Boldog új évet kívnok minden látogatomnak, és olvasómnak!
Hát megértük ezt a napot is, itt az új év az ajtóban már alig van pár óra, és végre beengedheted a házadba, hogy talán örömet hozzon neked ez az év.
Sok jó és rossz mi ebben az évben ért, holnap már csak a múlt lévén él.
Amikor a rossz eljött azt a jó mindig követte, de most már csak nevetsz rajta, ami rossz volt, hisz tudod tanultál a rosszból, és ebből már csak jó sülhet ki.
Van a múlt, a jelen, és a jővő, a múltata minden nap láthatod, a jelent mindennap, de a jővőt csak egy nap, és az ma van.
Aliceének jó, mert ő látja a jövőt minden nap ha akarja, de mi halandók, csak egyszer egy évben, és ez a év vége.
Nem gondoltam volna, hogy nyitok egy blogot és majd ezt fogom írni, de én sem látom a jövőt.
Van egy pár ember akinek kösznettel tartozom, hogy segített és próbált nekem segíteni pl.Lilikhe, Zsuzsii, Netty, és még egy páran akik remélem most jó szívvel gondolnak vissza mit csináltunk együtt.
Nekik, és mindenkinek KÖSZÖNÖM!!!
Itt egy pár mondatocska az új évre, és egy vers.
Szilveszter éjjelén válasz egy csillagot, ha bármi bánt, neki elmondhatod! Meggyógyítja szívedet, lelkedet, kívánom tegye szebbé 2010-es évedet! B.Ú.É.K.
Bort, búzát, békességet, sötétségben fényességet! Új esztendő újat hozzon,régi jótól meg ne fosszon. Ki barát voltaz maradjon, ki elindult az haladjon. BÚÉK!
Újévi kismalac farka lógjon szádba hajnali 6 elött ne kerülj az ágyba! Durranjon a pezsgő szóljon hát az ének.BOLDOG ÚJ ÉVET KIVÁNOK NÉKED!
Ma befogsz rúgni mint a szamár holnap olyan leszel mint a lajhár, sarokba csak azért fogsz állni, hogy kapaszkodva tudjál hányni!BÚÉK!
Mikor kigyúlnak a fények, pajkos tündérek zenélnek. Huncut mosollyal egy rád kacsint, kicsi kendőből csillámport hint. Így adja át az üzenetet: Boldog Új Évet neked!
Gondolj az elmúlt,12 hónapra,
Minden gondod múljon el holnapra,
Nemsokára vége lesz az utolsó éjjnek,
Kívánok Neked:Boldog Új Évet!
Ezúttal sírva, szépen
Forgok meg lelkemnek régi
Gyermekes életében:
Boldog új évet kivánok.
Boldog új évet kivánok,
Mindenki tovább bírja
E rettenetet,
E szamárságot,
Mint szegény, mint bírom én, én,
Gyönyörködve,
Óh, én szegény
Lelki kémény.
Boldog új évet kivánok.
Ontom a füstjét
A szavaimnak,
Pólyálva és idegesen,
Be messze ringnak
Az én régi terveim,
Az én régi társaim is
De messze vannak,
Boldog új évet kivánok.
Új év Istene, tarts meg
Magamnak
S tarts meg mindenkit
A réginek,
Ha lehet:
Boldog új évet kivánok.
B.Ú.É.K
Figyelem!
Sziasztok!
Azon kaptam maga hogy irtora lusta lettem a szünetben, és ugy döntöttem, hogy lehet nem lesz friss.
Éjjeleken át keres progik a géphez,, és így ha alszko hat órát.
És lány létemre elég erős vagyok, de ez mellékes.
Szóval ha valaki ir a chatbe egy olya pl.lécci folytasd az Immortal-t akkor folytatom elöbb, de nem várjatok jővő hétnél elöbb friss ha csak nem irtok a chatbe, mert ma lehet lesz 16, de elég későn, és egy másik törin és dolgomzom.
Ne haragudjatok, de nekem is kell egy kis magán élet, és ezt most pont nem mondanám ennek, szóval ha valaki ir a chatbe akkor folytatom előbb.
Bocsánat, szívből!
Szaisztok:(
Azon kaptam maga hogy irtora lusta lettem a szünetben, és ugy döntöttem, hogy lehet nem lesz friss.
Éjjeleken át keres progik a géphez,, és így ha alszko hat órát.
És lány létemre elég erős vagyok, de ez mellékes.
Szóval ha valaki ir a chatbe egy olya pl.lécci folytasd az Immortal-t akkor folytatom elöbb, de nem várjatok jővő hétnél elöbb friss ha csak nem irtok a chatbe, mert ma lehet lesz 16, de elég későn, és egy másik törin és dolgomzom.
Ne haragudjatok, de nekem is kell egy kis magán élet, és ezt most pont nem mondanám ennek, szóval ha valaki ir a chatbe akkor folytatom előbb.
Bocsánat, szívből!
Szaisztok:(
Előszőr a novella ami elég hosszú lett!
Halott a karácsony vagy még se?
(Renesmee szemszöge)
A mai reggel kicsit másképp telt az én számomra.
Egy olyan ötletem támadta, hogy anyát, és apát egy romantikus estével kéne meglepni.
De az volt a gond, hogy nem volt ki segítsen nekem.
Pár perc múlva Alice ugrált be a szobámba, ezt kiabálva, 'én majd segítek’.
-Héj halkabban.,-
-Jó bocsi.,-
-Mond el mit találtál ki.,-
-A nappali közepén felállítunk egy csodaszép asztalt, és fel lesz romantikusan díszítve.
A nappalit nem fogjuk átdíszíteni, mert most Esme és Carlisle, is panaszkodnak, hogy már túl sok a dísz ezért inkább ezt kihagyom.Bellának veszek egy csodaszép ruhát, és Edwardnak is.
-És mi lesz addig velük?,-
-Várj még nem fejeztem be.,-
-Oké.,-
-Na mivel nem tudnak ugye enni, ezért arra gondoltam, hogy az étel helyett, betennénk a lemezlejátszóba a kedvenc zenéjüket. Táncolnának egy keveset, és után minden menne a maga útján.,-
-Eddig értem, és mi hol leszünk, mi lesz az ajándék amit apa fog adni anyának?.,-
-Mi elmegyünk kiveszünk a hotelben három szobát és ott fogunk maradni reggelig, az ajándék pedig nem mondom el, mert azt te is tudod, anyád kedvenc virága.,-
-Fekete rózsa.,-mondtam
-Várjunk csak egy kicsit. Hogy fogod beszerezni?,-kérdeztem
-Az legyen az én gondom, te intézd a zenét jó?.,-
-Oké Alice néni, de most kimennél?,-
-Ja persze.,-mondta, majd adott egy puszit a hajamba, és kiment.
-Várj egy kicsit.,-kiabáltam utána.
-Igen?.,-
-És addig ők hol lesznek, amíg mi csináljuk?,-
-Vadászni küldtem őket, és csak este jönnek.,-
-Elmentek már anyáék?,-kérdeztem
-Igen, és most két napig nem fogod látni őket.,-
-Köszi Alice néni.,-mondtam
-Na megyek és intézkedem, és te is mozogj egy kicsit, már négy óra van, ami nálad reggelnek számít.,-mondta vigyorogva és kiment.
Én gyorsan felpattantam, és megcsináltam a reggeli dolgaimat.
Közben szomorú voltam, hogy nem láthatom anyát és apát.
Már most hiányzott a veszekedésük, hogy Alice néni, hogy öltöztet.
Anya mindig nemet mondott, apa pedig mindig azt mondta anyának.
„Hagyd nem tehetsz ellene semmit, mert Alice az csak az Alice marad.”
Lementem, és Esme néni már szolgált is ki a reggelivel.
-A mikróban van a reggelid.,-
-Köszönöm.,-adtam puszit arcára.
-Szívesen kicsim.,-
Kimentem a konyhába, és egy tálcára tettem a reggelim, és utána vissza mentem Esméhez.
-Esme nagyapa hol van?,-
-Tudod dolgozik, és csak a hotelben fogunk vele találkozni.,-
-Ilyen korán el kell menni?.,-
-Renesme, kicsim a délután négy óra mióta korán?,-kérdezte
-Bocsi, de fáradt voltam a hajnali vadászat miatt.,-
-Nincs semmi baj.,-
Megettem a „reggelim”, és felmentem apa és anya közös szobájukba.
Megkerestem a Clair de Luna-t, és levittem.
Betetetem a lejátszóba, és hallgattam.
Órák telhettek el, de én nem untam meg, mindig ugyan azt.
Fél nyolc körül Alice néni rázott ki a boldogságomból.
-Renesmee gyere, mert meghoztam a virágokat, és a többiek már a hotelben vannak.,-
-Jövök.,-
-Na milyen?.,-kérdezte, mire én a konyhába értem.
-Mi? Milyen?.,-
-Hát a rózsa.,-mondta
-Gyönyörű.,-mondtam, és igaz ilyen rózsa csak nagyon ritka helyeken lé meg, mint Kanada északi része.
-Na akkor gyere az asztalt középre tesszük, és feldíszítjük, addig te írd meg a levelet apádnak, hogy mi miért van.,-
-Oké.,-
Ahogy mondtam, elővettem a papírt és egy tollat, majd elkezdtem írni a levelet apának.
"Kedves apa, tudom nem értitek miért van így minden, és főleg, hogy miért írok egy levelet neked.
Ma reggel jött az ötlete tőlem, hogy egy karácsonyi vacsorát rendezek nektek, és Alice néni segít nekem. Addig mi egy hotelben leszünk, és csak reggel jövünk haza.
Anyának Alice néni hozott fekete rózsát, és azt kell neki odaadnod, hát egyelőre ennyi, majd reggel találkozunk.
Szeretettel lányod, Renesmee.
Ui.: Nem mondj semmi butaságot, mert megszelek reggel.
-Alice néni kész, mehetünk.
-Alice ez gyönyörű.,-
-Hát az évek során volt mit tanulnom.,-mondta
-Akkor megyünk?.,-kérdeztem.
-Menjünk.,-
Felvettük a kabátunkat, bezártam a lakást, és beültünk a kocsiba.
(Bella szemszöge)
Már indultunk haza amikor megéreztem egy rántást a kezemen hátulról.
Edward magához húzott a derekamnál fog, és szemeivel rabjává váltam.
-Mit akarsz?,-kérdeztem.
-Téged.,-
-Oh azt hiszem már megkaptál nem de?.,-kérdeztem
-De, de én egy önző állat vagyok.,-mondta
-Én nem így tudom.,-most kifejezetten nem volt kedvem romantikázni.
-Mi a baj?,-kérdezte.
-Nem tudom. Olyan semminek érzem magam mintha, csak egy bábú lennék és rángatnának egy cérnán.,-
-Miattam?.,-
-Nem, de hogy is.,-mondtam.
-Elég lenne, ha most hagynálak, és hazamennénk lepihenni?.,-kérdezte
-Köszönöm.,-mondtam
Hazafelé megálltam, mert elkapott valami rossz érzet.
-Mi az?.,-
-Edward én nem tudom elmagyarázni.,-
-Bella fogalma sincs mi a baj, de azt tudom, hogy el tudod mondani, ismerlek.,-
-Jó elmondom, de kérlek előbb menjünk haza.,-
-Jó, de akkor futunk és én viszlek.,-
-Rendben.,-mondtam, majd ölébe kapott és hazafutottunk.
Otthon fura meglepetés várt.
A nappali közepén egy asztal volt, és gyönyörűen fel volt díszítve.
Edward egy levelet olvasott, én addig körbenéztem mi lehet még más.
Majd mikor vissza mentem, Edward egy csokor fekete rózsával várt.
-Ez a tiéd.,-adta oda.
-Köszönöm.,-csókoltam meg.
-Mi volt ez?.,-kérdeztem
-Alice vagyis Renesme a kislányunk kitervelte, hogy ma egy romantikus karácsonyi estét fogunk együtt tölteni.
-Értem.,-és most valahogy semmi boldogság nem volt bennem.
-Szerintem menjünk fel a szobába, és nézzük meg milyen ruhákat választottak nekünk, jó?.,-kérdezte
-Jó.,-én elindultam fel, de Edward megállított.
-Ha visszértűnk elmondod, mertén nem akarlak ilyennek látni, fáj nekem is bár nem tudom, de fáj ha téged így látlak.,-
-Jó, és köszönöm.,-megöleltük egymást, és tovább mentünk a szobánkba.
Mikor bementünk az ágyon két ruha volt.
Egy öltöny, és egy estélyi ruha.
-Alice azt üzente vegyük fel.,-
-Jó.,-
-Először menj te.,-mondtam.
-De ugye nem mész el.,-
-Nem.,-mondtam.
Edward felkapta az öltöny és a nadrágot majd bement a fürdőbe.
Én nem tudom mit ütött belém, de lementem és a kanapéra ültem.
De mielőtt lementem volna, egy képet vettem a kezemben, és avval mentem le.
Két perc sem telt el, és megjött Edward is.
Leült mellém, és éreztem nem haragudik rám.
-Akkor elmeséled?.,-kérdezte
-Igen, de had feküdjek az öledbe jó.,-
-Rendben.,-
-Mivel nekem ez az első karácsonyom vámpírként, és veletek is, van egy két dolog amit eltemettem, de most felszakad.Mikor még ember voltam a karácsonyaim nem így teltek ahogy más normális embereknél.
Apa és anya mindig veszekedtek, és ez a karácsonyaimat tönkre tette.
Évek teltek mire megtanultam nincs értelme harcolnom ellenük egyszer ugy is meg lesz a következménye.
És a következménye meglett, elváltak.
Így most már az én karácsonyaim mind úgy teltek, hogy az egyik nap anyával voltam a másikban pedig apával, de ez most nem számít.
Amikor eljött a karácsony, én éreztem, hogy sosem fog olyan lenni mint másoké.
Minden egyes karácsonyt megszenvedtem, és akkor mikor anyáék elváltak eltemettem a múltatt, és sikerült is, de most, hogy nem vagyok senkinél sem, és van egy gyönyörű családom, felszakadt a seb.
Addig azt hittem, hogy nekem már nem lehet normális karácsonyom, de most, hogy itt vagytok, már érzem, ez már teljesült.
És ez a karácsony átka, anya és apa meghaltak számomra, és mások számára.
Ha ott lettem volna, akkor most nem haltak volna meg.
És azóta a nap óta átkozom a karácsonyt, mert én tehettem volna elenne valamit.
Ha nem kerültem volna kórházba, akkor nem kellett volna együtt hazamenniük, és nem haltak volna.
Utálom a karácsonyt, mert nem segített a szüleimen.,-elszakadt a húr és sírni kezdtem, és most nem az érdekelt, hogy hogyan tudtam sírni, most csak sírni akartam, nekem már ez is nagy ajándék, hogy sírni tudok.
-Nem a te hibád, ez az élet.,-mondta és arcomról letörölte a könnyeket.
Felültem, és néztem a képet amin anya, én és apa volt, az utolsó közös karácsonyunk.
-De...,-
-Bella most mondok neked valamit, ha téged nem ismertelek volna meg, még mindig egy vissza húzódó vámpír lennék, és minden amit veled átéltem az volt maga az ajándék.
Mikor mi ünnepeltük a karácsonyt, akkor mindig azt kívántam bárcsak lenne már egy szerelemem, de sosem lett,.. eddig.
Amikor kértem nem jöttél, amikor nem kértem betoppantál, és én akkor az ebédlőben tudtam, nekem te vagy a végzetem.
Eljutott az agyamig, hogy bármi áron meg kell védjelek téged, akár az életem árán is, de muszáj.
Megkaptam tőled a lehetetlent, egy kislányt, erről még álmodozni is féltem, de megtörtént.
A családom vagytok, te, Renesme, Esme, Carlisle, Alice, Jasper, Rosalie, és Emmett, és ha ti nem lennétek én sem lennék, mert mindegyikőtök tette valamit az életemben ami jó, és erre emlékezni fogok.
