Gyorsan kivittem Mirandát, hogy lenyugodjon, be az erdő közepébe, hogy senki nem találjon ránk.
Annyira remegett, mint még soha és tudtam fél.
Én is féltem, de ezt nem szabadott kimutatnom, mert az anyja vagyok az ég szerelmére.
Leültünk egy fa törzsébe és ölembe feküdt, és könnyek nélkül sírt, és remegett.
Haját simogattam, és csitítgattam.
Nem szóltam hozzá hiszen válaszon sem tudott volna annyira félt.
Úgy remegett mint egy kutya amikor kint van a hideg fagyban, és arra kényszerül, hogy az ajtót kaparja, csak hogy enged be a melegbe.Órák teltek el és már kezdett lemenni a nap, mikor megszólaltam.
-Istenem miért kell nekem ezt átélnem, azt hittem az Alkonyat szép lehet, de most örültem csúnya, segíts kérlek.,-mondtam mire Miranda nem kell fel, mert közben elaludt.
Felálltam és haza szaladtam vele.
Otthon már Edward várt.
-Anya minden rendben?.,-kérdezte
-Kérlek vidd fel a szobájába jó, és maradj vele.,-
-Hová mész?.,-
-El.,-
-Mikor jössz vissza?.,-
-Ne aggódj amikor hívnak itt leszek.,-
-Anya ne tedd ezt velünk.,-kérte Edward
-Tudod nem akarom, de muszáj, ha hallani akarsz csak egy telefon, de senkinek ne mond el hogy elmentem, értetted fiam?,-fogtam meg óvatosan arcát és simítottam végig jéghideg kezemmel.
-De….,-
-Igérd meg.,-
-Igérem.,-mondta majd egy puszit adtam homlokára és elindultam.
Hallottam ahogy még azt kiáltja szeret, és én is ezt mondtam.
Hogy hova, azt még én sem tudtam.
De volt egy sejtésem hova fogok menni.
Isten nem segít akkor majd a Volturi fog.
Futottam Volterráig, amíg meg nem láttam Katrinát.
-Bella te mit keresel itt?,,-kérdezte és megölelte
-Edward hazajött, Miranda nekiment és barátnőjének, majdnem szétszaggat, és most itt vagyok, hogy miért jöttem azt még én sem tudom.,-
-Értem, különben gondoltam ám, hogy a barátnőm ilyenre is képes.,-
-Te tanítottad?,-kérdeztem
-Ugye nem nézed ki belőlem?,-
-Katrina ugye nem?,-
-Tudod, hogy soha nem tenném.,-
-Rendben.,-
-Arot keresed gondolom nem?,-
-Igen.,-
-Még nincs itthon csak én vagyok Alec, Jane.,-
-Értem.,-
-A szobád még mindig úgy áll, és tudod nem volt nagy kedvünk átrendezni, ezért úgy áll ahogy itt hagyta mikor elköltöztél Hughval.,-
-Oké.,-
-Akkor én megyek is ha itt lesznek Aroék, akkor szolok rendben?,-
-Köszönöm.,-
Majd én is elindultam felfelé a volt szobámba.
Mikor felértem bezártam magam mögött az ajtót, a kulcsot a szekrény mögé dobtam mily nagy szerencsémre.Megfordultam, és Edward ott ült az ágy végében.
-Te meg mit keresel itt?,-kérdeztem dühösen, és már kezdett a levegő felgyorsulni.
-Bella kérlek nyugalom, én csak beszélni szeretnék veled.,-
-Rosszkor vagy rossz helyen.,-mondtam
-Kérlek csak beszélni.,-
-Kapsz tíz percet, de nem többet.,-
-Köszönöm.,-
Én még mindig álltam, és karba tett kézzel néztem az órát.
-Nem ülsz le?,-
-Nem.,-
-Én kértem.,-
Nem érdekelt mit mond csak nem rosszabb, mint akkor volt.
-Inkább csak kérdez jó?.,-
-Jó.,-
-Első miért nem szereted a gyerekeid?.,-kérdeztem és már megint kezdem dühös lenne, de ezt a hangomból már lehetett hallani.
-Én nem azt mondtam, hogy nem szeretem csak így nem tudom őket szeretni, mert még nem ismerem őket.,-
-De hisz tiéd, nem Jacobé nem Hughé, nem másé a tiéd.,-mondtam.
-Második téged egyáltalán érdekelnek a gyerekeid?,-
-Igen.,-mondta egyszerűen.
-Harmadik, fájt, hogy Miranda az apjaként gondol rád, és Edward is, és képzeld aki itt a pocakomban van is az apjaként tekint rád?.,-
Nem válaszolt, hisz erre csak egy apa képes nem egy ilyen, menekülő állat.
