Immortal Moon:7.fejezet Találkozás

7.fejezet
Találkozás


-Mi?,-kérdeztem, mert nem értettem miért mondta Edwardra, hogy apa?

-Edward, kisfiam, mit keresel itt.,-futottam hozzá.

-Köszi anya jól vagyok, meg minden, köszönöm, hogy megkérdezted.,-

-Bocsánat.,-mondtam

-Nincs semmi baj, anya, de fontos dolgot kell mondanom neked, és esetleg nektek is.,-

-Edward, ne légy bunkó, ő Edward akiről a neved kaptad, és a családja.,-

-Értem.,-

-Szia én Alice vagyok, pöttöm, fekete hajú kis idegesítő gép, ahogy a testvéreim mondják, de én ezt csak élvezni tudom.,-mondta Alice majd megölelte a fiamat.

-Szia én Emmett vagyok, imádok viccelni, és fogadni, amit a feleségem Rosalie nem nagyon szeret, de mindig ki tudom elégíteni….,-mondta volna tovább, de a gondolatában hallottam mit akar mondani.

-Emmett, elég legyen.,-szóltam rá.

-Oké, bocs.,-emelte fel a kezét mintha ő nem csinált volna semmit.

-Carlisle vagyok, és Esme a feleségem, szívesen látunk máskor is. ha van kedved idejönni meglátogatni a testvéredet.,-mondta Carlisle és kezet fogott fiammal, Esme pedig megölelte.

Már csak Jasper, Rosalie, és Edward maradtak hátra.

-Szia, én Jasper Hale vagyok, és ő a húgom Rosalie.,-mutatkozott be.

-Szia.,-köszönt Rosalie, de nem mozdult Emmett karjaiból.

-Edward ő pedig Edward, aki..,-folytatni akartam, de ő belekezdett.

-Anya, nem kell, tudom kik ők.,-mondta

-Oké, én meg sem szólaltam.,-

-Honnan tudod?,-kérdezte Miranda

-Tudod mi a képességem, nem?-

-Ja persze.,-mondta lányom.

-Megkérdezhetjük mi az?.,-

-Én mindenkinek, ismerem múltját, hasonlít a gondolat olvasáshoz, de egyben eltér, én nem hallom, hanem látom.,-

-Meg tudod, mondani nekem mi volt a múltam?,-kérdezte Emmett és már vigyorgott.

Hallottam, hogy elkezdi magában mondani a szorzótáblát, de én tudtam, hogy ez nem olyan mint Edwardnál, hogy akkor nem hallja a gondolatait, a fiamnál ez meg se esik.

-Te vagy Emmett McCarthy Cullen egy medve megtámadott, és Rosalie megmentette az életed, majd beleszerettél, és eddig nem tudtam megszámolni, de sok esküvőtök volt, és hát sosem kíméltétek a bútorokat éjjelen ként.,-mondta okosan fiam.

-Ohh öcsi te aztán nem vagy semmi.,-mondta Emmett, és összeborzolt fiam haját.

-Bella majd beszélhetek veled?,-kérdezte Emett komolyan.

-Igen.,-

Majd végre leültünk, nem mintha nem bírnánk ki, de így kényelmesebb.

-Anya Hugh rájött, hogy nem vagy Victoria néniél, és meg akar téged keresni, és lehet utánam jönnek.,-

-Igen, tudjuk.,-mondtam

-Honnan?,-kérdezte

-Tudod Alicenek a jövőbe látás a képessége.,-

-Az jó.,-

-Nem mindig.,-mondta Alice.

-Siettünk kell Bella, mert nincs sok időnk, hívnunk kell a farkasokat.,-mondta Alice

-De miért nem a Volturitól kérünk segítséget?,-kérdezte Edward a fiam.

-Mert akkor cserébe adnunk kell nekik valamit a segítségükért, és az ti lennétek.,-mondtam.

-Értem.,-

-Akkor mi megyünk is, ész beszélünk velük.,-mondta Carlisle, és Esmével futásnak eredtek.

-Azt hiszem mi is megyünk.,-mondta Rosalie

-Rendben.,-

Majd eltűntek.