Bármit megtennék érted megmondtam, bármit, mert szeretlek.,-
Ezeket a szavak a szívemig hatoltak, és tudtam a múltat el kell felejtsem, mert nekem mindig is volt családom, akár hittem akár nem hittem.
A képet a kandallóba dobtam, és az szépen ropogva elégett.
-Most már tudom nem az én hibám volt.,-
-Köszönöm.,-
-Örökké.,-mondtam és lágyan megcsókoltam.
-Táncolunk?.,-kérdezte
-Igen, de előbb felveszem a ruhámat, ha már Alice megvette.,-
-Jó, siess én addig berakom a zenét.,-
Felfutottam, és felvettem a csodaszép vörös-fekete ruhát amit Alice választott.
A hajamat feltűztem gyorsan, és már mentem is le.
Ahogy leértem Edward adta is a kezét.
-Gyönyörű vagy.,-
-Köszönöm.,-
Az zene elkezdődött, és én Edward nyakéba borultam.
Ahogy körebe köreb táncoltunk szemem az ablakra irányult.
Az ablakban három ember állt.
Anya, apa, és..ezt nem hiszem a Télapó.
Nem hittem a szememnek.
Anya, és apa összeölelkezve álltak egymást mellett, és nevettek.
A Télapó, furán hangzik kimondani, de amit csinált az felettébb különös volt.
Integette, és egy borítékot tett le az ablak elé.
Ilyen nincs az életben vagy mégis?
Fordultam egyet, de ők már sehol nem voltak.
Majd gyorsan kifutottam a hátsó ajtón, és felvettem a borítékot.
Edward mögöttem volt, és derekamnál kezét körbe fogta, és az eget nézte.
Én is az eget kémleletem, és már csak egy fényes pontot láttunk, és eltűnt.
-Mi az?,-kérdezte
Kinyitottam, és ez állt benne.
"Kedves Bella, én vagyok a télapó, és tudom furán hangzik, de tudom, hogy te mindig hittél benne, csal mindig későn értem oda hozzád, de most nem.
Anyaádék megkereste engem, hogy mit éltél át, és hogy mindig hittél benne,, és mint mondtam sehogy sem értem hozzád időben.
Ezért most ezt a levelet adom neked.
Azt kérdezted egyszer tőlem karácsonykor, hogy hallott egy a karácsony-e a számodra, én nem fogok válaszolni, mer te is tudod.
Megkaptad a lehetetlent, és tudjuk boldog vagy.
Jaj, és el ne felejtsem a kis Renesmeének hoztam két plüss állatott, tudom ezt szeretné, de nem meri nektek elmondani, és ami téged illett Bella, azt a nyakláncot ami a nyakadban van soha ne vedd le, mert abba van a múltad, jelene, és jövőd.
Szeretettel: A Télapó
U.I: Edward neked nem hoztam semmit, sajnálom, de majd jövőre nem igaz?.
Aláirás:Hohohohooooooooo!
Nem értem a nyakláncos részt, de miután a nyakamra tetem a kezem, éreztem, hogy ott lóg egy medál.
-Ha ezt megtudja Renesme.,-mondtam
-Igaz.,-
-Szeretlek.,-
-Én is örökre.,-
-Örökre.,-mondtam majd lágyan romantikusan megcsókoltam.
Hát igaz ami igaz, a karácsony már nem halott.
Ami régen volt, az régen volt, és most csak két dologra kell koncentrálnom.
Az egyik, hogyan kerültem a szobába, a másik ami a legfontosabb, van családom, és mindig is volt.
Bella kiegészítöi:
Bella ruhája
És Bella haja, kb!
(Renesmee szemszöge)
A mai reggel kicsit másképp telt az én számomra.
Egy olyan ötletem támadta, hogy anyát, és apát egy romantikus estével kéne meglepni.
De az volt a gond, hogy nem volt ki segítsen nekem.
Pár perc múlva Alice ugrált be a szobámba, ezt kiabálva, 'én majd segítek’.
-Héj halkabban.,-
-Jó bocsi.,-
-Mond el mit találtál ki.,-
-A nappali közepén felállítunk egy csodaszép asztalt, és fel lesz romantikusan díszítve.
A nappalit nem fogjuk átdíszíteni, mert most Esme és Carlisle, is panaszkodnak, hogy már túl sok a dísz ezért inkább ezt kihagyom.Bellának veszek egy csodaszép ruhát, és Edwardnak is.
-És mi lesz addig velük?,-
-Várj még nem fejeztem be.,-
-Oké.,-
-Na mivel nem tudnak ugye enni, ezért arra gondoltam, hogy az étel helyett, betennénk a lemezlejátszóba a kedvenc zenéjüket. Táncolnának egy keveset, és után minden menne a maga útján.,-
-Eddig értem, és mi hol leszünk, mi lesz az ajándék amit apa fog adni anyának?.,-
-Mi elmegyünk kiveszünk a hotelben három szobát és ott fogunk maradni reggelig, az ajándék pedig nem mondom el, mert azt te is tudod, anyád kedvenc virága.,-
-Fekete rózsa.,-mondtam
-Várjunk csak egy kicsit. Hogy fogod beszerezni?,-kérdeztem
-Az legyen az én gondom, te intézd a zenét jó?.,-
-Oké Alice néni, de most kimennél?,-
-Ja persze.,-mondta, majd adott egy puszit a hajamba, és kiment.
-Várj egy kicsit.,-kiabáltam utána.
-Igen?.,-
-És addig ők hol lesznek, amíg mi csináljuk?,-
-Vadászni küldtem őket, és csak este jönnek.,-
-Elmentek már anyáék?,-kérdeztem
-Igen, és most két napig nem fogod látni őket.,-
-Köszi Alice néni.,-mondtam
-Na megyek és intézkedem, és te is mozogj egy kicsit, már négy óra van, ami nálad reggelnek számít.,-mondta vigyorogva és kiment.
Én gyorsan felpattantam, és megcsináltam a reggeli dolgaimat.
Közben szomorú voltam, hogy nem láthatom anyát és apát.
Már most hiányzott a veszekedésük, hogy Alice néni, hogy öltöztet.
Anya mindig nemet mondott, apa pedig mindig azt mondta anyának.
„Hagyd nem tehetsz ellene semmit, mert Alice az csak az Alice marad.”
Lementem, és Esme néni már szolgált is ki a reggelivel.
-A mikróban van a reggelid.,-
-Köszönöm.,-adtam puszit arcára.
-Szívesen kicsim.,-
Kimentem a konyhába, és egy tálcára tettem a reggelim, és utána vissza mentem Esméhez.
-Esme nagyapa hol van?,-
-Tudod dolgozik, és csak a hotelben fogunk vele találkozni.,-
-Ilyen korán el kell menni?.,-
-Renesme, kicsim a délután négy óra mióta korán?,-kérdezte
-Bocsi, de fáradt voltam a hajnali vadászat miatt.,-
-Nincs semmi baj.,-
Megettem a „reggelim”, és felmentem apa és anya közös szobájukba.
Megkerestem a Clair de Luna-t, és levittem.
Betetetem a lejátszóba, és hallgattam.
Órák telhettek el, de én nem untam meg, mindig ugyan azt.
Fél nyolc körül Alice néni rázott ki a boldogságomból.
-Renesmee gyere, mert meghoztam a virágokat, és a többiek már a hotelben vannak.,-
-Jövök.,-
-Na milyen?.,-kérdezte, mire én a konyhába értem.
-Mi? Milyen?.,-
-Hát a rózsa.,-mondta
-Gyönyörű.,-mondtam, és igaz ilyen rózsa csak nagyon ritka helyeken lé meg, mint Kanada északi része.
-Na akkor gyere az asztalt középre tesszük, és feldíszítjük, addig te írd meg a levelet apádnak, hogy mi miért van.,-
-Oké.,-
Ahogy mondtam, elővettem a papírt és egy tollat, majd elkezdtem írni a levelet apának.
"Kedves apa, tudom nem értitek miért van így minden, és főleg, hogy miért írok egy levelet neked.
Ma reggel jött az ötlete tőlem, hogy egy karácsonyi vacsorát rendezek nektek, és Alice néni segít nekem. Addig mi egy hotelben leszünk, és csak reggel jövünk haza.
Anyának Alice néni hozott fekete rózsát, és azt kell neki odaadnod, hát egyelőre ennyi, majd reggel találkozunk.
Szeretettel lányod, Renesmee.
Ui.: Nem mondj semmi butaságot, mert megszelek reggel.
-Alice néni kész, mehetünk.
-Alice ez gyönyörű.,-
-Hát az évek során volt mit tanulnom.,-mondta
-Akkor megyünk?.,-kérdeztem.
-Menjünk.,-
Felvettük a kabátunkat, bezártam a lakást, és beültünk a kocsiba.
(Bella szemszöge)
Már indultunk haza amikor megéreztem egy rántást a kezemen hátulról.
Edward magához húzott a derekamnál fog, és szemeivel rabjává váltam.
-Mit akarsz?,-kérdeztem.
-Téged.,-
-Oh azt hiszem már megkaptál nem de?.,-kérdeztem
-De, de én egy önző állat vagyok.,-mondta
-Én nem így tudom.,-most kifejezetten nem volt kedvem romantikázni.
-Mi a baj?,-kérdezte.
-Nem tudom. Olyan semminek érzem magam mintha, csak egy bábú lennék és rángatnának egy cérnán.,-
-Miattam?.,-
-Nem, de hogy is.,-mondtam.
-Elég lenne, ha most hagynálak, és hazamennénk lepihenni?.,-kérdezte
-Köszönöm.,-mondtam
Hazafelé megálltam, mert elkapott valami rossz érzet.
-Mi az?.,-
-Edward én nem tudom elmagyarázni.,-
-Bella fogalma sincs mi a baj, de azt tudom, hogy el tudod mondani, ismerlek.,-
-Jó elmondom, de kérlek előbb menjünk haza.,-
-Jó, de akkor futunk és én viszlek.,-
-Rendben.,-mondtam, majd ölébe kapott és hazafutottunk.
Otthon fura meglepetés várt.
A nappali közepén egy asztal volt, és gyönyörűen fel volt díszítve.
Edward egy levelet olvasott, én addig körbenéztem mi lehet még más.
Majd mikor vissza mentem, Edward egy csokor fekete rózsával várt.
-Ez a tiéd.,-adta oda.
-Köszönöm.,-csókoltam meg.
-Mi volt ez?.,-kérdeztem
-Alice vagyis Renesme a kislányunk kitervelte, hogy ma egy romantikus karácsonyi estét fogunk együtt tölteni.
-Értem.,-és most valahogy semmi boldogság nem volt bennem.
-Szerintem menjünk fel a szobába, és nézzük meg milyen ruhákat választottak nekünk, jó?.,-kérdezte
-Jó.,-én elindultam fel, de Edward megállított.
-Ha visszértűnk elmondod, mertén nem akarlak ilyennek látni, fáj nekem is bár nem tudom, de fáj ha téged így látlak.,-
-Jó, és köszönöm.,-megöleltük egymást, és tovább mentünk a szobánkba.
Mikor bementünk az ágyon két ruha volt.
Egy öltöny, és egy estélyi ruha.
-Alice azt üzente vegyük fel.,-
-Jó.,-
-Először menj te.,-mondtam.
-De ugye nem mész el.,-
-Nem.,-mondtam.
Edward felkapta az öltöny és a nadrágot majd bement a fürdőbe.
Én nem tudom mit ütött belém, de lementem és a kanapéra ültem.
De mielőtt lementem volna, egy képet vettem a kezemben, és avval mentem le.
Két perc sem telt el, és megjött Edward is.
Leült mellém, és éreztem nem haragudik rám.
-Akkor elmeséled?.,-kérdezte
-Igen, de had feküdjek az öledbe jó.,-
-Rendben.,-
-Mivel nekem ez az első karácsonyom vámpírként, és veletek is, van egy két dolog amit eltemettem, de most felszakad.Mikor még ember voltam a karácsonyaim nem így teltek ahogy más normális embereknél.
Apa és anya mindig veszekedtek, és ez a karácsonyaimat tönkre tette.
Évek teltek mire megtanultam nincs értelme harcolnom ellenük egyszer ugy is meg lesz a következménye.
És a következménye meglett, elváltak.
Így most már az én karácsonyaim mind úgy teltek, hogy az egyik nap anyával voltam a másikban pedig apával, de ez most nem számít.
Amikor eljött a karácsony, én éreztem, hogy sosem fog olyan lenni mint másoké.
Minden egyes karácsonyt megszenvedtem, és akkor mikor anyáék elváltak eltemettem a múltatt, és sikerült is, de most, hogy nem vagyok senkinél sem, és van egy gyönyörű családom, felszakadt a seb.
Addig azt hittem, hogy nekem már nem lehet normális karácsonyom, de most, hogy itt vagytok, már érzem, ez már teljesült.
És ez a karácsony átka, anya és apa meghaltak számomra, és mások számára.
Ha ott lettem volna, akkor most nem haltak volna meg.
És azóta a nap óta átkozom a karácsonyt, mert én tehettem volna elenne valamit.
Ha nem kerültem volna kórházba, akkor nem kellett volna együtt hazamenniük, és nem haltak volna.
Utálom a karácsonyt, mert nem segített a szüleimen.,-elszakadt a húr és sírni kezdtem, és most nem az érdekelt, hogy hogyan tudtam sírni, most csak sírni akartam, nekem már ez is nagy ajándék, hogy sírni tudok.
-Nem a te hibád, ez az élet.,-mondta és arcomról letörölte a könnyeket.
Felültem, és néztem a képet amin anya, én és apa volt, az utolsó közös karácsonyunk.
-De...,-
-Bella most mondok neked valamit, ha téged nem ismertelek volna meg, még mindig egy vissza húzódó vámpír lennék, és minden amit veled átéltem az volt maga az ajándék.
Mikor mi ünnepeltük a karácsonyt, akkor mindig azt kívántam bárcsak lenne már egy szerelemem, de sosem lett,.. eddig.
Amikor kértem nem jöttél, amikor nem kértem betoppantál, és én akkor az ebédlőben tudtam, nekem te vagy a végzetem.
Eljutott az agyamig, hogy bármi áron meg kell védjelek téged, akár az életem árán is, de muszáj.
Megkaptam tőled a lehetetlent, egy kislányt, erről még álmodozni is féltem, de megtörtént.
A családom vagytok, te, Renesme, Esme, Carlisle, Alice, Jasper, Rosalie, és Emmett, és ha ti nem lennétek én sem lennék, mert mindegyikőtök tette valamit az életemben ami jó, és erre emlékezni fogok.
Bármit megtennék érted megmondtam, bármit, mert szeretlek.,-
Ezeket a szavak a szívemig hatoltak, és tudtam a múltat el kell felejtsem, mert nekem mindig is volt családom, akár hittem akár nem hittem.
A képet a kandallóba dobtam, és az szépen ropogva elégett.
-Most már tudom nem az én hibám volt.,-
-Köszönöm.,-
-Örökké.,-mondtam és lágyan megcsókoltam.
-Táncolunk?.,-kérdezte
-Igen, de előbb felveszem a ruhámat, ha már Alice megvette.,-
-Jó, siess én addig berakom a zenét.,-
Felfutottam, és felvettem a csodaszép vörös-fekete ruhát amit Alice választott.
A hajamat feltűztem gyorsan, és már mentem is le.
Ahogy leértem Edward adta is a kezét.
-Gyönyörű vagy.,-
-Köszönöm.,-
Az zene elkezdődött, és én Edward nyakéba borultam.
Ahogy körebe köreb táncoltunk szemem az ablakra irányult.
Az ablakban három ember állt.
Anya, apa, és..ezt nem hiszem a Télapó.
Nem hittem a szememnek.