-Negyedik ha megszületik ez a baba, akkor te szeretni fogod annak ellenére, hogy te azt hiszed nem vagy az apja?,-
-Igen.,-
-Ötödik, döntsd el mit akarsz, vagy azt hogy lásd a gyerekeidet, mert Alice, Esme, és Rosalie is szeretik őket és imádják őket, vagy azt, hogy költözzünk el?.,-
-Én nem tudom.,-
-Igen? Nem tudod? De azt tudod, hogy ha mi elmegyünk többet nem látsz viszont, értetted?,-emeltem fel a hangom.
-Értettem.,-mondta
-Jó, mert én is így gondoltam.,-
-Hatodik ki az a lány?.,-kérdeztem
-A feleségem.,-mondta ki egyszerűen.
De ez a szó amit most kimondott, minden mást eldobott amit eddig hallottam.
-Ki?,-kérdeztem meghűlve.
Megint nem válaszolt.
Én már kezdtem megint dühös lenni, de most nem próbáltam visszafogni.
-Edward ki az a lány?,-
Mentem közelebb hozzá, de mikor megfoghattam volna, és neki vághattam volna falnak, Aro rontott be az ajtón.
-Isabella hagyd abba.,-
-Nem Aro, most nem hagyom magam, eddig mindent eltűrtem de nekem is betelik a pohár.,-
-Kérlek Bella.,-mondta Edward.
-Felejtsd el, mikor együtt voltunk megkérted a kezem most meg az ő férje vagy te korcs bár csak haltál volna meg.,-
Erre bejött Jane is.
-Ki az?Ki haljon meg segítek?.,-
-Jane nyugalom.,-szolt neki Aro.
-Tudod mindig azt hittem majd boldogan élünk mint két párocska a világban, de ez a dolgom sok mindene változtat.
Ebben a pillanatban megváltoztam, már nem vagyok a kicsi Bella, most már anya vagyok, és ha még egyszer ide mer jönni, esküszöm a világra, hogy megöllek értetted?,-kérdeztem és végét már üvöltöttem, de nem mintha a többit nem.
-Most elengedlek, de többet ha megint megláttak itt, megfoglak, és engem akkor nem fog érdekelni a törvény, hogy vámpír, soha nem öl magafajtát, engem is öljenek, meg de legalább boldogan halok meg, és tudom te is ott vagy ahol én a pokolba.,-mondtam, és már éreztem nem vagyok az aki voltam.
Ez a látogatás megváltoztatott mindent.
-És még valami a gyerekek ott maradhatnak, de csak ma és holnap jönnek ide, és mos nem érdekel senkinek sem a kérésem, hogy menjek vissza, fogd fel ez a te hibád, te tetted ezt most élj vele.,-mondtam
-Úgy lesz hidd el.,-mondta és kiugrott az ablakon.
Mély csend telepedett a szobára.
Én leültem az ágyra, és nem tudtam mit csinálni, csak gondolkoztam az előbbieket.
-Aro beszélhetnék veled négyszemközt?,-
-Persze.,-
-Jane kérlek.,-mondtam majd Jane itt sem volt.
-Bella mi volt ez az előbb?,-kérdezte miközben ő is leült az ágyra.
-Inkább nézd meg nem akarom elmondani túl fájdalmas.,-mondtam majd kezébe tetem kezem és Aro minden egyes másodpercet látott.
-És most mit akarsz tenni?.,-kérdezte mikor újra itt volt velem.
-Azt hittem majd minden rendben lesz, de nem ez a nő beleavatkozott, úgy gondoltam megbocsátok neki, de ez nem megy ilyen könnyen.,-
-Bella tudod, te mindig a lányom maradsz, és ha kell valami akkor nyugodtan szólj mi itt vagyunk neked.,-
-Köszönöm.,-
-A gyerekeknek is jobb lesz itt, mert tudod Alex, és Nicole is itt van így közelebb vannak egymáshoz.,-
-Értem, és még ezerszer köszönöm.,-
-Holnap te mész el a gyerekekért, vagy én?.,-
-Én, meg kell beszélni velük egy pár dolgot.,-
-Értem, még akarsz velem beszélni valamit?.,-
-Nem, köszönöm, hogy meghallgattál, és akkor hajnalban indulok csak, hogy tudjátok hova mentem.,-
-Rendben,-
-Szia.,-
-Szia.,-köszöntem vissza.
Érzem ez már más, ez már egy másik élet kezdete vagy mégse?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Ide írhatok véleményt.