Hát eljött a mai nap is, amit mondhatni vártam is és nem is, de ami tegnap történt az nagyon felzaklatott lelkileg, és lehet nem leszek képes odaállni eléjük.
-Jane én most megyek.,-
-Jó, sok sikert.,-
-Köszi.,-
Majd beszálltam a kocsimba, amit most béreltem, és elindultam.
Ahogy utaztam, azon gondolkodtam mi lesz a jövőben.
Mikor megérkeztem Esme és Carlisle várt.
-Sziasztok, a gyerekekért jöttem.,-köszöntem, de a fejemet lehajtottam.
-Tudjuk, de menjünk be és beszéljük meg jó?.,-
-Jó, de akarjátok, hogy maradjak rendben?,-
-Értettük, gyere beljebb.,-bementünk, és mindenki ott ült kivétel nélkül.
Mindenki köszönt és a gyerekek megöleltek.
-Sziasztok.,-köszöntem vissza.
-Bella ugye nem?,-kérdezte Alice
-De, és nincs most kedvem veszekedni,.,-
-Miért?,-
-Miatta.,-néztem Edwardra.
-Mikor jössz vissza?,-
-Lehet soha, de van egy két kikötésem a gyerekek és felétek is, elmondom rendben?,-
-Jó mond csak.,-mondta Esme
-Mi Volterrában fogunk élni, és ha ti látni akarjátok a gyerekeket, akkor engem hívjatok fel, mert csak ő rá vagyok dühös, titeket szeretlek, és mondjátok meg meddig, és mikor hozzátok viszitek őket,.,-
-Rendben.,-
-Miranda, Edward induljatok pakolni.,-mondtam
-Edward Cullen te pedig mint tegnap megmondtam, nem akarlak meglátni Volterrában értetted?,-
-Igen.,-mondta emberi fülnek nem hallhatóan.
Edward és a barátnője akit most sem tudom, hogy hívnak elmentek.
-Bella mit fogsz ezután kezdeni? Mi lesz a babával?,-kérdezte Esme.
-Új életet kezdek nélküle, és ha baba megszületik, akkor majd eljöhetek hozzá, de csak ti Ő nem.,-
-Miért?,-
-Mert hazudott.,-
-Rosalie segítenél a gyerekeknek, és te is Emmett ha lehetne.,-kérte Carlisle.
-Persze mi itt sem vagyunk, és Bella neked nem tesz ez jót hidd el.,-mondta Emmett, és felment.
-Köszönöm a biztatást.,-mondtam.
-Alice Jasper, én nem tudom mit mondjak.,-
-Csak annyit, hogy majd minden héten elmegyünk együtt valahová.,-mondta Alice, és óvatosan megszorongatott.
-Jasper én sajnálom.,-mondtam.
-Majd csak kibírom valahogy, ha pedig nem akkor elköltözünk.,-mondta viccelve, mire Esme és Carlisle egy picit dühösen nézet rá.
-Ki tudja mit hoz a jövő.,-néztünk egyszerre Alicere.
-Nem tehettem ellen semmit.,-mondta ártatlanul.
-Amugy hogy hívják ezt a lányt?,-
-Erica Cullen.,-mondta Jasper.
-Vámpír?,-
-Igen.,-
-És legalább szeretik egymást?,-ezt Jaspertől kérdeztem.
-Azt hiszem.,-
-Jasper ez nem elég, tudnom kell.,-a hangulat ingadozásaim már elkezdték játszani a szerepüket.
-Bocsi.,-mondtam.
-Ez a baba sem lesz semmi.,-mondta Alice
-Jó, de most beszéljünk másról.,-mondtam
-Bella te félsz.,-mondta Jasper.
-Még jó, hogy félek, egy babár várok, ő megcsalt hazudott, én meg ne féljek, előttem az egész öröklét mit fogok majd csinálni nélküle, mert azt nem mondom, hogy nem szeretem.
-Ez igaz.,-mondta Esme
-Szeretnél még beszélni Edwarddal?,-
-Én szeretnék vele.,-jött egy hang mögöttem.
-Jó akkor mi megyünk is.,-mondta Carlisle és el is mentek.
-Mit akarsz?,-kérdeztem
-Beszélni.,-
-Jó.,-
Leültem.