Anya, és apa összeölelkezve álltak egymást mellett, és nevettek.
A Télapó, furán hangzik kimondani, de amit csinált az felettébb különös volt.
Integette, és egy borítékot tett le az ablak elé.
Ilyen nincs az életben vagy mégis?
Fordultam egyet, de ők már sehol nem voltak.
Majd gyorsan kifutottam a hátsó ajtón, és felvettem a borítékot.
Edward mögöttem volt, és derekamnál kezét körbe fogta, és az eget nézte.
Én is az eget kémleletem, és már csak egy fényes pontot láttunk, és eltűnt.
-Mi az?,-kérdezte
Kinyitottam, és ez állt benne.
"Kedves Bella, én vagyok a télapó, és tudom furán hangzik, de tudom, hogy te mindig hittél benne, csal mindig későn értem oda hozzád, de most nem.
Anyaádék megkereste engem, hogy mit éltél át, és hogy mindig hittél benne,, és mint mondtam sehogy sem értem hozzád időben.
Ezért most ezt a levelet adom neked.
Azt kérdezted egyszer tőlem karácsonykor, hogy hallott egy a karácsony-e a számodra, én nem fogok válaszolni, mer te is tudod.
Megkaptad a lehetetlent, és tudjuk boldog vagy.
Jaj, és el ne felejtsem a kis Renesmeének hoztam két plüss állatott, tudom ezt szeretné, de nem meri nektek elmondani, és ami téged illett Bella, azt a nyakláncot ami a nyakadban van soha ne vedd le, mert abba van a múltad, jelene, és jövőd.
Szeretettel: A Télapó
U.I: Edward neked nem hoztam semmit, sajnálom, de majd jövőre nem igaz?.
Aláirás:Hohohohooooooooo!
Nem értem a nyakláncos részt, de miután a nyakamra tetem a kezem, éreztem, hogy ott lóg egy medál.
-Ha ezt megtudja Renesme.,-mondtam
-Igaz.,-
-Szeretlek.,-
-Én is örökre.,-
-Örökre.,-mondtam majd lágyan romantikusan megcsókoltam.
Hát igaz ami igaz, a karácsony már nem halott.
Ami régen volt, az régen volt, és most csak két dologra kell koncentrálnom.
Az egyik, hogyan kerültem a szobába, a másik ami a legfontosabb, van családom, és mindig is volt.
Bella kiegészítöi:
Bella ruhája
És Bella haja, kb!Immortal Moon:15 fejezet A vásárlás
A vásárlás
Ahogy eljött a reggel, úgy jöttek le a gyerek is.
Először Miranda és Alex, aztán Edward és Nicole.
Én a kanapén ültem és néztem az értelmetlen tv-t, Edward és Erica elmentek vadászni, amit eléggé jó szemmel néztem.
-Szia anya.,-mondta Miranda
-Jó reggelt Bella.,-mondta Alex
-Alex te itt?.,-
-Igen eljöttem megnézni Mirandát.
Jaj és Aro azt üzeni, hogy mintha érezte volna, hogy te itt maradsz.
-A jó öreg Aro.,-mondtam mosolyogva.
-Itt van Nicole is?.,-kérdeztem.
-Igen.,-mondta Edward.
Felnéztem a lépcsőre, és megláttam őket.
-Jó reggelt Bella.,-köszönt Nicole.
-Jó reggelt anya.,-adott egy puszit arcomra.
-Apa, hol van?,-kérdezte Miranda
-Elment vadászni a feleségével.,-mondtam
-Anya.,-szólt rám lányom.
-Jól van, én meg sem szólaltam.,-
-Anya te mit veszel apának karácsonyra?,-kérdezte Miranda.
-Azt hiszem, hogy egy új zongorát.,-mondtam.
És igaz ami igaz, ami most van az már régi eléggé.
Vannak napok amikor azt hiszem Edward leül zongorázni, és miközben lenyomja a billentyűket összedől a zongora, ezért hát veszek neki egy újat.
-Az jó ötlet, és ki fogja elhozni, mert nagyapa dolgozik, a lányok nem hiszem….,-és mire kimondta volna a két nevet addigra ott termet a két ifjú.
-Majd mi.,-állt elénk Emmet, és Jasper.
-Figyeljetek, én csak két okból segítek, egy mert Emmett belerángatott, és kettő, mert Bellának szüksége van rám.,-de Emmett oldalba bökte.,-bocsi, ránk.
-Értem.,-mondtam
-Mikor megyünk?,-kérdezte Emmett izgatottan.
-Fogadtál igaz?,-kérdeztem nem meglepetten.
-Nem.,-mondta, de közben pedig mosolyra húzta száját.
-Rosalie megfog ölni szó szerint.,-
-Neked arra ne fájjon a helyes kis buksid.,-fogta meg az arcom, és belemondta a szemembe.
-Köszönöm a bókot bátyus, de nem fogom elintézni, hogy ne öljön meg.,-mondtam pimaszul.
-Pedig én még reménykedtem, hogy ebben a rossz világban még létezik jóság.,-,kezét homlokára tette, és arcára szomorúság ült ki, mi meg csak nevetünk.
-Hát bácsikám nem vagy valami jó színész, még anya is jobban játssza.,-mondta Miranda
-Köszönöm.,-mondtam.
-Hát sokat nem készültem rá.,-
-Az látszik.,-mondta Jasper.
-Most komolyan mikor megyünk?,-kérdezte Emmett.
-Már most is mehetünk.,-mondtam
-Ti is jöttök vagy maradtok?,-kérdeztem őket.
-Mi inkább maradunk.,-mondta Edward.
-Ez az.,-örvendezett Emmett.
-Akkor mi megyünk is. Sziasztok.,-köszöntem, felvettem a kabátom, és a ridikülömet.
-Ki vezet?,-kérdeztem
-Majd én.,-mondta Jasper.
-Emmett hagyd abba.,-szólt rá.
-Jól van na.,-
-Hová megyünk?,-kérdezte Jasper.
-Jaksonvillei pláza.,-
-Oké.,-
Egy óra utazás után megérkeztünk a plázába.
Felmentünk a negyedik emeletre, és megkerestük a hangszerboltot.
Bementünk, és az eladó nő már a segítségünkre siettet.
-Jó napot miben segíthetek?,-kérdezte
-Egy zongorát szeretnénk vásárolni.,-
-Milyen színű?.,-
-Sötét ében fa.,-
-Hü hogy tudod.,-vigyorgott Emmett.
Elindultunk az eladó mögött, és megmutatta nekünk a legszebb ébenfából készült zongorát.
-Ez lenne az.,-állt meg a zongora mellett.
Megnéztem, és gyönyörű volt.
Reméltem Edward annyira fogja ezt szeretni mint a másikat.
-Mennyi lesz?.,-kérdeztem
-7000$.,-nem lepődtem meg, mert hát a zongora mégis csak zongora
-A szállítást?.,-
-Igen, azt szeretném kérni, hogy ha megoldható 23.-án el tudnánk-e hozni, mert ez ajándék lenne a férjemnek.,-mondtam.
A fiuk gondolom nem értették miért mondtam, de így megmondva én sem tudom csak úgy mondtam.
Kifizettem, és mentünk is.
-Férjemnek mi Bella?,-kérdezte Emmett kacagva.
-Most mit mondjak csak úgy jött.,-
-Gondoltam, pedig nem is vagyok gondolatolvasó.,-nevetett Jasper.
-Alicenek nem kéne ajándék?,-kérdeztem
-Bella bevallom fogalmam sincs, mert úgyis látja mit veszek neki.,-
-O-o bocsi.,-
-Akkor mindjárt kitalálunk valamit.,-mondtam.
-Van egy ötletem, de szerintem úgyis látni fogja. Vegyél neki, egy üdülési utalványt, és menjetek el telel egy szigetre. Na?,-kérdeztem
-Ez egy jó ötlet, csak nem tudom titokba tartani.,-
-Dehogyis nem, vegyél neki egy ékszert, és akkor azt hiszi, hogy te azt veszed neki. Na?,-
-Hugi te egy isten vagy.,-ölelt meg Jasper.
-Gondoltam, de ne annyira szorosan.,-mondtam.
-Jaj bocsánat.,-
-Jasper, te Roaslienak mit veszel?,-kérdeztem
-Hát egy új ágyat akartam venni, de arról inkább leszálltam, mert az minden héten legalább kétszer veszünk, szóval lehet egy smink asztalt, egy új gardróbot, új ruhákkal.,-
-Jó ötlet, de hiányzik a kocsi az ékszer.,-mondtam
-Ja tényleg.,-
-Még jó, hogy van velünk egy nő is nem Jasper?,-kérdezte viccesen Emmett.
-De.,-
-Akkor én most megyek, megveszem a jegyeket, ti pedig amit mondtam rendben?,-kérdeztem
-Oké.,-
-Sziasztok a kocsinál találkozunk.,-mondtam
-Szia.,-
Én elmentem megvettem a jegyeket, és valaki hátulról megszólított.
-Bella te mit keresel itt?,-kérdezte egy ismerős hang.
-Inkább én kérdezhetném Edward.,-
-Hol vannak a fiuk?,-
-Ajándékot vesznek.,-
-És téged egyedül hagytak?,-
-Edward nem kell engem félteni.,-mondtam, de éles nyilallás vágott hasba, mintha valaki tűvel szurkálna belülről a hasamat.
Edward elkapott, és ölébe vett.
-Bella mi a baj?,-kérdezte
-A hasam fáj, de nagyon.,-nyögtem ki.
-Hazaviszlek és Carlisle majd meggyógyít.,-
(Edward szemszöge)
Futottam olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudtam.
Nem kocsival indultam, és nem érdekelt, hogy valaki meglát.
-Carlisle mi a baja?,-kérdezte
-Ahogy nő a baba, Bellának több fájdalmai lesznek, lehet előbb fog megszületni mint vártuk.,-
-Mi?.,-
-Fiam figyelj, Bellának már csak hetei vannak.,-kezdetem ideges lenni.
-Ugye nem bántja a baba Bellát?,-
-Egy kicsit.,-
-Mi az, hogy egy kicsit?,-
-Bella nem fog meghalni, ha megszületik a baba, de a legrosszabb ami történhet az, hogy a baba hal meg.,-
-Nem apa, az nem lehet, őt nem engedem, ne láttam Mirandát, és Edwardot felnőni, őt látni fogom.,-
-Értem.,-
-Igérd meg, hogy mindent megteszel ha….,-nem akarta befejezni.
-Igérem.,-
Visszaültem a kanapéra fejemet kezembe temettem, és vártam.
Tudtam, hogy mit zúdítottam apára, de Bella és a kicsi a mindenem, nem engedem, hogy bármi bajuk essen.
Soha!.
Immortal Moon: 14. fejezet Nem tudom, de te az vagy
Nem tudom, de te az vagy.
Már este van, Miranda és Edward már vacsoráztak, és mivel nekik muszáj legalább négy órát aludniuk elküldtem őket aludni.Én még lent maradtam, és beszélgettem a családommal.
Majd ők is elszállingóztak, és csak hárman maradtunk, én Erica, és Edward.
-És, hogy hívják a kislányt?,-kérdezte Erica.
Teljesen ledöbbentem, én nem is mint Edward.
Edward arca, olyasmi tükröződött amit, jobb lett volna elmondni mint sem leírni.
-Még nem tudom, majd eldöntöm.,-mondtam.
-Mi?,-kérdezte vissza Edward.
-Mi van?.,-
-És én nem is szólhatok bele, hogy mi legyen a neve?,-kérdezte.
-Te is dönteni akarsz?,-kérdeztem
-Miért? Ő is az enyém.,-
-Igen a tiéd, Mi?.,-ledöbbentem megint, mi az, hogy ő is.
-Mivel már van két gyerekem, Miranda, és Edward, gondolom az ő nevéről, én is dönthetnék már nem?.,-
-Elfogadtad?,-kérdeztem, végre most már, ő is úgy tekint a gyerekekre, mint a gyerekek ő rá.
-Igen.,-
-Köszönöm.,-mondtam
-Most inkább beszéljünk másról?,-
-Erica milyen Edwarddal?,-kérdeztem
-Figyelj Bella, én nem tekintek rá úgy mint egy férj, én tudom ő téged szeret.
-Ő csak egy barát a számomra, és ez azért van, mert, hogy téged megvédjünk.
Hallottam rólad, mikor Edward nálunk volt, és ezért mentem bele..,-próbálta folytatni, de Edward beleszólt.
-Erica elég.,-
-Jó, bocsánat.,-
-De mi az, hogy belementél?,-kérdezte értetlenül.
-Nem mondhatom el.,-
-Ja persze.,-mondtam
-Erica nem megyünk el bulizni?,-kérdeztem.
-Bella te nem mehetsz így,-mondtam Edward leszegezően.
-Miért? Nem vagy senkim, hogy megmond, hova miért menjek.,-
-De….,-
-Nincs, de ez van fogadd el.,-
-Erica jössz?,-kérdeztem még egyszer, és felálltam.
-Igen.,-mondta, majd én indultam fel, egy göncöt keresni, de még hallottam, ahogy Erica, és Edward mondanak valamit egymásnak.
-Vigyázok rá, ne aggódj.,-mondta Erica.
-Tudom, de nagyon vigyáz rá, ő mindenem, ha valami baja esik, nem tudom mit fogok csinálni.,-
-Igérem.,-
-Köszönöm.,-mondta, én pedig mentem tovább.
Érdekes, hogy Alice nincsen a szobámba, és nem kapkodja oda-vissza a ruhákat.
Biztos Jasperrel vannak. Gondoltam.
Felkaptam a legszexisebb ruhám, és belőttem a frizurám, ahogy Alice mondja.
Leszaladtam, de Erica még nem volt ott, csak Edward.
-Bella ebben a ruhában nem engedlek el.,-mondta
-De igen.,-ellenkeztem, majd közelebb léptem.
-Nem.,-
-De.,-még közelebb, már szinte, az orrunk összeért.
-Nem.,-
-Mire vársz már?,-kérdeztem
-Rád.,-mondta, majd vágyakozva megcsókolt.
Én nem akartam elengedni, de belül valaki azt mondta nem lehet.
-Nehh.,-leheltem.
De ő nem engedett, magához húzott még jobban, és nem kímélt.
-Miért?,-kérdezte
-Erica.,-mondtam
-Fent van.,-
-Mi? Ugye nem?,-
-De úgy ahogy gondolod, kiterveltük.,-
-Utállak hallod.,-püföltem mellkasát.
-Én pedig szeretlek.,-mondta, én erre ellágyultam.
-Te?,-kérdeztem
-Miért ki szeretne, jobban mint én?,-
-Hát..Alice, Esme..,-folytattam volna, de elhallgattatott.
-Te kis álszent.,-mondtam
-Még mindig nem mondod el, hogy miért?,-kérdeztem komolyra fordítva a szót.
-Nem mondhatom el sajnálom, de ígérem megtudod, ha eljön az ideje.,-
-És az mikor lesz?,,-kérdeztem
-Nem sokára.,-
-Megőrjítesz, a nem sokára, meg a nem mondhatom el.,-hisztiztem.
-Nyugalom, ha megígérem neked, hogy nem sokára megtudod, nem kérdezed többet? Elég ha én tudom mi áll ennek a háta mögött.,-
-Jó legyen várok.,-
-Köszönöm.,-mondta
Leült a kanapéra, és én is mellé ültem.
-És mi lesz a baba neve?,-kérdezte
-Nem tudom, mert még a nemét sem tudjuk.,-mondtam
-Szerintem olyan lesz mint az anyja.,-mondta
-Mire célzol?.,-
-Hát olyan makacs mint, te egy kicsit hisztis, bár ezt nem tudom, hogy tőle van-e vagy ez is veled született, gyönyörű.,-mondta, és kezét az utolsó szónál hasamra tette ami már nem volt kicsi.
