Nem tudom, de te az vagy.
Már este van, Miranda és Edward már vacsoráztak, és mivel nekik muszáj legalább négy órát aludniuk elküldtem őket aludni.Én még lent maradtam, és beszélgettem a családommal.
Majd ők is elszállingóztak, és csak hárman maradtunk, én Erica, és Edward.
-És, hogy hívják a kislányt?,-kérdezte Erica.
Teljesen ledöbbentem, én nem is mint Edward.
Edward arca, olyasmi tükröződött amit, jobb lett volna elmondni mint sem leírni.
-Még nem tudom, majd eldöntöm.,-mondtam.
-Mi?,-kérdezte vissza Edward.
-Mi van?.,-
-És én nem is szólhatok bele, hogy mi legyen a neve?,-kérdezte.
-Te is dönteni akarsz?,-kérdeztem
-Miért? Ő is az enyém.,-
-Igen a tiéd, Mi?.,-ledöbbentem megint, mi az, hogy ő is.
-Mivel már van két gyerekem, Miranda, és Edward, gondolom az ő nevéről, én is dönthetnék már nem?.,-
-Elfogadtad?,-kérdeztem, végre most már, ő is úgy tekint a gyerekekre, mint a gyerekek ő rá.
-Igen.,-
-Köszönöm.,-mondtam
-Most inkább beszéljünk másról?,-
-Erica milyen Edwarddal?,-kérdeztem
-Figyelj Bella, én nem tekintek rá úgy mint egy férj, én tudom ő téged szeret.
-Ő csak egy barát a számomra, és ez azért van, mert, hogy téged megvédjünk.
Hallottam rólad, mikor Edward nálunk volt, és ezért mentem bele..,-próbálta folytatni, de Edward beleszólt.
-Erica elég.,-
-Jó, bocsánat.,-
-De mi az, hogy belementél?,-kérdezte értetlenül.
-Nem mondhatom el.,-
-Ja persze.,-mondtam
-Erica nem megyünk el bulizni?,-kérdeztem.
-Bella te nem mehetsz így,-mondtam Edward leszegezően.
-Miért? Nem vagy senkim, hogy megmond, hova miért menjek.,-
-De….,-
-Nincs, de ez van fogadd el.,-
-Erica jössz?,-kérdeztem még egyszer, és felálltam.
-Igen.,-mondta, majd én indultam fel, egy göncöt keresni, de még hallottam, ahogy Erica, és Edward mondanak valamit egymásnak.
-Vigyázok rá, ne aggódj.,-mondta Erica.
-Tudom, de nagyon vigyáz rá, ő mindenem, ha valami baja esik, nem tudom mit fogok csinálni.,-
-Igérem.,-
-Köszönöm.,-mondta, én pedig mentem tovább.
Érdekes, hogy Alice nincsen a szobámba, és nem kapkodja oda-vissza a ruhákat.
Biztos Jasperrel vannak. Gondoltam.
Felkaptam a legszexisebb ruhám, és belőttem a frizurám, ahogy Alice mondja.
Leszaladtam, de Erica még nem volt ott, csak Edward.
-Bella ebben a ruhában nem engedlek el.,-mondta
-De igen.,-ellenkeztem, majd közelebb léptem.
-Nem.,-
-De.,-még közelebb, már szinte, az orrunk összeért.
-Nem.,-
-Mire vársz már?,-kérdeztem
-Rád.,-mondta, majd vágyakozva megcsókolt.
Én nem akartam elengedni, de belül valaki azt mondta nem lehet.
-Nehh.,-leheltem.
De ő nem engedett, magához húzott még jobban, és nem kímélt.
-Miért?,-kérdezte
-Erica.,-mondtam
-Fent van.,-
-Mi? Ugye nem?,-
-De úgy ahogy gondolod, kiterveltük.,-
-Utállak hallod.,-püföltem mellkasát.
-Én pedig szeretlek.,-mondta, én erre ellágyultam.
-Te?,-kérdeztem
-Miért ki szeretne, jobban mint én?,-
-Hát..Alice, Esme..,-folytattam volna, de elhallgattatott.
-Te kis álszent.,-mondtam
-Még mindig nem mondod el, hogy miért?,-kérdeztem komolyra fordítva a szót.
-Nem mondhatom el sajnálom, de ígérem megtudod, ha eljön az ideje.,-
-És az mikor lesz?,,-kérdeztem
-Nem sokára.,-
-Megőrjítesz, a nem sokára, meg a nem mondhatom el.,-hisztiztem.
-Nyugalom, ha megígérem neked, hogy nem sokára megtudod, nem kérdezed többet? Elég ha én tudom mi áll ennek a háta mögött.,-
-Jó legyen várok.,-
-Köszönöm.,-mondta
Leült a kanapéra, és én is mellé ültem.
-És mi lesz a baba neve?,-kérdezte
-Nem tudom, mert még a nemét sem tudjuk.,-mondtam
-Szerintem olyan lesz mint az anyja.,-mondta
-Mire célzol?.,-
-Hát olyan makacs mint, te egy kicsit hisztis, bár ezt nem tudom, hogy tőle van-e vagy ez is veled született, gyönyörű.,-mondta, és kezét az utolsó szónál hasamra tette ami már nem volt kicsi.
Amilyen gyorsan nő, pár hónap múlva már itt lesz velünk a családommal, és az apja nem lesz úgy a miénk az sem baj, csak ismerje őt, mert nála fontosabb, csak Miranda, és Edward.
-Min gondolkodsz?,-kérdezte
-Csak, hogy mi lesz akkor ha megszületik.,-
-Bella én, csak annyit tudok mondani, szeretni foglak, mind a négyeteket, de még én sem és Alice sem tudja mit hoz a jövő, most nem.,-
-Értem, de félek.,-
-Mitől?,-
-Hogy megint itt hagysz. Kétszer még oké, de harmadszor nem tudom mit fogok csinálni, mert én ezt a kettőt is úgy viseltem, hogy itt voltak a gyerekeink.,-
-Értem, és megígérem és most komolyan, az életemre esküszöm, hogy nem hagylak el titeket.,-mondta és lassan megcsókolt, esküjét pecsételve.
-Szeretlek.,-mondtam
-Én is örökre.,-
-Nézd esik a hó.,-mondta és felállt, az ablakhoz ment.
Én is mentem utána.
Mellé álltam, és ő maga elé húzott, majd derekamra fonta kezeit.
-Már meg sem kérdezem Forksban miért esik novemberben a hó.,-
Ő csak nevetett.
-Szerinted milyen lehet angyalnak lenni?,-kérdezte
-Hát remélem jobb mint embernek lenni.,-mondtam
-Az lehet.,-
-Én szerinted angyal vagyok?,-kérdeztem komolyan.
-Nem tudom, de te nekem az vagy.,-majd megcsókolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Ide írhatok véleményt.