Immortal Moon:5.fejezet Vagy mégis?

5.fejezet
Vagy mégis?



Ahogy ott állt előttem, azt nem lehet leírni.
Miranda a nyakába vette magát.

-Anya.,-kiabálta és erre mindenki előrohant, és mindenki őket nézte.

-Miranada, kicsim.,-

-Anya miért vagy itt?-kérdezte

-Ezt inkább bent beszéljük meg rendben?,-

-Bella, kicsi Bella hát mégis élsz.,-örvendezett Esme, és Bellához lépet és megölelte.

Mindenki így tett.

-Jó rendben.,-mondta Alice és beljebb jöttek és leültek a kanapéra.

-Bella, hogy..hogy te?,-kérdezte Carlisle.

-Tudod, mikor leugrottam Victoria megmentett.,-

De azt még mindig nem értettem Alice miért nem ugrott a nyakába mikor meglátta, valami itt nem stimmel.

-Bella kérlek meséld el nekünk, hogy hol éltél kivel, vagy kikkel..,-

-Miért? Hiszen Edward nem jött megmenteni, én vártam rá, de nem jött.,-emelte fel a hangját.

-Ja és el ne felejtsem, ezt neked hoztam,.,- dobta hozzám a fekete rózsát.

-Anya kérlek nyugalom.,-

-Jó rendben lehiggadtam, köszönöm Jasper.,-

-Máskor is.,-mondta fivérem.

-Akkor elmesélem rendben?-

-Nem várj egy kicsit.,-mondta Alice.

-Amikor te leugrottál a szikláról Edward ott volt, de későn érkezett, és már nem tudott megmenteni.,-

-Sajnálom.,-mondtam

-Nem kell.,-mondta Alice

-Elmeséled?-

-Persze.,-

-Mikor Victoria kimentett, egy klánhoz csatlakoztam, és velük hagyott, hogy miért? Mert tudta avval semmi sem változik, hogy ha engem is megöl.
A klán neve Black Luna, volt az az Fekete Hold, ők emberi véren létek, de köztük volt akik állton én hozzájuk tartoztam-
Victoria nem sokkal egy hónap után átváltoztatott. Abban a hónapban férjhez adtak, Hugh Kenway mentem feleségül.
Egy ideig megvoltunk, de aztán mikor megtudtam, hogy terhes vagyok bonyolódtak a dolgok.
Hugh nem akarta megtartani, de én igen hiszen az én vérem, és mégis mikor lehet egy vámpírnak két gyereke? Soha.
Aztán abban egyeztünk meg, hogy megtartjuk őket.
Titeket nehéz volt elfelejteni, de még most sem tudlak titeket úgy elfelejteni.
Aztán megszületek a kicsik, mind a ketten állatvéren élnek, de Hugh ennek nagyon nem örült, de végül megbékélt.
Én úgy döntöttem jobb lesz ha Miranda itt lesz nálatok, mert Hugh nem törődik avval, hogy ki hogy bírja neki csak az számít, hogy neki mi a jó.
És megegyeztünk, hogy Miranda idejön hozzátok, mert nem szerette azt az életet.
Tudjátok, én sem azért jöttem, hogy meglátogassam Mirandát.
Hugh egy örült vámpír aki, csak azért él, hogy mint mondtam jó legyen neki. Fáj kimondanom, de megalázott, egy másik nővel láttam, amint szerelmeskednek az ágyban.

Ezért jöttem hozzátok.

-Mi? Hogy merészelte?.,-ugrottam fel a helyemről.

Hogy merészeli megalázni, Bellát, ha megtalálom kitekerem a nyakát és elégetem.

-Edward nyugalom, már vége.,-állt felé és lépet közelebb.

Az illata még mindig ugyanolyan csábító volt mint akkor.
Megfogta arcomat, és egy puszit nyomot rá.
Szerettem még mindig, és tudtam, hogy leginkább rám haragszik, de tudja, egyszer megbocsát, csak idő kell neki.

-Üljetek vissza.,-mondta Carlsile.

Visszaültünk, és Miranda egyik pillanatban engem nézet majd másikban, Bellát, Bella pedig csak mosolygott a lányára.

-Azt mondta a kicsik? Ezt hogy értsük?.,-kérdezte apám.

-Igen, mert van egy fiam is, Edwardnak hívják utánad.,-nézet felém.

-Ikrek Mirandával, és ő ott maradt Hughal, falazni akar nekem.

Azt mondta, hogy azt mondja Hughnak, hogy elmentem pár hétre Victoriéhoz.

-És ha Hugh nem veszi be?,-kérdezte Miranda

-Valószínűleg, megöli.,-mondta Jasper.

-Anya?-hogy hagyhattad?.,-

-Miranda, ő akarta, én mondtam neki, hogy jöjjön velem, de ő nem tágított.,-

-Mint te.,-mondta

-Bella örülünk, hogy látunk, de most el kell mennünk vadászni.,-mondta Alice.