Amilyen gyorsan nő, pár hónap múlva már itt lesz velünk a családommal, és az apja nem lesz úgy a miénk az sem baj, csak ismerje őt, mert nála fontosabb, csak Miranda, és Edward.
-Min gondolkodsz?,-kérdezte
-Csak, hogy mi lesz akkor ha megszületik.,-
-Bella én, csak annyit tudok mondani, szeretni foglak, mind a négyeteket, de még én sem és Alice sem tudja mit hoz a jövő, most nem.,-
-Értem, de félek.,-
-Mitől?,-
-Hogy megint itt hagysz. Kétszer még oké, de harmadszor nem tudom mit fogok csinálni, mert én ezt a kettőt is úgy viseltem, hogy itt voltak a gyerekeink.,-
-Értem, és megígérem és most komolyan, az életemre esküszöm, hogy nem hagylak el titeket.,-mondta és lassan megcsókolt, esküjét pecsételve.
-Szeretlek.,-mondtam
-Én is örökre.,-
-Nézd esik a hó.,-mondta és felállt, az ablakhoz ment.
Én is mentem utána.
Mellé álltam, és ő maga elé húzott, majd derekamra fonta kezeit.
-Már meg sem kérdezem Forksban miért esik novemberben a hó.,-
Ő csak nevetett.
-Szerinted milyen lehet angyalnak lenni?,-kérdezte
-Hát remélem jobb mint embernek lenni.,-mondtam
-Az lehet.,-
-Én szerinted angyal vagyok?,-kérdeztem komolyan.
-Nem tudom, de te nekem az vagy.,-majd megcsókolt.
Immortal Moon:13. fejezet A mi Bellánk
13.fejezet
A mi Bellánk.
Hát eljött a mai nap is, amit mondhatni vártam is és nem is, de ami tegnap történt az nagyon felzaklatott lelkileg, és lehet nem leszek képes odaállni eléjük.
-Jane én most megyek.,-
-Jó, sok sikert.,-
-Köszi.,-
Majd beszálltam a kocsimba, amit most béreltem, és elindultam.
Ahogy utaztam, azon gondolkodtam mi lesz a jövőben.
Mikor megérkeztem Esme és Carlisle várt.
-Sziasztok, a gyerekekért jöttem.,-köszöntem, de a fejemet lehajtottam.
-Tudjuk, de menjünk be és beszéljük meg jó?.,-
-Jó, de akarjátok, hogy maradjak rendben?,-
-Értettük, gyere beljebb.,-bementünk, és mindenki ott ült kivétel nélkül.
Mindenki köszönt és a gyerekek megöleltek.
-Sziasztok.,-köszöntem vissza.
-Bella ugye nem?,-kérdezte Alice
-De, és nincs most kedvem veszekedni,.,-
-Miért?,-
-Miatta.,-néztem Edwardra.
-Mikor jössz vissza?,-
-Lehet soha, de van egy két kikötésem a gyerekek és felétek is, elmondom rendben?,-
-Jó mond csak.,-mondta Esme
-Mi Volterrában fogunk élni, és ha ti látni akarjátok a gyerekeket, akkor engem hívjatok fel, mert csak ő rá vagyok dühös, titeket szeretlek, és mondjátok meg meddig, és mikor hozzátok viszitek őket,.,-
-Rendben.,-
-Miranda, Edward induljatok pakolni.,-mondtam
-Edward Cullen te pedig mint tegnap megmondtam, nem akarlak meglátni Volterrában értetted?,-
-Igen.,-mondta emberi fülnek nem hallhatóan.
Edward és a barátnője akit most sem tudom, hogy hívnak elmentek.
-Bella mit fogsz ezután kezdeni? Mi lesz a babával?,-kérdezte Esme.
-Új életet kezdek nélküle, és ha baba megszületik, akkor majd eljöhetek hozzá, de csak ti Ő nem.,-
-Miért?,-
-Mert hazudott.,-
-Rosalie segítenél a gyerekeknek, és te is Emmett ha lehetne.,-kérte Carlisle.
-Persze mi itt sem vagyunk, és Bella neked nem tesz ez jót hidd el.,-mondta Emmett, és felment.
-Köszönöm a biztatást.,-mondtam.
-Alice Jasper, én nem tudom mit mondjak.,-
-Csak annyit, hogy majd minden héten elmegyünk együtt valahová.,-mondta Alice, és óvatosan megszorongatott.
-Jasper én sajnálom.,-mondtam.
-Majd csak kibírom valahogy, ha pedig nem akkor elköltözünk.,-mondta viccelve, mire Esme és Carlisle egy picit dühösen nézet rá.
-Ki tudja mit hoz a jövő.,-néztünk egyszerre Alicere.
-Nem tehettem ellen semmit.,-mondta ártatlanul.
-Amugy hogy hívják ezt a lányt?,-
-Erica Cullen.,-mondta Jasper.
-Vámpír?,-
-Igen.,-
-És legalább szeretik egymást?,-ezt Jaspertől kérdeztem.
-Azt hiszem.,-
-Jasper ez nem elég, tudnom kell.,-a hangulat ingadozásaim már elkezdték játszani a szerepüket.
-Bocsi.,-mondtam.
-Ez a baba sem lesz semmi.,-mondta Alice
-Jó, de most beszéljünk másról.,-mondtam
-Bella te félsz.,-mondta Jasper.
-Még jó, hogy félek, egy babár várok, ő megcsalt hazudott, én meg ne féljek, előttem az egész öröklét mit fogok majd csinálni nélküle, mert azt nem mondom, hogy nem szeretem.
-Ez igaz.,-mondta Esme
-Szeretnél még beszélni Edwarddal?,-
-Én szeretnék vele.,-jött egy hang mögöttem.
-Jó akkor mi megyünk is.,-mondta Carlisle és el is mentek.
-Mit akarsz?,-kérdeztem
-Beszélni.,-
-Jó.,-
Leültem.
-Bella mi lesz a babával?,-kérdezte
-Miért mi lenne vele?,-
-Tudod, hogy muszáj látnom.,-
-Áhh most már muszáj, és akkor Miranda, és Edward hol van, kik ők neked?,-
-Tudod megbántottál, hazudtál, megcsaltál és gondolom mikor elvetted Ericát, nem gondoltál ránk, vagy rám.
Mikor ott álltál az oltár előtt elfelejtetted, hogy van három gyereked, de ha én nem is, akkor ők, és ha ők sem akkor legalább ő akit a szívem alatt hordok.
Nem érdekelt, mi van velem.
Tudod én mindig szeretlek, és amikor visszajöttél én meg akartam bocsátani neked, de mikor láttalak evvel a lánnyal a szívem megváltozott, tudtam elveszettemet azt amim eddig volt. Téged, és remélem egyszer elfelejtelek, mert nem akarok a múltban éni.
-Szeretsz?,-kérdezte
-Igen.-
-Edward most mondani fogok valamit, de ezt csakis a családodnak köszönd, mert ők voltak rám ilyen hatással.
Ha megszületik a baba láthatod, de csak egy feltétele.,-
-Mi az?.,-
-Nem engeded Erica közelébe mikor itt van. És még valami, amit akkor mondtam azért mindenért bocsánatot kérek, akkor nem voltam magamnál, mert a képességem hatalma alá vett. És nyugodtan gyere Volterrába, azt nem mondom, hogy a többiek szívesen látnak, de ha te ott vagy én igen.,-
-Szóval akkor most már csak barátok vagyunk?,-kérdezte halkan.
-Sajnálom, de ha ezt választottad, akkor legyen így.,-
-Bella én nem választottam, muszáj voltam.,-
-Mi?,-
-Az igazat nem mondhatom el, de annyit igen ez is csak miattad van.,-
-Miattam?,-
-Igen, megígértem, hogy nem foglak veszélybe sodorni.,-
-Mi? Ezt már végképp nem értem.,-
-Erica nem ellenesség, én tudom az igazat, és ő is, de ti még nem, és ez így egyelőre jobb is, de értsd meg nem mondhatom el mert veszélybe sodorlak,,-
-Ugye nincs köze a gyerekekhez?.,-
-Csak kicsit, de most többet nem mondhatok.,-
-Értem én.,-
-Akkor megölelhetlek?.,-kérdezte
-Persze.,-álltam fel.
Ahogy megölelt, éreztem a bizsergést amit akkor, de tudtam nem lehet, az okát nem tudtam, csak hogy nem lehet.
-Nem mész el igaz?,-kérdezte Alice és már ujjongott.
Végre egy nagy mosoly ez hiányzott nekem már nagyon.
-Ha akarjátok megyek.,-mondtam
-Akkor ki kell, hogy okítsalak húgi, te sehová nem mész csak rajtunk keresztül.,-állt elém Emmett.
-Jó, akkor maradok.,-
-Éjjen.,-örvendezett mindenki.
Majd előjött Erica, és a gyerekek.
-Bella had mutassam be Ericát.,-mondta Edward
-Szia, Erica vagyok.,-mondta
És ahhoz képest amilyenek kinéztem pontosan az ellentéte.
-Bella.,-mondtam és kezet fogtunk.
-Sajnálom.,-mondta
-Nem kell addig amíg nem tudom mit sajnálsz.,-mondtam, és mindenki arcára egy apró mosoly ült ki, még Rosalieéra is.
-Anya, most akkor maradunk?,-kérdezte Edward.
-Igen, és hol van a lányom?,-kérdeztem
-Itt vagyok anya.,-hallottam a hangot.
Hátra néztem és Miranda jött.
-Kicsim, jól vagy?,-kérdeztem és szorosan megöleltem.
-Igen.,-
Majd Edwardra néztem aki csak bólintott, hogy megbocsátott neki.
-Köszönöm.-mondtam.
-Bella mikor beszéltek Aroékkal?,-kérdezte Carlisle.
-Azt hiszem azt már elintéztem.,-mondta Alice.
Mindenki őt néztem, majd csak meghúzta a vállát és ennyit mondott.
-Mire való a mobiltelefon?,-kérdezte
Majd mindenki nevetni kezdett.
Hát mégsem úgy alakult, ahogy képzeltem.
Ez vagyok én.
Erica sem olyan amilyennek képzeltem, és most újra visszatértem.
Én voltam az Bella, ahogy Alice mondja, a „Mi Bellánk”
Hát eljött a mai nap is, amit mondhatni vártam is és nem is, de ami tegnap történt az nagyon felzaklatott lelkileg, és lehet nem leszek képes odaállni eléjük.
-Jane én most megyek.,-
-Jó, sok sikert.,-
-Köszi.,-
Majd beszálltam a kocsimba, amit most béreltem, és elindultam.
Ahogy utaztam, azon gondolkodtam mi lesz a jövőben.
Mikor megérkeztem Esme és Carlisle várt.
-Sziasztok, a gyerekekért jöttem.,-köszöntem, de a fejemet lehajtottam.
-Tudjuk, de menjünk be és beszéljük meg jó?.,-
-Jó, de akarjátok, hogy maradjak rendben?,-
-Értettük, gyere beljebb.,-bementünk, és mindenki ott ült kivétel nélkül.
Mindenki köszönt és a gyerekek megöleltek.
-Sziasztok.,-köszöntem vissza.
-Bella ugye nem?,-kérdezte Alice
-De, és nincs most kedvem veszekedni,.,-
-Miért?,-
-Miatta.,-néztem Edwardra.
-Mikor jössz vissza?,-
-Lehet soha, de van egy két kikötésem a gyerekek és felétek is, elmondom rendben?,-
-Jó mond csak.,-mondta Esme
-Mi Volterrában fogunk élni, és ha ti látni akarjátok a gyerekeket, akkor engem hívjatok fel, mert csak ő rá vagyok dühös, titeket szeretlek, és mondjátok meg meddig, és mikor hozzátok viszitek őket,.,-
-Rendben.,-
-Miranda, Edward induljatok pakolni.,-mondtam
-Edward Cullen te pedig mint tegnap megmondtam, nem akarlak meglátni Volterrában értetted?,-
-Igen.,-mondta emberi fülnek nem hallhatóan.
Edward és a barátnője akit most sem tudom, hogy hívnak elmentek.
-Bella mit fogsz ezután kezdeni? Mi lesz a babával?,-kérdezte Esme.
-Új életet kezdek nélküle, és ha baba megszületik, akkor majd eljöhetek hozzá, de csak ti Ő nem.,-
-Miért?,-
-Mert hazudott.,-
-Rosalie segítenél a gyerekeknek, és te is Emmett ha lehetne.,-kérte Carlisle.
-Persze mi itt sem vagyunk, és Bella neked nem tesz ez jót hidd el.,-mondta Emmett, és felment.
-Köszönöm a biztatást.,-mondtam.
-Alice Jasper, én nem tudom mit mondjak.,-
-Csak annyit, hogy majd minden héten elmegyünk együtt valahová.,-mondta Alice, és óvatosan megszorongatott.
-Jasper én sajnálom.,-mondtam.
-Majd csak kibírom valahogy, ha pedig nem akkor elköltözünk.,-mondta viccelve, mire Esme és Carlisle egy picit dühösen nézet rá.
-Ki tudja mit hoz a jövő.,-néztünk egyszerre Alicere.
-Nem tehettem ellen semmit.,-mondta ártatlanul.
-Amugy hogy hívják ezt a lányt?,-
-Erica Cullen.,-mondta Jasper.
-Vámpír?,-
-Igen.,-
-És legalább szeretik egymást?,-ezt Jaspertől kérdeztem.
-Azt hiszem.,-
-Jasper ez nem elég, tudnom kell.,-a hangulat ingadozásaim már elkezdték játszani a szerepüket.
-Bocsi.,-mondtam.
-Ez a baba sem lesz semmi.,-mondta Alice
-Jó, de most beszéljünk másról.,-mondtam
-Bella te félsz.,-mondta Jasper.
-Még jó, hogy félek, egy babár várok, ő megcsalt hazudott, én meg ne féljek, előttem az egész öröklét mit fogok majd csinálni nélküle, mert azt nem mondom, hogy nem szeretem.
-Ez igaz.,-mondta Esme
-Szeretnél még beszélni Edwarddal?,-
-Én szeretnék vele.,-jött egy hang mögöttem.
-Jó akkor mi megyünk is.,-mondta Carlisle és el is mentek.
-Mit akarsz?,-kérdeztem
-Beszélni.,-
-Jó.,-
Leültem.
-Bella mi lesz a babával?,-kérdezte
-Miért mi lenne vele?,-
-Tudod, hogy muszáj látnom.,-
-Áhh most már muszáj, és akkor Miranda, és Edward hol van, kik ők neked?,-
-Tudod megbántottál, hazudtál, megcsaltál és gondolom mikor elvetted Ericát, nem gondoltál ránk, vagy rám.
Mikor ott álltál az oltár előtt elfelejtetted, hogy van három gyereked, de ha én nem is, akkor ők, és ha ők sem akkor legalább ő akit a szívem alatt hordok.
Nem érdekelt, mi van velem.
Tudod én mindig szeretlek, és amikor visszajöttél én meg akartam bocsátani neked, de mikor láttalak evvel a lánnyal a szívem megváltozott, tudtam elveszettemet azt amim eddig volt. Téged, és remélem egyszer elfelejtelek, mert nem akarok a múltban éni.
-Szeretsz?,-kérdezte
-Igen.-
-Edward most mondani fogok valamit, de ezt csakis a családodnak köszönd, mert ők voltak rám ilyen hatással.
Ha megszületik a baba láthatod, de csak egy feltétele.,-
-Mi az?.,-
-Nem engeded Erica közelébe mikor itt van. És még valami, amit akkor mondtam azért mindenért bocsánatot kérek, akkor nem voltam magamnál, mert a képességem hatalma alá vett. És nyugodtan gyere Volterrába, azt nem mondom, hogy a többiek szívesen látnak, de ha te ott vagy én igen.,-
-Szóval akkor most már csak barátok vagyunk?,-kérdezte halkan.
