Immortal Moon:2. fejezet Hihetetlen

2.fejezet Hihetetlen




Mikor hazaértem mindenkinek elmondtam, de alig hit nekem valaki.
Az aligban azt értem, hogy Rosalie.
Elmesélte, hogy valamelyik nap elment vadászni és látott két alakot, és nő volt mind a kettő.
Gondolom, egy családdal van, vagy avval a nővel él, ha egyáltalán nő, de az biztos, hogy él.
Gyorsan kupaktanácsot hívtunk össze.
-Edward biztos, hogy őt láttad?,-kérdezte Carlisle.

-Igen.,-

-Alice te mit láttál?,-kérdezte Alicetől Carlisle.

-Én sajnálom, de semmit, mert megéreztem egy szarvas csorda illatát, és elindultam vadászni.,-

-Semmi baj, kicsim.,-lépet mellé Jasper.

-Rosalie nem láttál többet abból, amit az előbb mondtál?.,-kérdezte most Carlisle Rosaliet.

-A nőknek, ha egyáltalán nők voltak, mind a kettőjüknek, barna haja volt, de az egyiknek gesztenye a másiknak mogyoró.,-mondta

-Ebből, még nem tudok többet, jobb lesz ha várunk.,-mondta Carlisle, de láttam, hogy Alice megdermedt látomás van.

Mikor Alice „magához tért” elkezdte mondani mit látott.

-Alice?,-kérdezte Jasper.

-Egy vámpír jön ide hozzánk….nem veszélyes a szeme aranybarna….és hasonlít Bellára nagyon.,-

-Mi?,-hallottam meg az utolsó szót „Bella”

-Úgy néz ki öcsi lehetsz még boldog.,- vágta hátba Emmett Edwardot.

-De ne bízd el magad, mert nem biztos, hogy Bella.,-mondta Rosalie.

-Mikor jön?,-kérdezte Carlisle

-Ma délután.,-

-Rendben.,-

-Figyelj Edward jobb lesz ha most elmegyünk vadászni és közben körül is nézünk.,-

-Rendben.,- egyeztem bele.

(Alice szemszöge)
Mindenki elment vadászni csak mi maradtunk négyen, Esme, Rosalieval elment az árvaházba, és itthon csak ketten maradtunk Jasperrel.
Felmentünk a szobába és lepihentünk.
Megjegyzem nem mintha szükségünk lenne rá.

-Te hiszel Edwardnak?,-kérdeztem Jaspert, miközben lefeküdtünk. Fejemet mellkasára tettem.

-Én abban hiszek ami igaz, és tudod ha van rá bizonyíték akkor már teljesen hiszek benne. Bevallom, mikor Edward először elmondta nem hittem neki, de mikor te elmondtad mit láttál már kezdtem hinni, és most már hiszek benne, mert hiszed, hogy Bella él.

Bár van egy olyan érzésem, hogy ez a vámpír nem Bella, de köze van hozzá.

-Miért?,-

-Mert ennek a vámpírnak, nincsenek olyan érzései ami azt mondaná, hogy ismerne minket.,-

-Lehet.,-

-Ez kicsim biztos.,-mondta Jasper.

-Van kedved megnézni egy filmet?,-kérdezte

-Persze, mit nézünk?,-kérdeztem, és most kivételesen nem akartam a jövőbe látni.

-Halhatatlan Szerelem?,-kérdezte

-Legyen az.,-

Felállt betett és elkezdtük nézni.
Ez a film arról szól, hogy egy ember meddig bírja ki, szerelme nélkül.
Egy férfi szemszögéből van az egész megrendezve.
(Esme szemszöge)
Megérkeztünk az árvaházhoz.
Kiszálltunk és hallottuk ahogy a kicsik szaladnak hozzánk.
Kb 5-6 évesek lehetek….

-Rosalie néni, Esme néni,- kiáltották

-Sziasztok prücskök, mi a helyzet?,-kérdezte Rosalie.

