugyan azt.
Fél nyolc körül Alice néni rázott ki a boldogságomból.
-Renesmee gyere, mert meghoztam a virágokat, és a többiek már a hotelben vannak.,-
-Jövök.,-
-Na milyen?.,-kérdezte, mire én a konyhába értem.
-Mi? Milyen?.,-
-Hát a rózsa.,-mondta
-Gyönyörű.,-mondtam, és igaz ilyen rózsa csak nagyon ritka helyeken lé meg, mint Kanada északi része.
-Na akkor gyere az asztalt középre tesszük, és feldíszítjük, addig te írd meg a levelet apádnak, hogy mi miért van.,-
-Oké.,-
Ahogy mondtam, elővettem a papírt és egy tollat, majd elkezdtem írni a levelet apának.
"Kedves apa, tudom nem értitek miért van így minden, és főleg, hogy miért írok egy levelet neked.
Ma reggel jött az ötlete tőlem, hogy egy karácsonyi vacsorát rendezek nektek, és Alice néni segít nekem. Addig mi egy hotelben leszünk, és csak reggel jövünk haza.
Anyának Alice néni hozott fekete rózsát, és azt kell neki odaadnod, hát egyelőre ennyi, majd reggel találkozunk.
Szeretettel lányod, Renesmee.
Ui.: Nem mondj semmi butaságot, mert megszelek reggel.
-Alice néni kész, mehetünk.
-Alice ez gyönyörű.,-
-Hát az évek során volt mit tanulnom.,-mondta
-Akkor megyünk?.,-kérdeztem.
-Menjünk.,-
Felvettük a kabátunkat, bezártam a lakást, és beültünk a kocsiba.
(Bella szemszöge)
Már indultunk haza amikor megéreztem egy rántást a kezemen hátulról.
Edward magához húzott a derekamnál fog, és szemeivel rabjává váltam.
-Mit akarsz?,-kérdeztem.
-Téged.,-
-Oh azt hiszem már megkaptál nem de?.,-kérdeztem
-De, de én egy önző állat vagyok.,-mondta
-Én nem így tudom.,-most kifejezetten nem volt kedvem romantikázni.
-Mi a baj?,-kérdezte.
-Nem tudom. Olyan semminek érzem magam mintha, csak egy bábú lennék és rángatnának egy cérnán.,-
-Miattam?.,-
-Nem, de hogy is.,-mondtam.
-Elég lenne, ha most hagynálak, és hazamennénk lepihenni?.,-kérdezte
-Köszönöm.,-mondtam
Hazafelé megálltam, mert elkapott valami rossz érzet.
-Mi az?.,-
-Edward én nem tudom elmagyarázni.,-
-Bella fogalma sincs mi a baj, de azt tudom, hogy el tudod mondani, ismerlek.,-
-Jó elmondom, de kérlek előbb menjünk haza.,-
-Jó, de akkor futunk és én viszlek.,-
-Rendben.,-mondtam, majd ölébe kapott és hazafutottunk.
Otthon fura meglepetés várt.
A nappali közepén egy asztal volt, és gyönyörűen fel volt díszítve.
Edward egy levelet olvasott, én addig körbenéztem mi lehet még más.
Majd mikor vissza mentem, Edward egy csokor fekete rózsával várt.
-Ez a tiéd.,-adta oda.
-Köszönöm.,-csókoltam meg.
-Mi volt ez?.,-kérdeztem
-Alice vagyis Renesme a kislányunk kitervelte, hogy ma egy romantikus karácsonyi estét fogunk együtt tölteni.
-Értem.,-és most valahogy semmi boldogság nem volt bennem.
-Szerintem menjünk fel a szobába, és nézzük meg milyen ruhákat választottak nekünk, jó?.,-kérdezte
-Jó.,-én elindultam fel, de Edward megállított.
-Ha visszértűnk elmondod, mertén nem akarlak ilyennek látni, fáj nekem is bár nem tudom, de fáj ha téged így látlak.,-
-Jó, és köszönöm.,-megöleltük egymást, és tovább mentünk a szobánkba.
Mikor bementünk az ágyon két ruha volt.
Egy öltöny, és egy estélyi ruha.
-Alice azt üzente vegyük fel.,-
-Jó.,-
-Először menj te.,-mondtam.
-De ugye nem mész el.,-
-Nem.,-mondtam.
Edward felkapta az öltöny és a nadrágot majd bement a fürdőbe.
Én nem tudom mit ütött belém, de lementem és a kanapéra ültem.
De mielőtt lementem volna, egy képet vettem a kezemben, és avval mentem le.
Két perc sem telt el, és megjött Edward is.
Leült mellém, és éreztem nem haragudik rám.
-Akkor elmeséled?.,-kérdezte
-Igen, de had feküdjek az öledbe jó.,-
-Rendben.,-
-Mivel nekem ez az első karácsonyom vámpírként, és veletek is, van egy két dolog amit eltemettem, de most felszakad.Mikor még ember voltam a karácsonyaim nem így teltek ahogy más normális embereknél.
Apa és anya mindig veszekedtek, és ez a karácsonyaimat tönkre tette.
Évek teltek mire megtanultam nincs értelme harcolnom ellenük egyszer ugy is meg lesz a következménye.
És a következménye meglett, elváltak.
Így most már az én karácsonyaim mind úgy teltek, hogy az egyik nap anyával voltam a másikban pedig apával, de ez most nem számít.
Amikor eljött a karácsony, én éreztem, hogy sosem fog olyan lenni mint másoké.
Minden egyes karácsonyt megszenvedtem, és akkor mikor anyáék elváltak eltemettem a múltatt, és sikerült is, de most, hogy nem vagyok senkinél sem, és van egy gyönyörű családom, felszakadt a seb.
