Immortal Moon:9. fejezet Próbálkozás

9.fejezet


Próbálkozás





-Bella?.,-szólított meg egy ismerősen csengő hang.

-Jacob,.válaszoltam, majd a nyakába ugrottam.

-Bella, nagyon rég láttalak, te is olyan lettél?.,-kérdezte

-Sajnálom, én megmondtam.,-

-Megértelek.,-

-És ők kik?.,-kérdezte

-Ő Miranda a lányom, és Edward a fiam.,-mondtam.

-Kik?.-kérdezte hűlten.

-Edward gyerekei, és az enyémek.,-

-Azé a vérsz...,-

-Meg ne próbáld előttük, mert nem tűrik el, a fajtájuk alázását.-

-Rendben.,-

-Láttátok Edwardot?,-kérdeztem

-Épp ezért jöttünk Bella.,-mondta Paul, és előre lépet.,-

-Találkoztunk vele, és azt mondta, hogy mondjam meg neked, hogy szeret, de ez sok neki. Már mint a gyerekek.,-

-Mi? A saját apánk nem szeret?,-háborodott fel Edward, és igazságosan.

-Ilyet ő soha nem mondott, és nem is fog, mert ha én megtudom, akkor én fogom megkeresni, és kitekerem a nyakát.,-mondtam

-Carlisle figyeljetek Hugh nem fog támadni.,-kiabált Alice.

Ez mindenkit meglepett.

-Mi?.,-

-Valamiért nem fog harcolni velünk.,-

-Akkor mi lesz?,-kérdezte Jacob.

-Maradjunk annyiban, hogy mindenki hazamegy, és ha a szükség úgy kívánja, akkor itt vagytok, rendben?.,-kérdezte Carlisle.

-Rendben, mi állunk rendelkezésetekre bármikor.,-mondta Jacob.

-Köszönjük.,-mondta Carlisle.

-Bella beszélhetnék veled?.,-kérdezte Jacob.

-Mi itt sem vagyunk.,-mondta Esme, majd elmentek úgy ahogy mondták, és csak mi maradtunk ketten.

-Tudod, nagyon hasonlítanak rád.,-

-Igen, hiszen én vagyok az édesanyjuk.,-

-Hogy lehetett annak a vérszopónak, gyereke?,-

-Jacob-szoltam rá-Nem tudom, de azt igen, hogy lesz még egy pici vámpír a házban.,-mondtam

-Még egy?.,-kérdezte

-Igen.,-

-És ő is az övé?.,-

-Igen.,-mondtam, majd megfogtam a kezét és lassan hasamra vezettem.

-Érzed?.,-kérdeztem

-Igen. Erős, mint az anyja.,-mondta

-Remélem.,-

-Tudom, hogy nem jó nélküle, de emlékezz vissza, akkor is megtudtál nélküle lenni, akkor most főképp sikerülni, fog mert, most itt vannak, neked Miranda, Edward, és a Cullen, akkor, senkid nem volt rajtam és Charlien kívül.

-Ez igaz, és már én is gondolkoztam rajta.,-

-Bella én mindig itt leszek, és nem érdekel, hogy én vagyok az Alfa, nekem mindig te leszel a második legfontosabb ember.

-Hogy, hogy második?.,-

-Tudod, először azt hittem belédvésödtem, de egy nap mikor lent voltunk a parton egy új farkas csatlakozott hozzánk….,-

-Áhh értem.,-

-És, hogy hívják?.,-

-Brandy.,-

-Nem akarok kérdezősködni, de már eljegyezted igaz?.,-láttam az ujján a gyűrűt.

-Igen, és tudod, most várja az első gyerekünket.,-

-Hü-ha ilyen sok mindenről lemaradtam?.,-

-Mikorra várható a baba?.,-

-Még két hónap van hátra ha nem több.,-

-Értem, és Paul?.-

-Hát Emilyvel, már a hét éves lányukat nevelik, Rechellet.

-Anya, mikor megyünk vadászni?.,-vágott közbe Miranda.

-Miranda éppen beszélgetek.,-mondtam kicsit szemrehányóan.

-Bocsánat.,-

-Semmi baj, nekem úgyis mennem kell. Bella örülök, hogy láttak, és Miranda téged is.,-

-Rendben.,-

Jacob az ajtó felé ment, köszönt és már itt sem volt.

-Akkor megyünk?.,-kérdeztem

-Pillanat, Edward.,-kiabálta.

-Itt vagyok.,mondta Miranda mögött.

-Akkor mehetünk már?.,-

-Hü de éhes valaki?.,-viccelt Edward

Majd elindultunk az erdőbe.
Én találtam egy medvét Emmett sajnálatára, és gyorsan végeztem vele.

-Anya itt vannak, Alice néniék.,-kiabálta Miranda..

Hozzá futottam, és úgy ahogy mondta Aliceék ott voltak.

-Emmett, képzeld találtam egy medvét, és nem hagytam meg neked.,-

-A francba.,-mondta

-Nyugalom, csak jó helyen kell keresni.,-

-Ez igaz.,-

-Megyünk haza?.,-kérdezte Rosalie.

-Rosalie eljönnél velem egy kicsit?-kérdeztem

-Igen.,-

-Akkor mi megyünk is légy jó anya.,-mondta Edward és megöleltek.

-Hová megyünk?-kérdezte

-Mivel most jó az idő elmegyünk moziba?-

-Persze menjünk-

-Utána ha szeretnél elmehetünk vásárolni. Oké?.,-kérdeztem

Tudtam ettől jobb kedve lesz.

-Léci.,-

(Edward szemszöge)
Végre hazaértünk, én a gép elé ültem, és elkezdtem játszani.
Kb olyan négy órát játszhattam, mikor valaki kopogott.

-Gyere.-mondta

-Edward, itt a Volturi.-mondta Alice nyugodtam.

-Mi?.,-

-Gyere le beszélnetek kell.,-

-Rendben.,-kikapcsoltam a gépet és lementem.

-Áhh Edward milyen jó újra látni téged.,-ölelt meg Aro.

-Téged is Aro, mi járatban erre?.,-kérdeztem

-Tudjátok, nálunk van Edward.,-

-Mi?.,-jött egy hang Aro mögött, anya volt az.

-Bella, de jó újra látni téged.,-mondta Aro és megölelte anyát.

-Téged is, de mit jelentsen ez?.,-kérdezte anya.

Anya beljebb jött, és mindenki leült.
Én anya mellé, és megfogtam a kezét.

-Bella, Edward nálunk van, és holnap haza jön ide.,-

Ez mos engem nem nagyon foglalkoztatott, mert Mirandát figyeltem, ahogy elvonult a sarokba Alexel.
Hallgatózni kezdtem, mégis csak a testvérem, tudnom kell egy pár dologról.

-Mit történt veled?.,-kérdezte

-Semmi, csak verekedtem Félixszel egy kicsit.,-mondta Alex.

-Féltelek és hiányzol.,-fogta meg a kezét testvéremnek.

-Te is, és remélem, hamar látjuk megint egymást.,-csókolták meg egymást.

Tudtam én, hogy van valami köztük.
Inkább nem hallgatóztam tovább, visszamentem anyáékhoz, de mikor beértem a nappaliba egy csodát láttam.

-Nicole.,-mondtam.