-Sajnálom, de ha ezt választottad, akkor legyen így.,-
-Bella én nem választottam, muszáj voltam.,-
-Mi?,-
-Az igazat nem mondhatom el, de annyit igen ez is csak miattad van.,-
-Miattam?,-
-Igen, megígértem, hogy nem foglak veszélybe sodorni.,-
-Mi? Ezt már végképp nem értem.,-
-Erica nem ellenesség, én tudom az igazat, és ő is, de ti még nem, és ez így egyelőre jobb is, de értsd meg nem mondhatom el mert veszélybe sodorlak,,-
-Ugye nincs köze a gyerekekhez?.,-
-Csak kicsit, de most többet nem mondhatok.,-
-Értem én.,-
-Akkor megölelhetlek?.,-kérdezte
-Persze.,-álltam fel.
Ahogy megölelt, éreztem a bizsergést amit akkor, de tudtam nem lehet, az okát nem tudtam, csak hogy nem lehet.
-Nem mész el igaz?,-kérdezte Alice és már ujjongott.
Végre egy nagy mosoly ez hiányzott nekem már nagyon.
-Ha akarjátok megyek.,-mondtam
-Akkor ki kell, hogy okítsalak húgi, te sehová nem mész csak rajtunk keresztül.,-állt elém Emmett.
-Jó, akkor maradok.,-
-Éjjen.,-örvendezett mindenki.
Majd előjött Erica, és a gyerekek.
-Bella had mutassam be Ericát.,-mondta Edward
-Szia, Erica vagyok.,-mondta
És ahhoz képest amilyenek kinéztem pontosan az ellentéte.
-Bella.,-mondtam és kezet fogtunk.
-Sajnálom.,-mondta
-Nem kell addig amíg nem tudom mit sajnálsz.,-mondtam, és mindenki arcára egy apró mosoly ült ki, még Rosalieéra is.
-Anya, most akkor maradunk?,-kérdezte Edward.
-Igen, és hol van a lányom?,-kérdeztem
-Itt vagyok anya.,-hallottam a hangot.
Hátra néztem és Miranda jött.
-Kicsim, jól vagy?,-kérdeztem és szorosan megöleltem.
-Igen.,-
Majd Edwardra néztem aki csak bólintott, hogy megbocsátott neki.
-Köszönöm.-mondtam.
-Bella mikor beszéltek Aroékkal?,-kérdezte Carlisle.
-Azt hiszem azt már elintéztem.,-mondta Alice.
Mindenki őt néztem, majd csak meghúzta a vállát és ennyit mondott.
-Mire való a mobiltelefon?,-kérdezte
Majd mindenki nevetni kezdett.
Hát mégsem úgy alakult, ahogy képzeltem.
Ez vagyok én.
Erica sem olyan amilyennek képzeltem, és most újra visszatértem.
Én voltam az Bella, ahogy Alice mondja, a „Mi Bellánk”
Immortal Moon:12. fejezet Te csináltad, edd is meg!
Gyorsan kivittem Mirandát, hogy lenyugodjon, be az erdő közepébe, hogy senki nem találjon ránk.
Annyira remegett, mint még soha és tudtam fél.
Én is féltem, de ezt nem szabadott kimutatnom, mert az anyja vagyok az ég szerelmére.
Leültünk egy fa törzsébe és ölembe feküdt, és könnyek nélkül sírt, és remegett.
Haját simogattam, és csitítgattam.
Nem szóltam hozzá hiszen válaszon sem tudott volna annyira félt.
Úgy remegett mint egy kutya amikor kint van a hideg fagyban, és arra kényszerül, hogy az ajtót kaparja, csak hogy enged be a melegbe.Órák teltek el és már kezdett lemenni a nap, mikor megszólaltam.
-Istenem miért kell nekem ezt átélnem, azt hittem az Alkonyat szép lehet, de most örültem csúnya, segíts kérlek.,-mondtam mire Miranda nem kell fel, mert közben elaludt.
Felálltam és haza szaladtam vele.
Otthon már Edward várt.
-Anya minden rendben?.,-kérdezte
-Kérlek vidd fel a szobájába jó, és maradj vele.,-
-Hová mész?.,-
-El.,-
-Mikor jössz vissza?.,-
-Ne aggódj amikor hívnak itt leszek.,-
-Anya ne tedd ezt velünk.,-kérte Edward
-Tudod nem akarom, de muszáj, ha hallani akarsz csak egy telefon, de senkinek ne mond el hogy elmentem, értetted fiam?,-fogtam meg óvatosan arcát és simítottam végig jéghideg kezemmel.
-De….,-
-Igérd meg.,-
-Igérem.,-mondta majd egy puszit adtam homlokára és elindultam.
Hallottam ahogy még azt kiáltja szeret, és én is ezt mondtam.
Hogy hova, azt még én sem tudtam.
De volt egy sejtésem hova fogok menni.
Isten nem segít akkor majd a Volturi fog.
Futottam Volterráig, amíg meg nem láttam Katrinát.
-Bella te mit keresel itt?,,-kérdezte és megölelte
-Edward hazajött, Miranda nekiment és barátnőjének, majdnem szétszaggat, és most itt vagyok, hogy miért jöttem azt még én sem tudom.,-
-Értem, különben gondoltam ám, hogy a barátnőm ilyenre is képes.,-
-Te tanítottad?,-kérdeztem
-Ugye nem nézed ki belőlem?,-
-Katrina ugye nem?,-
-Tudod, hogy soha nem tenném.,-
-Rendben.,-
-Arot keresed gondolom nem?,-
-Igen.,-
-Még nincs itthon csak én vagyok Alec, Jane.,-
-Értem.,-
-A szobád még mindig úgy áll, és tudod nem volt nagy kedvünk átrendezni, ezért úgy áll ahogy itt hagyta mikor elköltöztél Hughval.,-
-Oké.,-
-Akkor én megyek is ha itt lesznek Aroék, akkor szolok rendben?,-
-Köszönöm.,-
Majd én is elindultam felfelé a volt szobámba.
Mikor felértem bezártam magam mögött az ajtót, a kulcsot a szekrény mögé dobtam mily nagy szerencsémre.Megfordultam, és Edward ott ült az ágy végében.
-Te meg mit keresel itt?,-kérdeztem dühösen, és már kezdett a levegő felgyorsulni.
-Bella kérlek nyugalom, én csak beszélni szeretnék veled.,-
-Rosszkor vagy rossz helyen.,-mondtam
-Kérlek csak beszélni.,-
-Kapsz tíz percet, de nem többet.,-
-Köszönöm.,-
Én még mindig álltam, és karba tett kézzel néztem az órát.
-Nem ülsz le?,-
-Nem.,-
-Én kértem.,-
Nem érdekelt mit mond csak nem rosszabb, mint akkor volt.
-Inkább csak kérdez jó?.,-
-Jó.,-
-Első miért nem szereted a gyerekeid?.,-kérdeztem és már megint kezdem dühös lenne, de ezt a hangomból már lehetett hallani.
-Én nem azt mondtam, hogy nem szeretem csak így nem tudom őket szeretni, mert még nem ismerem őket.,-
-De hisz tiéd, nem Jacobé nem Hughé, nem másé a tiéd.,-mondtam.
-Második téged egyáltalán érdekelnek a gyerekeid?,-
-Igen.,-mondta egyszerűen.
-Harmadik, fájt, hogy Miranda az apjaként gondol rád, és Edward is, és képzeld aki itt a pocakomban van is az apjaként tekint rád?.,-
Nem válaszolt, hisz erre csak egy apa képes nem egy ilyen, menekülő állat.
-Negyedik ha megszületik ez a baba, akkor te szeretni fogod annak ellenére, hogy te azt hiszed nem vagy az apja?,-
-Igen.,-
-Ötödik, döntsd el mit akarsz, vagy azt hogy lásd a gyerekeidet, mert Alice, Esme, és Rosalie is szeretik őket és imádják őket, vagy azt, hogy költözzünk el?.,-
-Én nem tudom.,-
-Igen? Nem tudod? De azt tudod, hogy ha mi elmegyünk többet nem látsz viszont, értetted?,-emeltem fel a hangom.
-Értettem.,-mondta
-Jó, mert én is így gondoltam.,-
-Hatodik ki az a lány?.,-kérdeztem
-A feleségem.,-mondta ki egyszerűen.
De ez a szó amit most kimondott, minden mást eldobott amit eddig hallottam.
-Ki?,-kérdeztem meghűlve.
Megint nem válaszolt.
Én már kezdtem megint dühös lenni, de most nem próbáltam visszafogni.
-Edward ki az a lány?,-
Mentem közelebb hozzá, de mikor megfoghattam volna, és neki vághattam volna falnak, Aro rontott be az ajtón.
-Isabella hagyd abba.,-
-Nem Aro, most nem hagyom magam, eddig mindent eltűrtem de nekem is betelik a pohár.,-
-Kérlek Bella.,-mondta Edward.
-Felejtsd el, mikor együtt voltunk megkérted a kezem most meg az ő férje vagy te korcs bár csak haltál volna meg.,-
Erre bejött Jane is.
-Ki az?Ki haljon meg segítek?.,-
-Jane nyugalom.,-szolt neki Aro.
-Tudod mindig azt hittem majd boldogan élünk mint két párocska a világban, de ez a dolgom sok mindene változtat.
Ebben a pillanatban megváltoztam, már nem vagyok a kicsi Bella, most már anya vagyok, és ha még egyszer ide mer jönni, esküszöm a világra, hogy megöllek értetted?,-kérdeztem és végét már üvöltöttem, de nem mintha a többit nem.
-Most elengedlek, de többet ha megint megláttak itt, megfoglak, és engem akkor nem fog érdekelni a törvény, hogy vámpír, soha nem öl magafajtát, engem is öljenek, meg de legalább boldogan halok meg, és tudom te is ott vagy ahol én a pokolba.,-mondtam, és már éreztem nem vagyok az aki voltam.
Ez a látogatás megváltoztatott mindent.
-És még valami a gyerekek ott maradhatnak, de csak ma és holnap jönnek ide, és mos nem érdekel senkinek sem a kérésem, hogy menjek vissza, fogd fel ez a te hibád, te tetted ezt most élj vele.,-mondtam
-Úgy lesz hidd el.,-mondta és kiugrott az ablakon.
Mély csend telepedett a szobára.
Én leültem az ágyra, és nem tudtam mit csinálni, csak gondolkoztam az előbbieket.
-Aro beszélhetnék veled négyszemközt?,-
-Persze.,-
-Jane kérlek.,-mondtam majd Jane itt sem volt.
-Bella mi volt ez az előbb?,-kérdezte miközben ő is leült az ágyra.
-Inkább nézd meg nem akarom elmondani túl fájdalmas.,-mondtam majd kezébe tetem kezem és Aro minden egyes másodpercet látott.
-És most mit akarsz tenni?.,-kérdezte mikor újra itt volt velem.
-Azt hittem majd minden rendben lesz, de nem ez a nő beleavatkozott, úgy gondoltam megbocsátok neki, de ez nem megy ilyen könnyen.,-
-Bella tudod, te mindig a lányom maradsz, és ha kell valami akkor nyugodtan szólj mi itt vagyunk neked.,-
-Köszönöm.,-
-A gyerekeknek is jobb lesz itt, mert tudod Alex, és Nicole is itt van így közelebb vannak egymáshoz.,-
-Értem, és még ezerszer köszönöm.,-
-Holnap te mész el a gyerekekért, vagy én?.,-
-Én, meg kell beszélni velük egy pár dolgot.,-
-Értem, még akarsz velem beszélni valamit?.,-
-Nem, köszönöm, hogy meghallgattál, és akkor hajnalban indulok csak, hogy tudjátok hova mentem.,-
-Rendben,-
-Szia.,-
-Szia.,-köszöntem vissza.
Érzem ez már más, ez már egy másik élet kezdete vagy mégse?
Immortal Moon:11. fejezet En el pasado el pasado no cambiar
11.fejezet
En el pasado, el pasado no cambiar
(Miranda szemszöge)
Reggel mikor felébredtem éreztem, hogy Alex még mindig itt van mellettem.
-Jó reggelt.,-mondta
-Neked is.,-csókolt meg és átfordultam, így ő került felülre
-Ma mit csinálsz?.,-kérdezte
-Elmegyek anyával, megkeressük „a lányt”.,-
-Kíváncsi vagy rá igaz? Nem akarod kihagyni?.,-
-Igen. Baj ha ma csak este látsz?.,-
-Egy kicsit.,-
-De sietek vissza hozzád.,-csókoltam meg.
-Esküszöl?.,-kérdezte
-Igen..,-
-Akkor jó, most menj mert Bella vár rád.,-
-Szeretlek.,-álltam fel.
-Én is örökre.,-
Kimentem, és Alice állt velem szembe.
-Jó reggelt, hogy aludtál?.,-
-Köszi, elég jól.,-
-Miranda Bella most lent vár, és beszélget Aroval menj le, és vidd a kocsimat.,-mondta én meg teljesen ledöbbent, én vihetem a kocsiját.
-Anya megengedi?.,-
-Még szép.,-
-Köszi Alice néni.,-mondtam és szorosan megölelte.
-Szívesen.,-
Majd lementem, és hallatom, ahogy anya és Aro beszélget.
-Bella en el pasado el pasado no cambiar érts meg.,-
-Ez nem megy ilyen könnyen Aro.,-
-Nem tudom mit érzel, de azt az egyet tudom, nekem te olyan vagy mint a lányom, és tudod mindenben segítek amiben csak tudok.,-
Nem akartam tovább hallani.
-Aro bácsi, hogy vagy?.,-kérdeztem
-Szia Miranda, én jól te?.,-kérdezte miközben megöleltem.
-Én is.,-
-Hallottam elmentek Bellával megkeresni az a lányt.,-
-Igen. Akkor én már nem is zavarlak menjetek csak.,-
-Szia Aro..,-köszönt anya, és Aro kiment a hátsó ajtón.
-Mehetünk kicsim?.,,-
-Igen menjünk.-
Felvettük a kabátunkat, és elindultunk a garázs felé.
Ott állt BMW-je, Emmett Jeep-je, Alice Porche-ja, Carlisle Merci-je,anya kocsija ami egy Aston Martin volt, és Edward Volvo-ja.
-Melyikkel megyünk?,-kérdezte
-Aliceéjévall, mert megengedte, hogy én vezessek.,-
-Éreztem, mintha láttam volna előre mit tervez a kis boszorkány.,-nevetem, és anya is nevetett.
-Akkor szállj be anya és menjünk, de te mondod merre menjek, jó?.,-
-Oké.,-
Beültünk, és mire kiértünk a főútra tövig nyomtam a pedált.
-Szt. Barbara Street 43,-mondta anya.
-Rendben.,-
Őt perc múlva oda is értünk.
Kiszálltunk, és én megkérdeztem:
-Ez lenne az a ház?.,-kérdeztem
-Ez áll a papíron.,-mondta anya, és visszanézet a papírra, hogy tényleg jót-e mondott.
Elég nagyon nagy ház volt, mint egy villa, de mégis kisebb.
Becsöngettünk, és egy fekete öltönyös férfi jött ki.
-Jó napot uram, Isabella Swan vagyok.,-mondta anya.
-Igen tudom kik maguk, jöjjenek be.,.-igazán meglepet, hogy tudja kik vagyunk.
Beértünk, és a férfi aki komornyik lehetett, bevezettet minket a nappaliba, ami hatalmas volt, és a lány ott ült.
De a lány helyett egy hatvanéves nő ülhetett ott.
-Jó napot.,-köszöntem illedelmesen anyával.
