Immortal Moon:10.fejezet Hol volt, hol nem volt...

10. fejezet
Hol volt, hol nem volt….




Egy óra után mindenki eloszlott, és felmentünk, én Mirandával
Edwardot Nicolel hagytuk, rég volt mikor együtt voltak.
Miranda olvasott még, én pedig a ruháját hajtogattam, a szekrényébe.

-Kicsim, még nem vagy álmos, holnap elmegyünk.,-

-Egy kicsit, de hová megyünk?.,-

-Elmegyünk sétálni, rendben?.,-

-Anya, én nem szeretnék, baj ha én nem megyek?.,-

-Alexszel akarsz lenni igaz, míg itt vannak?.,-

-Igen szeretem.,-

-Tudom, és nem baj.,-

-Elmegyek átöltözni, mindjárt jövök,-

-Rendben.,-

Addig vámpír gyorsasággal összehajtogattam a ruháit, és beraktam szépen a szekrényébe.
Addigra ő is kész lett.
Bebujt az ágyba, én pedig betakartam.

-Anya lehet egy kérésem?.,-

-Persze.,-

-Mesélj nekem, úgy ahogy akkor. Mesélj nekem,kérlek. Mikor kicsi volt sokat meséltél, nekünk, kérlek most is, hallani, akarom, a hangod.,-mondta lágyan lányom.

-Rendben, és melyiket?.,-

-Amelyikben, énekelsz.,-

-Jó, legyen.,-

-Hol volt, hol nem volt, volt egyszer, egy lány akinek, tönkre tették az életét. A családja mindig mindenért veszekedett vele, így úgy döntött, két dolgot fog tenni, hogy írni kezd, és énekelni fog.

Elkezdett írni egy történetet, amiben ő szerepelt, és az élete.
Egy fejezet, egy órába telt, így minden nap megírt egyet egyet.
Mikor irt mindig, hallgatta a zenét, dúdolta őket, majd közben irt.
Énekelve irt, és ezt csak ő tudta csinálni, mert ahogy leírta, nem tudott olyan emberről aki, irt és énekelt egyszerre.
A füzete kezdett betelni, így eltette egy dobozba, és eldugta a világ elől, hogy senki nem láthassa.
Két álma volt, és ahogy tudom, csak ez a kettő volt, egy gyermek akit a magának tudhat, azt is tudom, hogy ha nem is lett volna férje, de babája igen, akkor ő boldog lett volna úgy is.
A második, hogy legyen elég kitartása, hogy túlélje ezt a világot.
Mert ami akkor volt, azt csak egy erős lány élhette túl.
Amikor harminc éves lett, megszülettek első és utolsó gyermeke.
És úgy lett ahogy gondolta, a férfi elhagyta, és kiegyezte, hogy nem kell semmit csinálni, csak ne lássa többet őt.A férfi beleegyezett, és eltűnt az életükből, többet soha nem látták.
Mikor a kisbabát a kezében tartott, egy dalt énekelt neki.



I've been high I've been low
I've been fast I've been slow
I've had nowhere to go
Missed the bus missed the show
I've been down on my luck
I've felt like giving up
My life locked in a trunk
When it hurt way too much
I needed a reason to live
Some love inside me to give
I couldn't rest I had to keep on searching


Te busque de bajo de las piedras y no te-encontre
En la manana fria y en la noche te-busque
Hasta enloquecer
Pero tu llegaste a mi vida como una luz
Sanando las heridas de mi corazon
Haciendo me-sentir vivo otra vez


I've been too sad to speak and too tired to eat
Been too lonely to sing the devil cut off my wings
I've been hurt by my past but I feel the future
In my dreams and it lasts I wake up I'm not sure
I wanted to find the light something just didn't feel right
I needed an answer to end all my searching
I look in the mirror the picture's getting clearer
I wanna be myself but does the world really need her
I ache for this earth
I stopped going to church
See God in the trees makes me fall to my knees
My depression keeps building like a cup overfilling
My heart so rigid I keep it in the fridge
It hurts so bad that I can't dry my eyes
Cuz they keep on refillin' with the tears that I cry...



Elénekeltem, és Miranda még nem aludt el.

-Győnyőrü vagy, szeretlek.,-ölelt meg.

-Köszönöm, szeretlek.,-

-Ez a legszebb történet, igaz?.,-

-Igen.,-

-Anya a lány még él?.,-

-Ahogy tudom, igen most olyan hetvenhat éves lehet.,-

-Örlük neki.,-

-Tudod megkereshetjük, ha akarod.,-

-Mi?.,-

-Ha szeretnéd én meg keresem a netten, és egy pár helyen, és ha találok valamit, akkor holnap elmegyünk, megkeresni ketten? Na mit szólsz?.,-

-Köszönöm anya.,-mondta majd megint nyakamba borult.

