Karácsony Harry Potter módra:1. fejezet Számít a múlt?

Számít a múlt?






Reggel van, és én itt ülök egyedül az órási házamban, és a Reggeli Prófétát olvasom, amiben semmi érdekes nincs.Egyszer csak megjelensz egy pukkanással, ebből veszem ki, hogy hopporal jöttél.

-Hermione?.,-kérdeztem

-Harry milyen jó téged újra látni.,-mondta majd megölelt.

-Mit keres itt nálam?.,-

-Agglegény vagy?.,-kérdezte

-Igen, de mit keresel itt?.,-

-Hát Lunától megtudtam a címed.,-

-Áhhá szóval Lunától.,-

-Harry tudom, hogy miért nem akarod, hogy lássalak.,-

-Nem, nem tudod.,-mondtam, és bementem a konyhába.

-Jó tegyük fel, hogy nem tudom, akkor most elküldesz?.,-kérdezte

-Igen.,-

-Nem megyek sehová.,-mondta határozottan

-Hermione indulj Krum már vár téged.,-mondtam

-Harry te semmit nem értesz, miért nem tudod felfogni Krum csak egy barát..,-

-Ja persze, a barátokkal szokás csókolózni, a Roxfort előtt igaz?.,-

-Az véletlen volt, és az régen volt, és csak búcsúzóul volt.,-

-Ja értem, akkor most menj vissza hozzá és adj neki egy üdvözlő csókot.,-

-Harry James Potter te egy tuskó vagy.,-és el is mentem.

-Hermione, kérlek én nem úgy gondoltam.,-

-Szia Harry.,-mondta

-Hermione kérlek beszéljük meg.,-

-Nem, majd ha nem leszel egy hülye tuskó, akkor beszélhetünk..,-majd eltűnt.

Na ez jó, elegem van.
Legyőztem a Nagy Urat, Sirisus és a szüleim visszatértek, és én még 22 évesen agglegény vagyok, mert nem tudom megszerezni életem szerelmét.
Épp hogy leültem anyáék jelentek meg.

-Sziasztok.,-köszöntem.

-Szia.,-mondták, és ők is leültek mellém a székekre.

-Hermione volt igaz?.,-kérdezte anya.

-Honnan tudod?.,-kérdeztem

-Lili ne.,-mondta apám.

-Én adtam neki meg a címed, nem pedig Luna.,-

-Köszönöm.,-mondtam

-Fiam miért nem tudsz megbékélni avval tudattal, hogy Hermione szeret téged, hisz úgy tudom te is szereted őt.,-

-Igen, még az életemnél is jobban, de ő Krummal van.,-

-Harry, Hermione elmondta gondolom neked is, de én elmondom, hogy nincs együtt Krummal.,-

-Nem hiszem el.,-

-Harry James Potter, olyan makacs vagy mint Hermione, de miért nem tudsz hinni a legjobb barátodnak?.,-

-Mert minden olyan régen volt.,-

-Emlékezz vissza a bálra, akkor szerettél belé, és ő is tudta mit érez irántad.

-De..,-

-Nincs, de az van, hogy most mivel holnap este karácsony mi szerzünk neked egy nagy fenyőt, szépen fel is díszítjük, és te addig elmész Hermionéhoz, mi pedig itt fogunk várni rátok, nem megyünk haza.,-

-Nem mondhatok nemet igaz?.,-kérdeztem, és egymásra néztek majd egyszerre kimondták.

-Nem.,-

-Akkor jó, majd holnap elmegyek hozzá.,-

-Nem.,-mondta anyám.

-Mi?.,-

-Most.,-mondta

-Nem.,-

-De.,-

-Nem.,-

-De.,-harcoltam anyámmal.

-Elég legyen,-szakított félbe apám,- Harry te szépen hopponálsz Hermionéhoz, és elhozod, mi pedig holnapra szerzünk fenyőt? Így jó lesz mind a kettőtöknek?.,-kérdezte

-Igen.,-mondtuk

-Jó, akkor Harry te indulj, Lili te pedig gyere velem.,-

Kimondtam Hermione címét és ott álltam az előszobájába, ami enyhez gyanta és kókusz illatot árasztott.
A ház belül gyönyörűen ki volt díszítve, és ez is csak Hermione lehetett.
Majd meghallottam egy hangot, és csak követtem.

-Köszönöm Victor kedves vagy.,-mondta Hermione

-Szia Mio.,-

-Áhh Harry, milyen jó téged újra látni, a tusa óta nem is láttalak, csak az újságokban.,-kezet fogott velem, de én meg tudtam volna ölni.

-Harry?.,-kérdezte Hermione

-Azért jöttem, hogy áthívjalak hozzánk anya, és apa szeretne találkozni veled, újra.,-emeltem ki az utolsó szót, de nem bírtam levenni a szeme a virgácsókoról ami a kezében volt.

Én hülye, én legalább tudom melyik a kedvenc virág, én is hozhattam volna neki.

-Hermione nekem mennem kell, Mike vár rám.,-mondta Victor

-És Harry jó volt újra találkozni veled.,-mondta majd újra kezet fogtunk.

-Sziasztok.,-mondta és hopponált.

-Ő legalább hozott valamit.,-mondta és elindult vázát keresni a csokornak, amiben liliomok voltak, amit nem is szeret annyira, mint a fekete rózsát.

-Sajnálom útközben nem volt időm bemenni a boltba.,-mondtam, és utána mentem.

-Azért jöttél, hogy veszekedjünk, vagy valami célod is volt?.,-

-Nem, és mondtam anya, és apa szeretne találkozni veled.,-

-Tudod ma már voltam náluk, és beszélgettem is velük.,-

-És?,-

-Nincs és, az van, hogy miért vagy itt?.,-ment vissza a konyhába, és tovább főzött.

-Tudod te is nagyon jól.,-mondtam, és mögé álltam karjaimat pedig dereka köré fontam.

-Harry ne.,-közben óvatosa puszilgattam nyakát.

Az illata még mindig megbódított, ez is csak Hermione hatás.
Tudja mivel tud engem feldobni.
-Kérlek, holnap Karácsony,,-

-De én nem akarom egyedül tölteni a Karácsonyomat, én veled akarom.,-

-Harry, én..,-óvatosan megfordítottam, és letekertem a gázt.

-Nem mondj semmit, csak annyit, hogy velem leszel szent este.,-

-Én….nem bírom Harry.,-mondta és éreztem nem tudja magát tovább tartani, a fal ledőlt, és én bebocsátást nyertem.

Ez az igazi Harry Potter.
Megcsókolt, és felugrott az ölembe, majd felmentünk a szobájába, nem volt könnyű, mert nem engedte elé és alig láttam előre, de nem estünk el.
Bementünk a szobájába.
Lettem az ágyra, de nem akart elengedni.

-Csak..had….vegyek..levegőt.,-kértem elhaló hangon.

-Bocsi.,-mondta és elengedett.

Két perc múlva, már ruha sem volt rajtunk, és át adtam magam Hermionénak.