-Sziasztok, üljetek le, és nyugodtan kérdezzetek, Janson áll rendelkezésetekre.,-
-Köszönjük.,-
-Én Miranda Swan vagyok.,-
-Marie Elizabeth Esperanza Cortez, de hívjatok csak Marinek.,-
-És mit szeretnétek megtudni?.,-kérdezte illedelmesen Marie
-Tudja ön az én kedvenc, hogy is mondjam, író vagy ehhez hasonló, és anya mikor kicsi voltam mindig elmesélte a maga történetét nekem esténként, és azért jöttem, hogy ha nem bánja elmondja nekünk az életét, hogy hogyan jutott el idáig?.,-
-Elmondom persze.,-
-Még úgy tizenhárom éves voltam, mikor nem bírtam az élettel, mert mindenki csak a rosszat akarta tőlem, én mindig megpróbáltam kibírni, nekem olyan akarat erőm volt, és reméljük még mindig van, amilyen senkié, alig voltak barátaim, és azok is évek után elköltöztek és én egyedül maradtam.
A szüleim mindig a pénzen veszekedtek, mert akkor régen válság volt, és mindig azon ment a vita, és ezt hallgattam minden hétvégén.
Örömömet az iskolában találtam, meg mert ott nem kellett a veszekedést hallanom, és mikor itthon voltam, mindig leültem és bekapcsoltam a rádiót.
Minden nap háromkor ültem le írni, mert a rádióban akkor mentek a kedvenc dalai, és ez csak egy órán át tartott.Leültem kinyitottam a fűzetett, és elolvastam azt amit múltnap írtam, és abból tudtam, hogy hol tartok, majd kedvenc zenéimet énekelve, elkezdtem írni, és ez így ment még nyolc éven át amikor végre lettem az egyetemet, és vehetem egy házat és elköltöztem.
Éppen költözéskor pakoltam a könyveimet a dobozba, és találtam tizenhat fűzetett, és abban megláttam a történeteimet, amit abban a nyolc évben írtam.
Elolvastam, és gondoltam elteszem emlékbe, és tovább pakoltam.
Mindent eltettem a dobozba, és elmentem haza az én házamba.
Nem rá két évvel találkoztam életem szerelmével, akitől lett egy kislányom Marianella Christina Cortez, most nem velem él.
A férjemmel harminc egy boldog évet éltünk meg, és egy szerencsétlen autóbalesetben elment.
Majd jöttek a legrosszabb időszakok.
A lányom és a családja ma jönnek, és ha még itt lesztek, lehet hogy látjátok őket, és be is mutatlak titeket.
Akkor folytatom is.
Után vettem még egy házat, mert nem akartam abban a házban élni.
Ezért megvettem ezt a gyönyörűséget, és most itt élek egyedül.
Aztán egy nap mikor hazaértem, a komornyikom Janson elmondta, hogy vár egy vendég a szobámban.
Ahogy felmentem megláttam, egy öltönyös fickót, mikor ránéztem kirázott a hideg, de ezt nem mutattam ki, hiszen én mindent kibírtam.
A férfit Michael Greenhartnak hívták, és valahonnan megtudta, hogy én történeteket írok, és azt kértem adjam neki oda amiket írtam, és ő pedig elfelezné velem a bevételt, de én erre nemet mondtam.
Rájöttem egyszer úgyis meghalok ezért egy olyan emberre akartam bízni a dobozokat aki megőrzi, de azt hiszem megtaláltam már.
Aztán az életem folyót továbbment a folyó, de megértettem minden csak akkor igaz ha a szemeddel látod, mert ha már képzelni tudod lerajzol, és leírni is le tudod.
Vette egy mély levegőt és kifújt.
-Hát ez nagyon szörnyű, de közben jó is.,-mondtam
-Igen az.,-
-Marie maga nagyon erős ember a kora ellenére is.,-
-Köszönöm.,-
-Kértek valamit inni vagy enni?,-kérdezte
Gyorsan anyára néztem és ő már hárított is.
-Nem köszönjük.,-
-Rendben.,-
-Miranda megszeretnéd nézni a dobozokat?.,-kérdezte Marie és én teljesen lefagytam.
Láthatom a könyvet, és a füzeteit.
-Lehet?.,-kérdeztem izgatottan.
-Persze, de csak akkor ha édesanyád megengedi.,-
-Menj csak.,-
-Janson kísérd fel a kisasszony a szobámba, és vedd ki neki a dobozokat.,-mondta Marie, és mi már fel is mentünk.
(Bella szemszöge)
-Marié.,-
-Bella.,-szoltitottuk meg egymást egyszerre.
-Mond csak te először.,-mondtam neki.
-Bella te semmit nem öregedtél, hogy hogy?
-Az úgy..,-
-Várj kitaláltam, a történeteim igazak igaz? Te vámpír vagy?.,-
-Igen igazak.,-mondtam
-Éreztem.,-
-Én pedig nem is hittem bennük, és én lettem az akit te leírtál a történeteidben.,-
Felálltam és ő is.
-Annyira hiányoztál.,-mondtam, és megöleltem óvatos.
-Te is.,-
Visszaültem, és ő is mellém ült.
-És milyen a vámpír élet?.,-
-Hát most nem valami jó.,-
-Miért?.,-
-Mert mint tudod Miranda a lányom, és az apja, akit most a földig aláznék, de nem teszem, mert szeretem, elment egy kis bukkanó miatt.
-Bukkanó?.,-kérdezte barátnőm.
-Tudod, nekem Mirandán kívül még két gyerekem van, Edward és ez a pici ide bent.,-fogtam meg a hasam ami már kezdett dudorodni.
-Ohha, de hogyant inkább nem kérdezem jó?.,-
-Rendben.,-
-És veled mi történt az suli óta?.-kérdezte
-Elmondom tömören rendben?.,-
-Jó nekem az is elég.,-
-Elköltöztünk Fodorka apával, megismertem egy vámpír családot…..,-és elmondtam a történetem ami elejében, jól indult, de a vége még nincs befejezve, mert én nem adom fel.
-Ez szomorú nagyon.,-
-Az, de tudod milyen vagyok a suliban sem adtam fel, és most sem fogom.,-
-Igen tudom milyen, a kis makacs igaz?.,-
-Igen.,-nevettünk.
-És most mi lesz ez után?.,-kérdezte
-Azt mondták nekem, hogy ma fog hazajönni Edward szóval ha haza jön tényleg, akkor beszélek vele és majd kitalálunk valamit.
Ha nem akarja majd ezt a babát sem, akkor elköltözünk, és ha akarja akkor ott maradunk, de nem fogok ott maradni azért, hogy csak a kicsit ismerje el gyerekének.,-
-Értem.,-
Ránéztem az órámra, és délután négyet mutatót.
-Azt hiszem mi jobb ha megyünk.,-
-Rendben.,-
-És Marie kérlek nem mond el, jó?.,-
-Mintha csak olyan emberek lennétek mint én vagy bárki más.,-mondta
-Köszönöm igazi barátnő vagy még mindig.,-
-Én neked, hogy az álmomat valóra váltottad.,-
-Miranda gyere.,-kiabáltam fel.
-Marie ezek a történetek fantasztikusak bárcsak el tudtam volna olvasni az összeset.,-néztem rám.
-Sajnálom mennünk kell.,-
-Várjatok, mivel ti örökké éltek, akkor tudom kinek adom a dobozokat.,-
-Jason hozd le őket Miradának.,-mondta
-Mi?.,-kérdezte lányom.
-Szívesen.,-mondta Marie
-Köszönöm.,-ölelte meg lányom Mariet.
-A legjobb barátnőm lányának mindent.,-
-Ismeritek egymást?,-kérdezte Miranda.
-Még a suliból.,-mondtam.
-Mi akkor megyünk is, majd még lehet eljövünk hozzád.,-
-Rendben köszönöm, hogy eljöttetek.,-
-Szia.,-
-Sziasztok.,-majd beültünk a kocsiba, és én vezetem hazáig.
Hazáig beszélgettünk Mirandával, hogy honnan ismerem, ki ő, és ehhez hasonló kérdések.
Ahogy leálltam a kocsival a ház előtt Alice kinézet az ablakon és kijött.
-Bella itt van Edward.,-
(Miranda szemszöge)
-Mi?.,-és tudtam ebből baj lesz ha visszajött, mert miatta szenved anya.
-Miranda nyugalom, jött ki Jasper.
-Bella segíts.,-mondta Jasper.
-Nem tudok ő erőseb nálam.,-mondta anya, és a düh már a pohár tetején lötyögőt ki.
-Hol van az a szemét.,-mondtam és elvakított a düh berontottam a házba és ahogy megláttam Edwardot az apámat, neki este.
Beleharaptam a nyakába a kezébe, de tudtam nem ölhetem meg, mert anyának fontosa, ezért elhatároztam, csak egy kicsit had lássam szenvedni, ahogy anya szenved nélküle.
Próbáltak leszedni róla, de egy pajzsot vontam magam köré, és ha ők neki mennek, visszadobja őket.
Aztán mikor végeztem Edwarddal, megláttam egy nőt, aki csak úgy állt.
És hallottam a gondolatait.
Ez meg mit csinálta vele? El kell tűnnöm innen, még rájön.
Hallottam, és tudtam nem közénk tartozik, és ő rá is ráugrottam, és harapdálni kezdtem, de a burkot nem vontam, fel ezért anyáék le tudtak rángatni róla.
Mikor végre magamhoz tértem anya szemivel találtam maga szembe.
Ha tudott volna, most sírt volna, de most csak erősen magához szorított, és kimentünk az erdőbe.
*en el pasado el pasado no cambiar:a múlt az múlt nem lehet megváltoztatni*
En el pasado, el pasado no cambiar
(Miranda szemszöge)
Reggel mikor felébredtem éreztem, hogy Alex még mindig itt van mellettem.
-Jó reggelt.,-mondta
-Neked is.,-csókolt meg és átfordultam, így ő került felülre
-Ma mit csinálsz?.,-kérdezte
-Elmegyek anyával, megkeressük „a lányt”.,-
-Kíváncsi vagy rá igaz? Nem akarod kihagyni?.,-
-Igen. Baj ha ma csak este látsz?.,-
-Egy kicsit.,-
-De sietek vissza hozzád.,-csókoltam meg.
-Esküszöl?.,-kérdezte
-Igen..,-
-Akkor jó, most menj mert Bella vár rád.,-
-Szeretlek.,-álltam fel.
-Én is örökre.,-
Kimentem, és Alice állt velem szembe.
-Jó reggelt, hogy aludtál?.,-
-Köszi, elég jól.,-
-Miranda Bella most lent vár, és beszélget Aroval menj le, és vidd a kocsimat.,-mondta én meg teljesen ledöbbent, én vihetem a kocsiját.
-Anya megengedi?.,-
-Még szép.,-
-Köszi Alice néni.,-mondtam és szorosan megölelte.
-Szívesen.,-
Majd lementem, és hallatom, ahogy anya és Aro beszélget.
-Bella en el pasado el pasado no cambiar érts meg.,-
-Ez nem megy ilyen könnyen Aro.,-
-Nem tudom mit érzel, de azt az egyet tudom, nekem te olyan vagy mint a lányom, és tudod mindenben segítek amiben csak tudok.,-
Nem akartam tovább hallani.
-Aro bácsi, hogy vagy?.,-kérdeztem
-Szia Miranda, én jól te?.,-kérdezte miközben megöleltem.
-Én is.,-
-Hallottam elmentek Bellával megkeresni az a lányt.,-
-Igen. Akkor én már nem is zavarlak menjetek csak.,-
-Szia Aro..,-köszönt anya, és Aro kiment a hátsó ajtón.
-Mehetünk kicsim?.,,-
-Igen menjünk.-
Felvettük a kabátunkat, és elindultunk a garázs felé.
Ott állt BMW-je, Emmett Jeep-je, Alice Porche-ja, Carlisle Merci-je,anya kocsija ami egy Aston Martin volt, és Edward Volvo-ja.
-Melyikkel megyünk?,-kérdezte
-Aliceéjévall, mert megengedte, hogy én vezessek.,-
-Éreztem, mintha láttam volna előre mit tervez a kis boszorkány.,-nevetem, és anya is nevetett.
-Akkor szállj be anya és menjünk, de te mondod merre menjek, jó?.,-
-Oké.,-
Beültünk, és mire kiértünk a főútra tövig nyomtam a pedált.
-Szt. Barbara Street 43,-mondta anya.
-Rendben.,-
Őt perc múlva oda is értünk.
Kiszálltunk, és én megkérdeztem:
-Ez lenne az a ház?.,-kérdeztem
-Ez áll a papíron.,-mondta anya, és visszanézet a papírra, hogy tényleg jót-e mondott.
Elég nagyon nagy ház volt, mint egy villa, de mégis kisebb.
Becsöngettünk, és egy fekete öltönyös férfi jött ki.
-Jó napot uram, Isabella Swan vagyok.,-mondta anya.
-Igen tudom kik maguk, jöjjenek be.,.-igazán meglepet, hogy tudja kik vagyunk.
Beértünk, és a férfi aki komornyik lehetett, bevezettet minket a nappaliba, ami hatalmas volt, és a lány ott ült.
De a lány helyett egy hatvanéves nő ülhetett ott.
-Jó napot.,-köszöntem illedelmesen anyával.
-Sziasztok, üljetek le, és nyugodtan kérdezzetek, Janson áll rendelkezésetekre.,-
-Köszönjük.,-
-Én Miranda Swan vagyok.,-
-Marie Elizabeth Esperanza Cortez, de hívjatok csak Marinek.,-
-És mit szeretnétek megtudni?.,-kérdezte illedelmesen Marie
-Tudja ön az én kedvenc, hogy is mondjam, író vagy ehhez hasonló, és anya mikor kicsi voltam mindig elmesélte a maga történetét nekem esténként, és azért jöttem, hogy ha nem bánja elmondja nekünk az életét, hogy hogyan jutott el idáig?.,-
-Elmondom persze.,-
-Még úgy tizenhárom éves voltam, mikor nem bírtam az élettel, mert mindenki csak a rosszat akarta tőlem, én mindig megpróbáltam kibírni, nekem olyan akarat erőm volt, és reméljük még mindig van, amilyen senkié, alig voltak barátaim, és azok is évek után elköltöztek és én egyedül maradtam.
A szüleim mindig a pénzen veszekedtek, mert akkor régen válság volt, és mindig azon ment a vita, és ezt hallgattam minden hétvégén.
Örömömet az iskolában találtam, meg mert ott nem kellett a veszekedést hallanom, és mikor itthon voltam, mindig leültem és bekapcsoltam a rádiót.
Minden nap háromkor ültem le írni, mert a rádióban akkor mentek a kedvenc dalai, és ez csak egy órán át tartott.Leültem kinyitottam a fűzetett, és elolvastam azt amit múltnap írtam, és abból tudtam, hogy hol tartok, majd kedvenc zenéimet énekelve, elkezdtem írni, és ez így ment még nyolc éven át amikor végre lettem az egyetemet, és vehetem egy házat és elköltöztem.
Éppen költözéskor pakoltam a könyveimet a dobozba, és találtam tizenhat fűzetett, és abban megláttam a történeteimet, amit abban a nyolc évben írtam.
Elolvastam, és gondoltam elteszem emlékbe, és tovább pakoltam.
Mindent eltettem a dobozba, és elmentem haza az én házamba.
Nem rá két évvel találkoztam életem szerelmével, akitől lett egy kislányom Marianella Christina Cortez, most nem velem él.
A férjemmel harminc egy boldog évet éltünk meg, és egy szerencsétlen autóbalesetben elment.
Majd jöttek a legrosszabb időszakok.
A lányom és a családja ma jönnek, és ha még itt lesztek, lehet hogy látjátok őket, és be is mutatlak titeket.
Akkor folytatom is.
Után vettem még egy házat, mert nem akartam abban a házban élni.
Ezért megvettem ezt a gyönyörűséget, és most itt élek egyedül.
Aztán egy nap mikor hazaértem, a komornyikom Janson elmondta, hogy vár egy vendég a szobámban.