-Maria néni azt mondta ma elmegyünk fagyizni.,-

-Ti is jöttök?-kérdezte a kislány kinek neve Jazmine

-Nem, mi kihagynánk, de ha ez vigasztal hoztunk nektek ajándékot.,-

-Gyertek a kocsihoz.,-

A csomagtartó tele volt zacskókkal, amiben babák, és ehhez hasonló dolgok voltak.
Majd kijött Maria is.

-Sziasztok.,-köszönt

-Szia.,-köszöntünk vissza.

-Jöttök velünk fagyizni?,-kérdezte

-Nem kihagynánk, mert otthon nagy a zűrzavar, jön az egyik rokonunk, és össze kell dobni egy partit.,-mondtam

-Áhh értem.,-mondta Maria.

Mindenkinek kiosztottuk a csomagokat és elindultunk haza.

-Esme szerinted Bella az?,-kérdezte Rosalie

-Hát én szeretném azt hinni bár amíg nem láttam addig ne kelte hiú reményt.,-

-Értem.,-majd szó nélkül utaztunk tovább.

(Alice szemszöge)
Vége lett a filmnek és kikapcsoltuk a DVD-t.

-Mikor jönnek haza a többiek?.,-kérdezte

-Pár perc, menjünk le.,-mondtam

-Rendben.,-mondta szerelmem.

Lementünk és még csak a fiúk voltak ott.

-Mikor jön Rosalie és Esme..,-

-Nem tudom, mindjárt.,-

-Addig mit csináljunk?.,-kérdeztem

-Beszélgessünk.,-mondta Carlisle.

-Oké.,-mondtuk.

-Öcsi szerinted, Bella még mindig ügyetlen?,-kérdezte Emmett vigyorogva.

-Nem hiszem, mert a vámpírok tudod, nem ügyetlenek.,-mondta Edward.

Felálltam és felmentem a szobába, odasétáltam az ablakhoz, és kinéztem.
Délután fél kettő van, de a Hold már fent van, és ez engem valamiért aggaszt.
Olyan érzést vált ki belőlem, amilyet még soha.
Nyugodt vagyok ami általában nagyon ritka dolog, és nem idegesítek senkit.
Remélem minden a régi lesz, de van egy olyan érzésem, hogy ez még nem a boldogság kezdete.
Hallom ahogy Asper benyit.
Idejön hozzám hátulról magához húz és kezét derekamra csavarja.

-Téged is aggaszt igaz?,-kérdezi

-Igen, már napok óta, de nem tudom mit jelenthet.,-mondtam majd fejét vállamra hajtja.

-Kicsim tudom, hogy nem jó dolog amit most mondok, de mi van akkor, ha ez a vámpír nem Bella és, ha meg akarja szerezni magának Edwardot, egy olyan vámpír mint Tanya?,-kérdezte

-Jasper Hale (Cullen), ilyen meg se forduljon az eszedbe, soha.

-De… ha mégis akkor én nem engedem, elegem Edwardból és az önfeláldozó életmódjából, te tudod a legjobban, hogy mit érez, érzünk mi, és ha ez így megy tovább, én istenemre mondom, ha ez a vámpír nem lesz Bella, akkor én magam keresem meg, az időm határtalan, és az életemben csak Bellát fogom keresni, mert tudom, hogy él.,-

-Rendben, többet nem mondok ilyet.,-

-Eleredt az eső.,-mondtam

-Alice, le kel mennünk itthon Rosalie és Esme.,-

-Rendben menjünk.,-

Lementünk és igaza volt Jaspernek ott álltak, és alig voltak vizesek.
Majd hirtelen látomásom volt, és megéreztem az idegen vámpír szagát.

-Szerelmem mi a baj?,-kérdezte Jasper.

-Itt van.,-

-Mi?,-kérdezte Edward és egyszer vele mindenki.

Hallottuk a kopogást és mindenki az ajtóra nézet, majd Carlisle gyorsan ajtót nyitott és szembe találtam magammal, Bellával.
Nem vártam a nyakába ugrottam.
De ő nem ölelt vissza, és csak ennyit mondott.
-Te ki vagy?.,-