Immortal Moon:4.fejezet Váratlan

4.fejezet
Váratlan

Mindenki engem nézet ők nem értették miért, de én igen.
Reméltem, hogy igazam van, de egy érzés elfogta a boldogságomat.
Majd Alice megmerevedett, látomása lehet.
És pár perc múlva Alice „visszatért”

-Mit láttál?,-kérdeztem

-Semmit, semmit.,-

-Alice, mi az, hogy semmit?,-kérdeztem

-Nem mondhatom el, mert megtiltotta.

-Ki?,-

-Ő.,-mondta, de senkire nem mutatott.

-Alice ki az ő?.,-

-Nem mondhatom meg.,-emelte fel a hangját.

-Rendben, megértjük nem mond el, de csak akkor ne mond el ha nem veszélyes ránk.,-mondta Carlisle.

-Értem, és nem veszélyes, de nagyon sajnálom, hogy nem mondhatom el.,-

-Ne sajnáld, lehet, hogy a te magánügyed, de remélem igazad van a veszéllyel kapcsolatban.,-

-Mi most megyünk, és akkor holnap találkozunk.,-mondta Carlsile.

És Esme, ő, Emmett, Rosalie és én elindultunk mindenki a maga dolgára.

(Alice szemszöge)

-Miranda körbevezesselek a házba?,-kérdeztem

-Jó ötlet.,-

-Gyere.,-mondtam

-Alice kérdezhetek?,-

-Persze.,-

Miközben sétáltunk, ő kérdezte én pedig mutattam a házat körbe-körbe.
Majd beléptünk a szobájába.

-Tudom, egy kicsit le van amortizálva, de a barátnőm halál miatt nem volt még időnk átalakítani, és Edward sem szerette volna.,-

-Nem, nem, Alice ez gyönyörű.,-

-Hát igen Bellának, jó ízlése volt.,-

-Alice, ki volt Bella, ha megkérdezhetem?,-

-Bella, Edward szerelmem volt, és van még mindig. Még mikor ide költöztünk 2 éve találkoztak a gimiben…..,-és akkor elmeséltem neki, hogy ki volt a „Mi Bellánk”.

-Értem, és Edward hogy viselte?,-

-Traumába zuhant, senkivel nem beszélt.,-

-Tudod nekem is volt egy barátom, de ő is meghalt.,-

-Fáj igaz, hogy nem lehet veled?,-

-Persze, hogy fáj, neked nem fájna, ha Jasper nem lenne melletted?,-

-Dehogy nem.,-

-Akkor jó.,-

-Alice, szerinted mikor fognak anyáék ide jönni meglátogatni?.,-

-Miranda, figyelj elmondom neked, hogy mit láttam, de ígérd meg eltitkolod Edward elől.,-

-Persze, mégis csak én is gondolatolvasó vagyok, nem?,-kérdezte nevetve.

-Miranda, amit láttam az az, hogy anyád idejön.,-

-Mi?És apám? És a családom?,-

-Csak édesanyád jön, és nem tudom miért.,-

-És mikor?,-

-Három óra múlva itt lesz.,-

-Mi? Alice miért nem mondtad előbb?,-ugrott fel.

-Nyugalom, és ne gondolj erre mert Edward megtudja.,-

-De mi köze van ehhez Edwardhoz?-

-Anyád, ismerte Edwardot..közelről...nagyon közelről.,-

-Remélem, nem volt köztük semmi olyan, mert nekem Edward nem szimpla,..eddig.,

-Én erre inkább semmit nem mondok.,

-Rendben, akkor most mit csináljunk?,-

-Hát üljünk fel az ágyra, és nézzünk meg egy filmet, rendben, mint két testvér?.,-