Addig azt hittem, hogy nekem már nem lehet normális karácsonyom, de most, hogy itt vagytok, már érzem, ez már teljesült.
És ez a karácsony átka, anya és apa meghaltak számomra, és mások számára.
Ha ott lettem volna, akkor most nem haltak volna meg.
És azóta a nap óta átkozom a karácsonyt, mert én tehettem volna elenne valamit.
Ha nem kerültem volna kórházba, akkor nem kellett volna együtt hazamenniük, és nem haltak volna.
Utálom a karácsonyt, mert nem segített a szüleimen.,-elszakadt a húr és sírni kezdtem, és most nem az érdekelt, hogy hogyan tudtam sírni, most csak sírni akartam, nekem már ez is nagy ajándék, hogy sírni tudok.
-Nem a te hibád, ez az élet.,-mondta és arcomról letörölte a könnyeket.
Felültem, és néztem a képet amin anya, én és apa volt, az utolsó közös karácsonyunk.
-De...,-
-Bella most mondok neked valamit, ha téged nem ismertelek volna meg, még mindig egy vissza húzódó vámpír lennék, és minden amit veled átéltem az volt maga az ajándék.
Mikor mi ünnepeltük a karácsonyt, akkor mindig azt kívántam bárcsak lenne már egy szerelemem, de sosem lett,.. eddig.
Amikor kértem nem jöttél, amikor nem kértem betoppantál, és én akkor az ebédlőben tudtam, nekem te vagy a végzetem.
Eljutott az agyamig, hogy bármi áron meg kell védjelek téged, akár az életem árán is, de muszáj.
Megkaptam tőled a lehetetlent, egy kislányt, erről még álmodozni is féltem, de megtörtént.
A családom vagytok, te, Renesme, Esme, Carlisle, Alice, Jasper, Rosalie, és Emmett, és ha ti nem lennétek én sem lennék, mert mindegyikőtök tette valamit az életemben ami jó, és erre emlékezni fogok.
Bármit megtennék érted megmondtam, bármit, mert szeretlek.,-
Ezeket a szavak a szívemig hatoltak, és tudtam a múltat el kell felejtsem, mert nekem mindig is volt családom, akár hittem akár nem hittem.
A képet a kandallóba dobtam, és az szépen ropogva elégett.
-Most már tudom nem az én hibám volt.,-
-Köszönöm.,-
-Örökké.,-mondtam és lágyan megcsókoltam.
-Táncolunk?.,-kérdezte
-Igen, de előbb felveszem a ruhámat, ha már Alice megvette.,-
-Jó, siess én addig berakom a zenét.,-
Felfutottam, és felvettem a csodaszép vörös-fekete ruhát amit Alice választott.
A hajamat feltűztem gyorsan, és már mentem is le.
Ahogy leértem Edward adta is a kezét.
-Gyönyörű vagy.,-
-Köszönöm.,-
Az zene elkezdődött, és én Edward nyakéba borultam.
Ahogy körebe köreb táncoltunk szemem az ablakra irányult.
Az ablakban három ember állt.
Anya, apa, és..ezt nem hiszem a Télapó.
Nem hittem a szememnek.
Anya, és apa összeölelkezve álltak egymást mellett, és nevettek.
A Télapó, furán hangzik kimondani, de amit csinált az felettébb különös volt.
Integette, és egy borítékot tett le az ablak elé.
Ilyen nincs az életben vagy mégis?
Fordultam egyet, de ők már sehol nem voltak.
Majd gyorsan kifutottam a hátsó ajtón, és felvettem a borítékot.
Edward mögöttem volt, és derekamnál kezét körbe fogta, és az eget nézte.
Én is az eget kémleletem, és már csak egy fényes pontot láttunk, és eltűnt.
-Mi az?,-kérdezte
Kinyitottam, és ez állt benne.
"Kedves Bella, én vagyok a télapó, és tudom furán hangzik, de tudom, hogy te mindig hittél benne, csal mindig későn értem oda hozzád, de most nem.
Anyaádék megkereste engem, hogy mit éltél át, és hogy mindig hittél benne,, és mint mondtam sehogy sem értem hozzád időben.
Ezért most ezt a levelet adom neked.
Azt kérdezted egyszer tőlem karácsonykor, hogy hallott egy a karácsony-e a számodra, én nem fogok válaszolni, mer te is tudod.
Megkaptad a lehetetlent, és tudjuk boldog vagy.
Jaj, és el ne felejtsem a kis Renesmeének hoztam két plüss állatott, tudom ezt szeretné, de nem meri nektek elmondani, és ami téged illett Bella, azt a nyakláncot ami a nyakadban van soha ne vedd le, mert abba van a múltad, jelene, és jövőd.
Szeretettel: A Télapó
U.I: Edward neked nem hoztam semmit, sajnálom, de majd jövőre nem igaz?.
Aláirás:Hohohohooooooooo!
Nem értem a nyakláncos részt, de miután a nyakamra tetem a kezem, éreztem, hogy ott lóg egy medál.
-Ha ezt megtudja Renesme.,-mondtam
-Igaz.,-
-Szeretlek.,-
-Én is örökre.,-
-Örökre.,-mondtam majd lágyan romantikusan megcsókoltam.
Hát igaz ami igaz, a karácsony már nem halott.
Ami régen volt, az régen volt, és most csak két dologra kell koncentrálnom.
Az egyik, hogyan kerültem a szobába, a másik ami a legfontosabb, van családom, és mindig is volt.
Bella kiegészítöi:
Bella ruhája
És Bella haja, kb!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Ide írhatok véleményt.