-Bella mi lesz a babával?,-kérdezte
-Miért mi lenne vele?,-
-Tudod, hogy muszáj látnom.,-
-Áhh most már muszáj, és akkor Miranda, és Edward hol van, kik ők neked?,-
-Tudod megbántottál, hazudtál, megcsaltál és gondolom mikor elvetted Ericát, nem gondoltál ránk, vagy rám.
Mikor ott álltál az oltár előtt elfelejtetted, hogy van három gyereked, de ha én nem is, akkor ők, és ha ők sem akkor legalább ő akit a szívem alatt hordok.
Nem érdekelt, mi van velem.
Tudod én mindig szeretlek, és amikor visszajöttél én meg akartam bocsátani neked, de mikor láttalak evvel a lánnyal a szívem megváltozott, tudtam elveszettemet azt amim eddig volt. Téged, és remélem egyszer elfelejtelek, mert nem akarok a múltban éni.
-Szeretsz?,-kérdezte
-Igen.-
-Edward most mondani fogok valamit, de ezt csakis a családodnak köszönd, mert ők voltak rám ilyen hatással.
Ha megszületik a baba láthatod, de csak egy feltétele.,-
-Mi az?.,-
-Nem engeded Erica közelébe mikor itt van. És még valami, amit akkor mondtam azért mindenért bocsánatot kérek, akkor nem voltam magamnál, mert a képességem hatalma alá vett. És nyugodtan gyere Volterrába, azt nem mondom, hogy a többiek szívesen látnak, de ha te ott vagy én igen.,-
-Szóval akkor most már csak barátok vagyunk?,-kérdezte halkan.
-Sajnálom, de ha ezt választottad, akkor legyen így.,-
-Bella én nem választottam, muszáj voltam.,-
-Mi?,-
-Az igazat nem mondhatom el, de annyit igen ez is csak miattad van.,-
-Miattam?,-
-Igen, megígértem, hogy nem foglak veszélybe sodorni.,-
-Mi? Ezt már végképp nem értem.,-
-Erica nem ellenesség, én tudom az igazat, és ő is, de ti még nem, és ez így egyelőre jobb is, de értsd meg nem mondhatom el mert veszélybe sodorlak,,-
-Ugye nincs köze a gyerekekhez?.,-
-Csak kicsit, de most többet nem mondhatok.,-
-Értem én.,-
-Akkor megölelhetlek?.,-kérdezte
-Persze.,-álltam fel.
Ahogy megölelt, éreztem a bizsergést amit akkor, de tudtam nem lehet, az okát nem tudtam, csak hogy nem lehet.
-Nem mész el igaz?,-kérdezte Alice és már ujjongott.
Végre egy nagy mosoly ez hiányzott nekem már nagyon.
-Ha akarjátok megyek.,-mondtam
-Akkor ki kell, hogy okítsalak húgi, te sehová nem mész csak rajtunk keresztül.,-állt elém Emmett.
-Jó, akkor maradok.,-
-Éjjen.,-örvendezett mindenki.
Majd előjött Erica, és a gyerekek.
-Bella had mutassam be Ericát.,-mondta Edward
-Szia, Erica vagyok.,-mondta
És ahhoz képest amilyenek kinéztem pontosan az ellentéte.
-Bella.,-mondtam és kezet fogtunk.
-Sajnálom.,-mondta
-Nem kell addig amíg nem tudom mit sajnálsz.,-mondtam, és mindenki arcára egy apró mosoly ült ki, még Rosalieéra is.
-Anya, most akkor maradunk?,-kérdezte Edward.
-Igen, és hol van a lányom?,-kérdeztem
-Itt vagyok anya.,-hallottam a hangot.
Hátra néztem és Miranda jött.
-Kicsim, jól vagy?,-kérdeztem és szorosan megöleltem.
-Igen.,-
Majd Edwardra néztem aki csak bólintott, hogy megbocsátott neki.
-Köszönöm.-mondtam.
-Bella mikor beszéltek Aroékkal?,-kérdezte Carlisle.
-Azt hiszem azt már elintéztem.,-mondta Alice.
Mindenki őt néztem, majd csak meghúzta a vállát és ennyit mondott.
-Mire való a mobiltelefon?,-kérdezte
Majd mindenki nevetni kezdett.
Hát mégsem úgy alakult, ahogy képzeltem.
Ez vagyok én.
Erica sem olyan amilyennek képzeltem, és most újra visszatértem.
Én voltam az Bella, ahogy Alice mondja, a „Mi Bellánk”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Ide írhatok véleményt.