-Szívesen.,-

-Most már aludj.,-mondtam majd felálltam, és kimentem, ahol megláttam Alexet.

-Bella igazán szép a hangod.,-bókolt

-Köszönöm.,-én pedig vettem, a lapot, be akar menni a szobába.

-Menj csak, de holnap elmegyünk, szóval ha lehet ne engedd annyira sokáig fent, rendben?.,-kérdeztem

-Értem Bella, köszönöm.,-mondta, és megölelt

-Én köszönöm, hogy vagy a lányomnak.,-

-Most menj, már várt téged.,-mondtam, és benyitott, én pedig átmentem Alex szobájába.

Bekopogtam, és hallottam egy halk, nyitván.
Láttam, hogy Nicole és Alex az ágyban fekszenek.
Nicole feje Edward melkasán volt.

-Csak megnéztem, hogy rendben vagytok-e?.,-

-Igen.,-

-Nicole beszélhetnék veled, egy percre?.,-

-Persze.,-mondta, felkelt, és még egy puszit nyomott fiam ajkaira.

Kimentünk az ajtó elé.

-Tudod Nicole, ha te nem lennél a fiam, nem bírná ezt, mert Mirandának már van párja, és köszönöm, hogy vagy neki.,-

-Bella én örülök, hogy ezeket mondod, de én akartam mondani, hogy köszönöm, hogy van Alex nekem.,-

-Akkor egyezünk ki egy ölelésben rendben?.,-kérdeztem mosolyogva.

-Rendben.,-majd megöleltük egymást, és Nicole visszament a szobába.

Én pedig elmentem az én szobámba, de még benéztem Miranda szobájába, ahol Miranda Alex mellkasán aludt.Alex Miranda bronzvörös haját simogatta.
Egy hálás pillantást vettem felé, és tovább mentem.
Beléptem a szobába, ahol Alice várt.

-Bella.,-mondta Alice

-Szia.,-mondtam

-Bella rákerestem arra lányra, és megtaláltam, hogy hol lakik.- nem ültem le mellé, hanem a ruháimat szedtem elő, mert úgy gondoltam, jobb lenne ha elmennék fürdeni, hiszen holnap elmegyek.

-Nem kellett volna.,-mondtam

-Bella miért vagy ilyen velünk, ha a gyerekeiddel nem is, de velünk miért?.,-

-Én ilyen vagyok Alice, nem tehetek ellene.,-

-Isabella Swan, te soha az életben voltál ilyen, mindenkivel kedves voltál.,-emelete fel a hangját.

-Igen és még mindig az vagyok, de nem tudom, Alice nem bírom ez sok, én nem vagyok olyan mint az a lány, ő róla példát lehet venni, de rólam? Olyan maszkot hordok, ami fáj, a boldogság számomra csak egy szó semmi több.,-borultam a karjaiba.

-Bella érezzükkmindannyian milyen beteg vagy, de ha az lány túlélte, neked is megkelküzdened érte, ha most elmész, mi lesz Mirandával és Edwarddal. Azt ne várd el tőlünk, hogy mi neveljük fel őket, mert te ebből a házba nem mész el, erre esküszöm.,-mondta az én Aice.

Ő a legjobb testvér, és barát egyben.

-Köszönöm, hogy próbálsz reményt juttatni belém, de én már nem hiszek semmibe.,-

-Bella muszáj, hinned kell, hogy van esélyed az életben, mert akkor most nem lenne Miranda, se Edward, és te sem.

Végre visszakaptunk, és Hugh sem támad, nem akarunk elveszíteni még egyszer.

-Értem.,-próbáltam megnyugodni.

-Én megyek, mert Jasper vár rám, a cetli ott az asztalon.,-

-Köszönöm.,-megöleltük egymást.

-Én is, és higgy, hogy van remény, mert ha nem hiszed, akkor nem is lesz.,-mondta majd elment, én pedig az asztalhoz mentem, és rá támaszkodtam.

Gondolnom kellett a babára, amit a szívem alatt hordok, tudni kell, hogy mindenki szereti.
Ránéztem a papírra, és egy cím állt rajta.
Elolvastam, és rájöttem, nekem mindig volt családom.
És eljutott végre, a buta agyamig, amit már a szívem megértette csak az agyam nem bírta felfogni.
Van még remény, ha hiszel benne.