-Anya menjetek ti is, jó?,-kérdezte Edward a fiam.

-Miért?-

-Tudok mindent, amit pedig nem azt elmondja, most Mira, rendben?.,-

-Oké, mi itt sem vagyunk.,-

Majd felmentünk, és még hallottam, hogy Miranda azt mondja Edwardnak, „figyeld új nevelőapánk van öcsi”.

-Min mosolyogsz?-kérdezte miközben beértünk a szobájába.

-Mirandának, már az új nevelőapja vagy.,-

-Aranyos.,-mondta

-Igen, de nem vehetnénk a nevedre őket?,-kérdeztem

-Bella ez nem úgy megy. Én szívesen belegyeznék és gondolom Carlislék is, de erről őket is meg kéne kérdezni.,-

-De szerintem belegyeznének.,-

-Majd még beszélünk róla, rendben?-

-Jó.,-

Ledőltünk az ágyra, és hozzá bújtam.

-Kérdezhetek valamit?-

-Ha legyőztük ezt a Hugh hozzám jönnél?,-kérdezte

-Kérdezd meg még egyszer.,-

-Lennél a feleségem?-kérdezte meg még egyszer.

-Igen.,-mondtam, szemébe néztem és megcsókoltam.

A vágy amit éreztem eluralkodott rajtam, és Edwardra vettem magamat.
Nem voltam vad, inkább szerelmes voltam.
Óvatosan gombról gombra haladva, érintette ajkam testét.
Addig kibujtatott pólómból.
Fal fehérek voltunk, de ellentétben égtünk a vágytól.

-Bella..a gyerekek.,-nyüszögte.

-Nem hallják.,-mondtam majd folytattam

-Bella most ne.,-mondta határozottan. Megálltam, majd felkaptam a vizet. A pólómat felvettem, és bementem a fürdőbe, az ajtót bezártam.

-Bella nyisd ki.,-kérte

-Nem.,-mondtam

-Miért?,-

-Mert, elég neked ennyi.,-

-Kérlek nyisd ki, szerelmem.,-

-Nem.,-

-Ne légy makacs, mert már nekem forr a vizem.,-

-Akkor sem, akár mit csinálsz,.,-

-Jó akkor betöröm.,-mondta

-Meg ne próbáld.,-mondtam.

-Késő.,-mondta majd a kilincsénél fogva kiemelte az ajtót és arrébb tette.

-Hagy békén.,-mondtam és közelebb jött.

-Nem.,-

-Nem szeretsz igaz?,-kérdeztem.

-Bella ne hülyéskedj hisz előbb kértem meg a kezed, gondolod, hogyha nem szeretnélek akkor is megkértem volna a kezed.,-

-Nem.,-hajtottam le a fejét.

-Akkor? Mi a baj?-kérdezte lágyan. és közelebb jött, majd derekamra tette két kezét és közelebb húzott magához.

Nem akartam válaszolni hiszen előbb már elmondtam.
Óvatosan bevezetett a zuhanyfülkébe.
Megálltunk, és államnál fogva felemelte a fejem, hogy szemébe nézhessek.

-Megcsókolhatlak?,-kérdezte, és az ajkán kedvenc féloldalas mosolya jelent meg.

-Nem.,-mondtam.

-Akkor ezt igennek veszem.,-majd megcsókolt, de közben megengedte a vizet.

Az víz csak folyt ránk, mi pedig össze-vissza csókoltuk egymást.
Majd végül, csak arra emlékszem, hogy hogyan kerülök az ágyra, de onnantól, csak a kéjre a hangokra, és vágyra.







Csurom vizesen feküdtünk az ágyban, de nem bántam, ebben a pillanatban nem bántam.

-Bella kérdezhetek valamit?,-

-Persze.,-

-Kik a gyerekek apja, Hugh?-kérdezte

Én tudtam a választ csak féltem bevallani.
Mi van ha elmegy vagy valami őrültséget csinál.

-Nem.,-mondtam

-Akkor, más az igaz? Egy ember?,-

-Nem.,-

-Akkor ki?.,-kérdezte

-Te.,-mondtam halkan. Edward csak nézet engem.