Ahogy felmentem megláttam, egy öltönyös fickót, mikor ránéztem kirázott a hideg, de ezt nem mutattam ki, hiszen én mindent kibírtam.
A férfit Michael Greenhartnak hívták, és valahonnan megtudta, hogy én történeteket írok, és azt kértem adjam neki oda amiket írtam, és ő pedig elfelezné velem a bevételt, de én erre nemet mondtam.
Rájöttem egyszer úgyis meghalok ezért egy olyan emberre akartam bízni a dobozokat aki megőrzi, de azt hiszem megtaláltam már.
Aztán az életem folyót továbbment a folyó, de megértettem minden csak akkor igaz ha a szemeddel látod, mert ha már képzelni tudod lerajzol, és leírni is le tudod.
Vette egy mély levegőt és kifújt.
-Hát ez nagyon szörnyű, de közben jó is.,-mondtam
-Igen az.,-
-Marie maga nagyon erős ember a kora ellenére is.,-
-Köszönöm.,-
-Kértek valamit inni vagy enni?,-kérdezte
Gyorsan anyára néztem és ő már hárított is.
-Nem köszönjük.,-
-Rendben.,-
-Miranda megszeretnéd nézni a dobozokat?.,-kérdezte Marie és én teljesen lefagytam.
Láthatom a könyvet, és a füzeteit.
-Lehet?.,-kérdeztem izgatottan.
-Persze, de csak akkor ha édesanyád megengedi.,-
-Menj csak.,-
-Janson kísérd fel a kisasszony a szobámba, és vedd ki neki a dobozokat.,-mondta Marie, és mi már fel is mentünk.
(Bella szemszöge)
-Marié.,-
-Bella.,-szoltitottuk meg egymást egyszerre.
-Mond csak te először.,-mondtam neki.
-Bella te semmit nem öregedtél, hogy hogy?
-Az úgy..,-
-Várj kitaláltam, a történeteim igazak igaz? Te vámpír vagy?.,-
-Igen igazak.,-mondtam
-Éreztem.,-
-Én pedig nem is hittem bennük, és én lettem az akit te leírtál a történeteidben.,-
Felálltam és ő is.
-Annyira hiányoztál.,-mondtam, és megöleltem óvatos.
-Te is.,-
Visszaültem, és ő is mellém ült.
-És milyen a vámpír élet?.,-
-Hát most nem valami jó.,-
-Miért?.,-
-Mert mint tudod Miranda a lányom, és az apja, akit most a földig aláznék, de nem teszem, mert szeretem, elment egy kis bukkanó miatt.
-Bukkanó?.,-kérdezte barátnőm.
-Tudod, nekem Mirandán kívül még két gyerekem van, Edward és ez a pici ide bent.,-fogtam meg a hasam ami már kezdett dudorodni.
-Ohha, de hogyant inkább nem kérdezem jó?.,-
-Rendben.,-
-És veled mi történt az suli óta?.-kérdezte
-Elmondom tömören rendben?.,-
-Jó nekem az is elég.,-
-Elköltöztünk Fodorka apával, megismertem egy vámpír családot…..,-és elmondtam a történetem ami elejében, jól indult, de a vége még nincs befejezve, mert én nem adom fel.
-Ez szomorú nagyon.,-
-Az, de tudod milyen vagyok a suliban sem adtam fel, és most sem fogom.,-
-Igen tudom milyen, a kis makacs igaz?.,-
-Igen.,-nevettünk.
-És most mi lesz ez után?.,-kérdezte
-Azt mondták nekem, hogy ma fog hazajönni Edward szóval ha haza jön tényleg, akkor beszélek vele és majd kitalálunk valamit.
Ha nem akarja majd ezt a babát sem, akkor elköltözünk, és ha akarja akkor ott maradunk, de nem fogok ott maradni azért, hogy csak a kicsit ismerje el gyerekének.,-
-Értem.,-
Ránéztem az órámra, és délután négyet mutatót.
-Azt hiszem mi jobb ha megyünk.,-
-Rendben.,-
-És Marie kérlek nem mond el, jó?.,-
-Mintha csak olyan emberek lennétek mint én vagy bárki más.,-mondta
-Köszönöm igazi barátnő vagy még mindig.,-
-Én neked, hogy az álmomat valóra váltottad.,-
-Miranda gyere.,-kiabáltam fel.
-Marie ezek a történetek fantasztikusak bárcsak el tudtam volna olvasni az összeset.,-néztem rám.
-Sajnálom mennünk kell.,-
-Várjatok, mivel ti örökké éltek, akkor tudom kinek adom a dobozokat.,-
-Jason hozd le őket Miradának.,-mondta
-Mi?.,-kérdezte lányom.
-Szívesen.,-mondta Marie
-Köszönöm.,-ölelte meg lányom Mariet.
-A legjobb barátnőm lányának mindent.,-
-Ismeritek egymást?,-kérdezte Miranda.
-Még a suliból.,-mondtam.
-Mi akkor megyünk is, majd még lehet eljövünk hozzád.,-
-Rendben köszönöm, hogy eljöttetek.,-
-Szia.,-
-Sziasztok.,-majd beültünk a kocsiba, és én vezetem hazáig.
Hazáig beszélgettünk Mirandával, hogy honnan ismerem, ki ő, és ehhez hasonló kérdések.
Ahogy leálltam a kocsival a ház előtt Alice kinézet az ablakon és kijött.
-Bella itt van Edward.,-
(Miranda szemszöge)
-Mi?.,-és tudtam ebből baj lesz ha visszajött, mert miatta szenved anya.
-Miranda nyugalom, jött ki Jasper.
-Bella segíts.,-mondta Jasper.
-Nem tudok ő erőseb nálam.,-mondta anya, és a düh már a pohár tetején lötyögőt ki.
-Hol van az a szemét.,-mondtam és elvakított a düh berontottam a házba és ahogy megláttam Edwardot az apámat, neki este.
Beleharaptam a nyakába a kezébe, de tudtam nem ölhetem meg, mert anyának fontosa, ezért elhatároztam, csak egy kicsit had lássam szenvedni, ahogy anya szenved nélküle.
Próbáltak leszedni róla, de egy pajzsot vontam magam köré, és ha ők neki mennek, visszadobja őket.
Aztán mikor végeztem Edwarddal, megláttam egy nőt, aki csak úgy állt.
És hallottam a gondolatait.
Ez meg mit csinálta vele? El kell tűnnöm innen, még rájön.
Hallottam, és tudtam nem közénk tartozik, és ő rá is ráugrottam, és harapdálni kezdtem, de a burkot nem vontam, fel ezért anyáék le tudtak rángatni róla.
Mikor végre magamhoz tértem anya szemivel találtam maga szembe.
Ha tudott volna, most sírt volna, de most csak erősen magához szorított, és kimentünk az erdőbe.
*en el pasado el pasado no cambiar:a múlt az múlt nem lehet megváltoztatni*
FIGYELEM FRISS A TWILIGHTBÓL!
Sziasztok egy barátnöm kérte, hogy legyen friss a twilightból, és mivel megigértem, hogy hétévgén vagy az után lesz friss most evvel az aeggyél érjetek be, elég hosszura irtam, ezért jó lenne ha irnátok kritkát is köszy!
Sziasztok!
Sziasztok!
Karácsony Harry Potter módra:2. fejezet Elő ajándék
2.fejezet
Elő ajándék
Reggel mikor felébredtem Hermione már nem volt mellettem.
Gyorsan felkaptam a ruháim, és lementem.
Ott találtam meg Hermionét.
-Mehetünk?,.kérdezte,
-Mehetünk, de nem hozol ruhát magaddal?.,-
Megtapsolta a zsebét és ebből tudtam a zsebében van.
-Az én kis boszorkányom.,-mondtam, majd haza hopponáltunk.
Mikor megérkeztünk, minden fel volt díszítve és a fenyő is ott állt.
Hermione elindult körülnézni, én addig a konyha felé vettem az irányt, hogy megnézzem anyáék még itt-e vannak.De nem találtam semmit, csak egy csokor fekete rózsát, és egy levelet.
Kinyitottam, és elolvastam:
"Fiam bocsánat, hogy otthagytunk, de ez volt a terv.
Remélem kibékültél Hermionélval, mert tud meg nagyon szeret téged.
Ja és el ne felejtsem, két nap múlva szerveztem egy bált itt nálunk, ha akartok gyertek el, mert nagyon jó lesz.
Anyád már nagyon készülődik is alig bír várni a bálig.
Fiam mond meg Hermionénak, hogy szeretjük és téged is.
Boldog karácsonyt kíván: Anyád és én.
Hermione szakított félbe, csilingelő hangjával.
-Harry mi az?.,-kérdezte
-Anyaék írtak, egy levelet, hogy két nap múlva bált rendeznek, és jó lenne ha ott lennénk.,-
-Én mennék te?.,-
-Én is, ha te is.,-
-Rendben ezt megbeszéltük,-majd adott egy puszit az arcomra, és elindult fel a lépcsőn.
-Hermione.,-
-Tessék?.,-
-Ez a tiéd,-adtam át a csokrot
-Köszönöm.,-ugrott ölembe.
-Szívesen szerelmem.,-
-Harry délután elmegyek vásárolni Ginnyvel, és Lunával baj?.,-
-Igen, de ha nagyon fontos akkor menj csak és akkor én elhívom Ront, és Nevilt egy kis pasipartira.,-mondtam kajánul.
-Köszönöm.,-mondta és letettem.
-És mikor megyünk a bálba?.,-
-Én úgy tudom este hétre szervezték, szóval kb. olyan fél nyolcra legyünk ott.,-
-Értem.,-
-Akkor most küldök egy SMS-t Lunának, és Ginnynek, rendben?.,-
-Rendben, én pedig majd áthopponálok a fiukhoz.,-
-Oké..,-
(Hermione szemszöge)
Gyorsan odaszaladtam a kabátomhoz, kivettem a telefonomat, és küldtem nekik egy SMS-t.
Nem kellet sokat várni rájuk, pár perc múlva már azt ajtón rangattak ki.
-Hermione gyere már.,-húzott Ginny, én pedig nem akartam elszakadni Harrytől.
Még adtam egy puszit ajkára, és ott sem voltunk.
Beültünk a kocsimba és elindultunk.
-Hová megyünk?.,-
-Oda ahol a legszebb báli ruhákat kapni.,-mondta Luna.
-Nekem száz.,-mondtam
Fél óra múlva már az Abszolúton voltunk.
-Na gyertek itt van egy bolt.,.-mondta Ginny és berángatott.
Én nekem nem volt kedvem ruhát választani, de azért megnéztem milyen csinosak a ruhákban a lányok.
-Hermione te még nem választottál ruhát, gyerünk pattanj fel, itt az idő.,-
-De..,-
-Nincs, de.,-
-Ez jó, tegnap is ez volt, nincs de.,-morogtam, majd belegyeztem, hogy felvegyek két ruhát.
-Ginny csak kettőt, és nem többet rendben, mert most nagyon fáradt vagyok.,-
-Jó, de akkor várj itt és mi választunk neked két ruhát.,-
-Mi kedvenc színed?.,-kérdezte Luna
-A fekete és a vörös.,-
-Értem, akkor várj egy kicsit mindjárt itt vagyunk.,-mondta Luna
Én visszaültem a székre, és néztem a hóesést.
Véletlenül rá leheletem az ablakra, és míg el nem fogy, beleírtam ezt: H+H.
Majd jöttek Ginnyék, és két ruhát hoztak, az egyik fekete lila volt, a másik fekete vörös, és én eldöntötem, a fekete vörös lesz.
-Na melyik?.,-kérdezték
-A fekete vörös.,-mondta,
-Oké, akkor próbáld fel, és megtudjuk, jó-e rád.,-
-Köszi lányok.,-fogtam meg a ruhát, és átöltöztem
-Neked mindent.,-
Végül kijöttem, és a lányok csak bámultak rám.
-Hermione csodás vagy.,-
-De ez csak egy ruha.,-
-Nem baj, akkor is gyönyörű vagy Harry még jobban beléd bolondul.,-
-Komolyan?.,-nem hittem a fülemnek, és forogtam egyet.
-Nem hiszel nekünk, de a szemednek hinni fogsz.,-majd az tükör elé mentünk.
És tényleg mintha egy angyalt látnék.
-Igazatok van.,-
-Nekünk mindig az van.,-mondta Ginny.
Visszamentem a fülkébe visszaöltöztem, és kifizettük a ruhákat.
Mikor hazaértünk a fiuk már sakkoztak.
-Sziasztok lányok, hogy ment a vásárlás?,-kérdezte Nevil.
-Hát Hermione nem nagyon akart ruhát próbálni, de sikerült választani.,-ecsetelt Luna.
Én csak egy kicsi sajnálom mosolyt villantottam Harryre.
-Akkor ha kész vagytok mehetünk is igaz?.,-kérdezte Ron.
-Igen.,-mondták.
Én gyorsan felszaladtam letettem a szatyrokat, és mentem vissza.
Már a kocsinál voltak, mikor Harry derekam köré csavarta kezeit.
-Sziasztok.,-kiabáltak, és integettek.
Mi is ezt tettük.
-Jól múlattál?.,-kérdezte mikor becsuktuk az ajtót.
-Hát ha most azt mondom nem, akkor mit fogsz rólam hinni?.,-kérdeztem
És tényleg nem volt olyan jó kedvem, mint akit fejbe vertek, és most komában van.
-Nem vagy valami jó passzban kicsim.,-
-Tudod, olyan fura a hangulatom egyszer jó a kedvem egyszer rossz.,-
-Biztos csak valami fejfájás vagy ehhez hasonló dolog.,-
-Lehet.,-
-Adhatok neked valamit?.,-
Nem szóltam semmit, mert úgyis tudja a válaszom.
Elment az asztalig, és elővett egy dobozt.
-Hermione fogad el ezt ajándék ként olyan elő karácsonyi ajándék.,-mondtam
Átadta, és kinyitottam.
-Ez még Lilié volt, azt akarta adjam neked, és viseld a bálon,-
-Köszönöm.,-mondtam
-Felteszed?.,-kérdeztem
-Persze.,-mondtam
-Szeretlek.,-mondtam
-Én is, örökké.,- majd megcsókoltam, és a délután együtt töltöttük a jó meleg ágyban.
Elő ajándék
Reggel mikor felébredtem Hermione már nem volt mellettem.
Gyorsan felkaptam a ruháim, és lementem.
Ott találtam meg Hermionét.
-Mehetünk?,.kérdezte,
-Mehetünk, de nem hozol ruhát magaddal?.,-
Megtapsolta a zsebét és ebből tudtam a zsebében van.
-Az én kis boszorkányom.,-mondtam, majd haza hopponáltunk.
Mikor megérkeztünk, minden fel volt díszítve és a fenyő is ott állt.
Hermione elindult körülnézni, én addig a konyha felé vettem az irányt, hogy megnézzem anyáék még itt-e vannak.De nem találtam semmit, csak egy csokor fekete rózsát, és egy levelet.
Kinyitottam, és elolvastam:
"Fiam bocsánat, hogy otthagytunk, de ez volt a terv.
Remélem kibékültél Hermionélval, mert tud meg nagyon szeret téged.
Ja és el ne felejtsem, két nap múlva szerveztem egy bált itt nálunk, ha akartok gyertek el, mert nagyon jó lesz.
Anyád már nagyon készülődik is alig bír várni a bálig.
Fiam mond meg Hermionénak, hogy szeretjük és téged is.
Boldog karácsonyt kíván: Anyád és én.
Hermione szakított félbe, csilingelő hangjával.
-Harry mi az?.,-kérdezte
-Anyaék írtak, egy levelet, hogy két nap múlva bált rendeznek, és jó lenne ha ott lennénk.,-
-Én mennék te?.,-
-Én is, ha te is.,-
-Rendben ezt megbeszéltük,-majd adott egy puszit az arcomra, és elindult fel a lépcsőn.