-Rendben.,-

(Edward szemszöge)
Csak feküdtem az ágyon amit Bellának vette, hogyha nálunk alszik kényelemben aludhasson.
Volt egy emlékem amit megtoldottam, egy kis lehetetlennel.
"Bella a konyhában főzött én pedig óvatosan mögé settenkedtem, karjaimat derekára fontam, és magamhoz húztam.
Még vámpír létére is olyan szenvedéllyel szeretem mint akkor.
A vágy eluralkodott rajtam, a nyakát csókoltam, és nem bírtam magammal, óvatosan belemélyesztettem fogaimat a nyakába.
Egy halk morgás tört ki a torkából, és egy nyögés.
Elmosolyodtam, hogy még mindig ennyire tudja magát türtőztetni.
Elkezdtem ringatni és tovább folytattam kényeztetését.
-Edward..főzök.,-próbálta kimondani a szavakat.
-Én is.,-suttogtam a nyakába.
-Mindjárt itthon lesz.,-
-Nem baj, addig még két óránk.,-
-Kérlek.,-mondta halkan, de nem engedtem.
-Érzed?,-kérdeztem.
-Nem bírod magad türtőztetni most már igaz?,-kérdezte mosolyogva.
Majd megfordult, de még karjaimmal mindig körbefogtam derekát.
-Tudod mit akarok, és tudom te se lennél ellene.,-
-De..mindjárt….,-itt…..,-fúrtam fejem újra édes nyakába, é rajta is teljesen eluralkodott a vágy.
-Akarlak most.,-követelte.
Én mosolyogtam, és egy másodperc múlva már az ágyban voltunk.
Óvatosan leszabdaltam ruháit, és ő is ugyanúgy tett mint én.
Majd mind a ketten, még idő előtt értük el a megváltást.
-Edward a főztöm.,-ugrott ki az ágyból, és futott a konyhába.
Én is mentem utána, de előtte felöltöztem, és megfogtam egy törülközött, és levittem Bellának.
-Edward Cullen, ha még egyszer, ilyet mersz csinálni, oda lent a kisebb éned bánja.,-mondta
-Gyönyörű vagy.,-mondtam. Láttam mindet Bellából.
-Mi?,-majd leeset neki, nincsen rajta ruha.
Nagyon elszégyellte magát.
-Kérek ad oda, szégyenlem magam.,-
-De miért, hiszen gyönyörű vagy.,-közben odaadtam neki a törülközött és maga köré csavarta.
-Én nem így érzem.,-közelebb léptem, hozzá és újra karjaimba zártam, mint előbb.
-Isabella Cullen, nekem te vagy a mindenség, a tiltott gyümölcs amit nem szabadna letépni, de én megteszem, te vagy az éltető oxigén, a vámpírnak az emberi vér, mint virágnak a víz, és a lányunknak az anyja. Ha te nem lennél szerinted ezt mind megtudtam volna csinálni nélküled?
-Értem, de….,-próbált megszólalni, de én csöndre intettem.
Megcsókoltam, és újra kezdtük előröl.
Reméltem, hogy ez a gondolta soha nem fog véget érni, és mindig velem marad.
De még valóra sem tudtam váltani, mert akit szeretem elment.
(Alice szemszöge)
Mindjárt vége a filmnek, és Miranda majdnem elaludt.
-Miranda, ne aludj mindjárt itt van édesanyád.,-

-Honnan tudod, hogy alszom.,-

-Carlisletöl, ő mesélte, hogy félvérek el tudnak aludni.,-

-És honnan tudod, hogy félvér vagyok?,-

-Erről inkább nem beszélnék rendben? Majd megtudod csak idő kérdése.,-

-Az idő határtalan számunkra, szóval rendben.,-

-Miranda itt van.,-

-Menjünk.,-

(Edward szemszöge)
Hallottam, ahogy Aliceék leszáguldanak, és én is mentem utánuk.
Kinyitották az ajtót és előttem állt egy nő.
Ő volt akit láttam az erdőben, és egy fekete rózsaszál volt a kezében.
Ő volt az, ő volt, az én Bellám.