Immortal Moon:3. fejezet Vereség, és egy új családtag

3.fejezet Vereség, és egy új családtag

Csak ennyit kérdezett és tudtam valami nincs rendjén.
Ott álltunk mindannyian és néztük az „állítólagos” Bellát.
Nem mertem kérdezni semmit, és a képességem is cserben hagyott, lehet ez az ő hatása.
Jasperre néztem, de ő csodálkozva nézte őt.
Rájöttem valami nem stimmel, ő nem lehet Bella, pedig majdnem ugyan olyan mint a „rendes” Bella.
Edwardra néztem, és megilletődöttséget láttam az arcán.
(Edward szemszöge)
Az nem lehet, én nem tudok Bella gondolataiban olvasni.
„Miért néz rám mindenki így, attól, hogy nem ismernek még nem kell így nézni”,hallottam gondolatait.
Az nem lehet, ő nem lehet Bella.
Majd végre Carlisle megtörte a kínos csöndet.

-Üdv nálunk, én Carlisle Cullen vagyok, Esme a feleségem, Emmett, Rosalie, Alice,Jasper, és végül Edward a gyermekeim.,-mutatott körbe mint Carlisle.

-Kit tisztelhetünk benned?,-kérdezte Carlisle.

-Én Miranda Kenway vagyok.,-

-Nem akarok bunkó lenni, de miért jöttél?,-kérdeztem

-Mert küldtek, a fogadott apám küldött, Hugh Kenway, és azt mondták itt majd beilleszkedhetek, jaj és el ne felejtsem, ezt apám küldni.,-lépet beljebb, és Carlislénak adta a levelet.

Míg Carlisle a levelet olvasta, Esme beljebb invitálta és leültünk
Csöndben vártunk míg Carlisle el nem olvasta a levelet.
-Értem Miranda, de még meg kell ezt vitatnunk a családommal, nem baj igaz, ha most egy kicsit elmegyünk beszélni?,-kérdezte Carlisle mi pedig csak oda-vissza néztünk.

Felálltunk és kimentünk a konyhába.

-Figyeljetek, az apja azt mondta, hogy ő tudja, hogy ő sosem fogja megkóstolni az emberi vért, mert az édesanyja sem azon él, csak a családban ők ketten nem emberi véren élnek, és azt szeretnék, hogy fogadjuk be a családba.,.,-fejezet be.

-Most azt szeretném, hogy ki akarja, hogy velünk éljen, mert ez nem csak az én döntésem.,-

-Nekem nincs ellene kifogásom.,-mondta Emmett

-Hát… furcsa egy teremtés, de szerintem maradhat.,-mondta Esme, és férjére mosolygott.

-Tölem, igen.,-mondta Jasper, és Alice.,-

-Edward?,-kérdezte Esme.

-Én….nem tudom..,-mondta

Nem tudtam, mert volt valami ami zavart engem, olyan furcsa hasonlított Bellára, és ez zavart, mert nem tudtam ki ő. Az apja és az ő neve sem ismerős, még nem hallottam erről a családról.

-Edward, kérlek rendes választ adj.,-mondta Carlisle.

-Maradhat.,-mondta Alice. Mindenki őt nézte.

-Bocsánat nem bírtam kivárni, mire kiböki.,-bujtatta magát Jasperhez.

Mi pedig csak mosolyogtunk.

-Rendben, akkor itt az ideje, befogadni.,-

Visszamentünk a nappaliba, és Miranda már nem volt ott.

-Hova ment?.,-kérdeztem

-El, vissza.,-

-Hova vissza?.,-kérdezte Jasper

-Haza.,-

-Apa utána kell mennünk.,-mondta Alice.

-Rendben.,-

-Mikor?,-kérdeztem

-Most, indulnunk kell.,-

-De kicsim mi baj van?-.,

-Nem mondhatom el, nem engedi.,-

-Ki? Miranda?.,-

-Igen, ez a képessége.,-

-Rendben akkor indulunk.,-

-Hova megyünk?,-

-Chicago.,-

-Mi?.,-kérdeztük egyszerre.

-Ott lakik.,-

-Rendben, akkor futunk, és majd bérlünk 6 mérföld után, három kocsit rendben?,-kérdezte

-Oké.,-mondta Emmett.

Carlisle elment hozott magával pénzt és el is indultunk.
Mikor kiléptünk az ajtón ott állt Miranada.

-Alice?,-néztünk rá.

-Én..én..nem tudom..mi..,-dadogott.

-Kicsim nyugalom.,-nyugtatta Jasper.

-Még is, hogy nyugodjak meg ha..,-nem tudott rá válaszolni, mert maga sem tudta miért?.

-Miranda, hol voltál?,-kérdezte Esme.

-Elmentem, mert hallottam, az ő gondolatait, és nem eset valami jól.,-mondta és közben engem nézet.
Tényleg, nem a legszebb gondolataim voltak.

-Hallottad?,-kérdeztem

-Igen, nekem nem csak egy képességem van.,-

-Akkor jobb, lesz ha bemegyünk és megbeszéljük, elvégre már családtag vagy.,-

-Befogadtok?,-kérdezte

-Igen,.,-mondta Carlisle

-Köszönöm, és cserébe mindent elmondok.,-bementünk és ugyanúgy elültünk mint az előbb.

-Kérdezzek?,-kérdezte Carlisle.

-Igen légyszíves, így nekem is könnyebb,-mondta

-Rendben.,-

-Mikor születtél?,-

-2007 November 2-án.,-

-Hol születtél?,-

-Chicago, Oka Street 3, fogadott apám házában.,-

-Ki az igazi vér szerinti apád?-,

-Tudja, én nekem olyan nincsen, mert édesanyám nem mondta, hogy van-e apám.,-

-Mikor lett a fogadott apád Hugh?,-

-Születésem után 2 évvel.,-

-Mik a képességeid?,-

-Négyféle képességem van, az első gondolatolvasás, a második el tudom téríteni a képességeke bármely is legyen az, a harmadik a nevét nem is tudom, de mindenki erejét el tudom venni, a negyediket anyától örököltem, ha dühös leszek tornádót tudok csinálni, és mindent el tudok pusztítani, de mértékkel, mert én gyerek vagyok, nem úgy mint anya.,-

-Értem, és az utolsó kettő nem veszélyes?,-

-Másra igen, de rám nem, nekem semmi bajom nem lesz, de aki ott van abban a pillanatban, akkor annak, nagy esélye van, hogy nem éli túl, főleg az emberek.

-Nagyon sokszor említetted édesanyádat, a nevét megtudhatjuk?,-kérdezte apám.

Én nem akartam, ez tovább hallgatni hiszen holnap is megtudhatom, mik voltak kérdések.

-Apa sajnálom el kell mennem vadászni.,-mondtam, és felálltam.

-Rendben fiam menj.,-majd elindultam a lépcső felé, megfogtam korlátot és lassan lépkedve igyekeztem fel.

-Isabella Naws.,-

Hirtelen álltam meg, nem hittem a fülemnek.
Vámpír gyorsasága termetem előtte, és vonta kérdőre.

-Mond még egyszer.,-

-Iii...sabella Naws.,-

És akkor biztos voltam benne, teljes mértékben.
Végre igazam lett.