-Miranda jössz egy nagy családi vadászatra?,-kérdezte Emmett.

-Anya mehetek?,-kérdezte

-Persze menj csak, de épségben hozzátok vissza.,-

-Hibernálva jó lesz?,-kérdezte Emmett vigyorogva, és érzetem visszatért a boldogság, a házba, mert Emmett már viccel.

Rosalie fejbe vágta, szokásosan.

-Bella, reggel itthon leszünk.,-

-Rendben, de ki marad velem?,-kérdeztem

-Én.,-mondtam

-Jó éjt.,-modta Emmett kajánul elvigyorodva, majd Rosali megint fejbe vágta, de most erősebben.

-Csak viccel.,-mondta Rosalie.

-Gondoltam.,-mondta Bella.

-Sziasztok.,-mondták és el is tűntek.

Ott ültünk, és Bella mellém ült a kanapéra.

Már nem volt annyira félős, inkább több magabiztosságot szerzet, még ez előtt is.

-Milyen volt nélkülem?-kérdezte

Én nem tudtam mit mondjak.

-Én voltam a világ legszomorúbb vámpírja.,-

-Edward mikor megszületek a gyerekek, csak rád tudtam gondolni, mikor Hughal voltam, mindig rád gondoltam, mikor a gyerekekkel játszottam, azon próbáltam gondolkodni, hogy mit csinálhatsz ebben a pillanatban.,-

-Edward nem tudlak kiverni a fejemből, a szívem egyik fele vagy, semmikor sem próbáltalak titeket elfelejteni.

Közelebb ült hozzám, és kezét arcomra tette.

-Mond ki.,-mondtam, és egy hajtincset, eltűrtem a füle mögé.

-Szeretlek Edward Cullen.,-

-Én is Isabella Naws.,-megálltiottam,mert valami itt nem stimmel.

-Mi az?,-kérdezte

-Megfordítottad a vezetéknevedet?-

-Érdekes ugye?.,-

-Swan,Naws.,-mondogatta

-Okos vagy szerelmem,.,-mondtam és megcsókoltam.

-Van itthon, spagetti tészta és valami hús?-,kérdezte

-Persze, de miért?-kérdeztem, és nem értettem miért kérdezi.

-Tudod Miranada félvér, és tudod, neki egy héten egyszer muszáj ennie emberi ételt, csak ő nem szereti a nővényeket, inkább a spagettinál állapodtunk meg, mert mikor múlthéten eljött azon a héten nem evett.,-

-Hát hús lehet van, de lehet, hogy tészta nincs, mert Esmék nem voltak boltban, csak tegnap előtt, és csak a gyerek otthonig mentek.,-

-Értem, de azért megnéznéd nekem?-kérdezte kutya szemekkel.

-Neked mindent.,-gyorsan átrohantam a konyhába, és megnéztem.

Volt hús is és tészta is.
Mikor benéztem a szekrénybe, megláttam, hogy ott van két doboz darált hús, de mikor felálltam, Bella megcsikizett én megijedtem a dobozt pedig hangosan landolt a kövön.

-Hupssz.,-mondta

-Még van egy.,-gyorsan kivettem és a pultra tettem.

-Tudod, azt hittem téged nem lehet megijeszteni.,-mondta majd felbontotta dobozt, megvágta az ujját, és a vére énekelt nekem még mindig.

Rám nézet és láttam, hogy azt akarja amit én, látta a vágyat a szemeben, a kiváncsiágot, hogy milyen lehet a vére, és, hogy most már vámpír semmi baja nem lehet.
Ujját ajkaimhoz emelte, én pedig rátapadtam.
Finomabb volt mint képzeltem, Bella vére, volt a Menny, és a Pokol, ennél finomabbat még nem ittam, de tudtam meg kell állnom, mert ez így nem lesz jó.
Mikor végeztem, szemeim vörösre változtak, és után vissza arany barnára.
Visszafordult, és főzni kezdett mintha mi sem történt volna.
Tudtam éreztem, hogy amit „álmodtam” még megtörténik, és az most lesz.
Kezemet, derekára fontam, és magamhoz húztam.
Nyakát hintetem csókokkal, majd fogaimat belemélyesztve nyakába, folytattam.
Pár pillanata után kihúztam, és elkezdtem ringatni a szíve dallamár ami még most is a fejemben zsongott, mikor este álmát őriztem.
Megfordítottam, és megcsókolt, ezután a szobámba mentünk, de megálltunk.

-Még megvan a szobám?.,-kérdezte csillogó szemekkel.

-Persze, menjünk oda?,-kérdeztem mosolyogva.

-Kérlek.,-majd befutottunk a szobába, és becsaptam magunk mögött az ajtót.