-Hermione.,-
-Tessék?.,-
-Ez a tiéd,-adtam át a csokrot
-Köszönöm.,-ugrott ölembe.
-Szívesen szerelmem.,-
-Harry délután elmegyek vásárolni Ginnyvel, és Lunával baj?.,-
-Igen, de ha nagyon fontos akkor menj csak és akkor én elhívom Ront, és Nevilt egy kis pasipartira.,-mondtam kajánul.
-Köszönöm.,-mondta és letettem.
-És mikor megyünk a bálba?.,-
-Én úgy tudom este hétre szervezték, szóval kb. olyan fél nyolcra legyünk ott.,-
-Értem.,-
-Akkor most küldök egy SMS-t Lunának, és Ginnynek, rendben?.,-
-Rendben, én pedig majd áthopponálok a fiukhoz.,-
-Oké..,-
(Hermione szemszöge)
Gyorsan odaszaladtam a kabátomhoz, kivettem a telefonomat, és küldtem nekik egy SMS-t.
Nem kellet sokat várni rájuk, pár perc múlva már azt ajtón rangattak ki.
-Hermione gyere már.,-húzott Ginny, én pedig nem akartam elszakadni Harrytől.
Még adtam egy puszit ajkára, és ott sem voltunk.
Beültünk a kocsimba és elindultunk.
-Hová megyünk?.,-
-Oda ahol a legszebb báli ruhákat kapni.,-mondta Luna.
-Nekem száz.,-mondtam
Fél óra múlva már az Abszolúton voltunk.
-Na gyertek itt van egy bolt.,.-mondta Ginny és berángatott.
Én nekem nem volt kedvem ruhát választani, de azért megnéztem milyen csinosak a ruhákban a lányok.
-Hermione te még nem választottál ruhát, gyerünk pattanj fel, itt az idő.,-
-De..,-
-Nincs, de.,-
-Ez jó, tegnap is ez volt, nincs de.,-morogtam, majd belegyeztem, hogy felvegyek két ruhát.
-Ginny csak kettőt, és nem többet rendben, mert most nagyon fáradt vagyok.,-
-Jó, de akkor várj itt és mi választunk neked két ruhát.,-
-Mi kedvenc színed?.,-kérdezte Luna
-A fekete és a vörös.,-
-Értem, akkor várj egy kicsit mindjárt itt vagyunk.,-mondta Luna
Én visszaültem a székre, és néztem a hóesést.
Véletlenül rá leheletem az ablakra, és míg el nem fogy, beleírtam ezt: H+H.
Majd jöttek Ginnyék, és két ruhát hoztak, az egyik fekete lila volt, a másik fekete vörös, és én eldöntötem, a fekete vörös lesz.
-Na melyik?.,-kérdezték
-A fekete vörös.,-mondta,
-Oké, akkor próbáld fel, és megtudjuk, jó-e rád.,-
-Köszi lányok.,-fogtam meg a ruhát, és átöltöztem
-Neked mindent.,-
Végül kijöttem, és a lányok csak bámultak rám.
-Hermione csodás vagy.,-
-De ez csak egy ruha.,-
-Nem baj, akkor is gyönyörű vagy Harry még jobban beléd bolondul.,-
-Komolyan?.,-nem hittem a fülemnek, és forogtam egyet.
-Nem hiszel nekünk, de a szemednek hinni fogsz.,-majd az tükör elé mentünk.
És tényleg mintha egy angyalt látnék.
-Igazatok van.,-
-Nekünk mindig az van.,-mondta Ginny.
Visszamentem a fülkébe visszaöltöztem, és kifizettük a ruhákat.
Mikor hazaértünk a fiuk már sakkoztak.
-Sziasztok lányok, hogy ment a vásárlás?,-kérdezte Nevil.
-Hát Hermione nem nagyon akart ruhát próbálni, de sikerült választani.,-ecsetelt Luna.
Én csak egy kicsi sajnálom mosolyt villantottam Harryre.
-Akkor ha kész vagytok mehetünk is igaz?.,-kérdezte Ron.
-Igen.,-mondták.
Én gyorsan felszaladtam letettem a szatyrokat, és mentem vissza.
Már a kocsinál voltak, mikor Harry derekam köré csavarta kezeit.
-Sziasztok.,-kiabáltak, és integettek.
Mi is ezt tettük.
-Jól múlattál?.,-kérdezte mikor becsuktuk az ajtót.
-Hát ha most azt mondom nem, akkor mit fogsz rólam hinni?.,-kérdeztem
És tényleg nem volt olyan jó kedvem, mint akit fejbe vertek, és most komában van.
-Nem vagy valami jó passzban kicsim.,-
-Tudod, olyan fura a hangulatom egyszer jó a kedvem egyszer rossz.,-
-Biztos csak valami fejfájás vagy ehhez hasonló dolog.,-
-Lehet.,-
-Adhatok neked valamit?.,-
Nem szóltam semmit, mert úgyis tudja a válaszom.
Elment az asztalig, és elővett egy dobozt.
-Hermione fogad el ezt ajándék ként olyan elő karácsonyi ajándék.,-mondtam
Átadta, és kinyitottam.
-Ez még Lilié volt, azt akarta adjam neked, és viseld a bálon,-
-Köszönöm.,-mondtam
-Felteszed?.,-kérdeztem
-Persze.,-mondtam
-Szeretlek.,-mondtam
-Én is, örökké.,- majd megcsókoltam, és a délután együtt töltöttük a jó meleg ágyban.
Karácsony Harry Potter módra:1. fejezet Számít a múlt?
Számít a múlt?
Reggel van, és én itt ülök egyedül az órási házamban, és a Reggeli Prófétát olvasom, amiben semmi érdekes nincs.Egyszer csak megjelensz egy pukkanással, ebből veszem ki, hogy hopporal jöttél.
-Hermione?.,-kérdeztem
-Harry milyen jó téged újra látni.,-mondta majd megölelt.
-Mit keres itt nálam?.,-
-Agglegény vagy?.,-kérdezte
-Igen, de mit keresel itt?.,-
-Hát Lunától megtudtam a címed.,-
-Áhhá szóval Lunától.,-
-Harry tudom, hogy miért nem akarod, hogy lássalak.,-
-Nem, nem tudod.,-mondtam, és bementem a konyhába.
-Jó tegyük fel, hogy nem tudom, akkor most elküldesz?.,-kérdezte
-Igen.,-
-Nem megyek sehová.,-mondta határozottan
-Hermione indulj Krum már vár téged.,-mondtam
-Harry te semmit nem értesz, miért nem tudod felfogni Krum csak egy barát..,-
-Ja persze, a barátokkal szokás csókolózni, a Roxfort előtt igaz?.,-
-Az véletlen volt, és az régen volt, és csak búcsúzóul volt.,-
-Ja értem, akkor most menj vissza hozzá és adj neki egy üdvözlő csókot.,-
-Harry James Potter te egy tuskó vagy.,-és el is mentem.
-Hermione, kérlek én nem úgy gondoltam.,-
-Szia Harry.,-mondta
-Hermione kérlek beszéljük meg.,-
-Nem, majd ha nem leszel egy hülye tuskó, akkor beszélhetünk..,-majd eltűnt.
Na ez jó, elegem van.
Legyőztem a Nagy Urat, Sirisus és a szüleim visszatértek, és én még 22 évesen agglegény vagyok, mert nem tudom megszerezni életem szerelmét.
Épp hogy leültem anyáék jelentek meg.
-Sziasztok.,-köszöntem.
-Szia.,-mondták, és ők is leültek mellém a székekre.
-Hermione volt igaz?.,-kérdezte anya.
-Honnan tudod?.,-kérdeztem
-Lili ne.,-mondta apám.
-Én adtam neki meg a címed, nem pedig Luna.,-
-Köszönöm.,-mondtam
-Fiam miért nem tudsz megbékélni avval tudattal, hogy Hermione szeret téged, hisz úgy tudom te is szereted őt.,-
-Igen, még az életemnél is jobban, de ő Krummal van.,-
-Harry, Hermione elmondta gondolom neked is, de én elmondom, hogy nincs együtt Krummal.,-
-Nem hiszem el.,-
-Harry James Potter, olyan makacs vagy mint Hermione, de miért nem tudsz hinni a legjobb barátodnak?.,-
-Mert minden olyan régen volt.,-
-Emlékezz vissza a bálra, akkor szerettél belé, és ő is tudta mit érez irántad.
-De..,-
-Nincs, de az van, hogy most mivel holnap este karácsony mi szerzünk neked egy nagy fenyőt, szépen fel is díszítjük, és te addig elmész Hermionéhoz, mi pedig itt fogunk várni rátok, nem megyünk haza.,-
-Nem mondhatok nemet igaz?.,-kérdeztem, és egymásra néztek majd egyszerre kimondták.
-Nem.,-
-Akkor jó, majd holnap elmegyek hozzá.,-
-Nem.,-mondta anyám.
-Mi?.,-
-Most.,-mondta
-Nem.,-
-De.,-
-Nem.,-
-De.,-harcoltam anyámmal.
-Elég legyen,-szakított félbe apám,- Harry te szépen hopponálsz Hermionéhoz, és elhozod, mi pedig holnapra szerzünk fenyőt? Így jó lesz mind a kettőtöknek?.,-kérdezte
-Igen.,-mondtuk
-Jó, akkor Harry te indulj, Lili te pedig gyere velem.,-
Kimondtam Hermione címét és ott álltam az előszobájába, ami enyhez gyanta és kókusz illatot árasztott.
A ház belül gyönyörűen ki volt díszítve, és ez is csak Hermione lehetett.
Majd meghallottam egy hangot, és csak követtem.
-Köszönöm Victor kedves vagy.,-mondta Hermione
-Szia Mio.,-
-Áhh Harry, milyen jó téged újra látni, a tusa óta nem is láttalak, csak az újságokban.,-kezet fogott velem, de én meg tudtam volna ölni.
-Harry?.,-kérdezte Hermione
-Azért jöttem, hogy áthívjalak hozzánk anya, és apa szeretne találkozni veled, újra.,-emeltem ki az utolsó szót, de nem bírtam levenni a szeme a virgácsókoról ami a kezében volt.
Én hülye, én legalább tudom melyik a kedvenc virág, én is hozhattam volna neki.
-Hermione nekem mennem kell, Mike vár rám.,-mondta Victor
-És Harry jó volt újra találkozni veled.,-mondta majd újra kezet fogtunk.
-Sziasztok.,-mondta és hopponált.
-Ő legalább hozott valamit.,-mondta és elindult vázát keresni a csokornak, amiben liliomok voltak, amit nem is szeret annyira, mint a fekete rózsát.
-Sajnálom útközben nem volt időm bemenni a boltba.,-mondtam, és utána mentem.
-Azért jöttél, hogy veszekedjünk, vagy valami célod is volt?.,-
-Nem, és mondtam anya, és apa szeretne találkozni veled.,-
-Tudod ma már voltam náluk, és beszélgettem is velük.,-
-És?,-
-Nincs és, az van, hogy miért vagy itt?.,-ment vissza a konyhába, és tovább főzött.
-Tudod te is nagyon jól.,-mondtam, és mögé álltam karjaimat pedig dereka köré fontam.
-Harry ne.,-közben óvatosa puszilgattam nyakát.
Az illata még mindig megbódított, ez is csak Hermione hatás.
Tudja mivel tud engem feldobni.
-Kérlek, holnap Karácsony,,-
-De én nem akarom egyedül tölteni a Karácsonyomat, én veled akarom.,-
-Harry, én..,-óvatosan megfordítottam, és letekertem a gázt.
-Nem mondj semmit, csak annyit, hogy velem leszel szent este.,-
-Én….nem bírom Harry.,-mondta és éreztem nem tudja magát tovább tartani, a fal ledőlt, és én bebocsátást nyertem.
Ez az igazi Harry Potter.
Megcsókolt, és felugrott az ölembe, majd felmentünk a szobájába, nem volt könnyű, mert nem engedte elé és alig láttam előre, de nem estünk el.
Bementünk a szobájába.
Lettem az ágyra, de nem akart elengedni.
-Csak..had….vegyek..levegőt.,-kértem elhaló hangon.
-Bocsi.,-mondta és elengedett.
Két perc múlva, már ruha sem volt rajtunk, és át adtam magam Hermionénak.
Reggel van, és én itt ülök egyedül az órási házamban, és a Reggeli Prófétát olvasom, amiben semmi érdekes nincs.Egyszer csak megjelensz egy pukkanással, ebből veszem ki, hogy hopporal jöttél.
-Hermione?.,-kérdeztem
-Harry milyen jó téged újra látni.,-mondta majd megölelt.
-Mit keres itt nálam?.,-
-Agglegény vagy?.,-kérdezte
-Igen, de mit keresel itt?.,-
-Hát Lunától megtudtam a címed.,-
-Áhhá szóval Lunától.,-
-Harry tudom, hogy miért nem akarod, hogy lássalak.,-
-Nem, nem tudod.,-mondtam, és bementem a konyhába.
-Jó tegyük fel, hogy nem tudom, akkor most elküldesz?.,-kérdezte
-Igen.,-
-Nem megyek sehová.,-mondta határozottan
-Hermione indulj Krum már vár téged.,-mondtam
-Harry te semmit nem értesz, miért nem tudod felfogni Krum csak egy barát..,-
-Ja persze, a barátokkal szokás csókolózni, a Roxfort előtt igaz?.,-
-Az véletlen volt, és az régen volt, és csak búcsúzóul volt.,-
-Ja értem, akkor most menj vissza hozzá és adj neki egy üdvözlő csókot.,-
-Harry James Potter te egy tuskó vagy.,-és el is mentem.
-Hermione, kérlek én nem úgy gondoltam.,-
-Szia Harry.,-mondta
-Hermione kérlek beszéljük meg.,-
-Nem, majd ha nem leszel egy hülye tuskó, akkor beszélhetünk..,-majd eltűnt.
Na ez jó, elegem van.
Legyőztem a Nagy Urat, Sirisus és a szüleim visszatértek, és én még 22 évesen agglegény vagyok, mert nem tudom megszerezni életem szerelmét.
Épp hogy leültem anyáék jelentek meg.
-Sziasztok.,-köszöntem.
-Szia.,-mondták, és ők is leültek mellém a székekre.
-Hermione volt igaz?.,-kérdezte anya.
-Honnan tudod?.,-kérdeztem
-Lili ne.,-mondta apám.
-Én adtam neki meg a címed, nem pedig Luna.,-
-Köszönöm.,-mondtam
-Fiam miért nem tudsz megbékélni avval tudattal, hogy Hermione szeret téged, hisz úgy tudom te is szereted őt.,-
-Igen, még az életemnél is jobban, de ő Krummal van.,-
-Harry, Hermione elmondta gondolom neked is, de én elmondom, hogy nincs együtt Krummal.,-
-Nem hiszem el.,-
-Harry James Potter, olyan makacs vagy mint Hermione, de miért nem tudsz hinni a legjobb barátodnak?.,-
-Mert minden olyan régen volt.,-
-Emlékezz vissza a bálra, akkor szerettél belé, és ő is tudta mit érez irántad.
-De..,-
-Nincs, de az van, hogy most mivel holnap este karácsony mi szerzünk neked egy nagy fenyőt, szépen fel is díszítjük, és te addig elmész Hermionéhoz, mi pedig itt fogunk várni rátok, nem megyünk haza.,-
-Nem mondhatok nemet igaz?.,-kérdeztem, és egymásra néztek majd egyszerre kimondták.
-Nem.,-
-Akkor jó, majd holnap elmegyek hozzá.,-
-Nem.,-mondta anyám.
-Mi?.,-
-Most.,-mondta
-Nem.,-
-De.,-
-Nem.,-
-De.,-harcoltam anyámmal.
-Elég legyen,-szakított félbe apám,- Harry te szépen hopponálsz Hermionéhoz, és elhozod, mi pedig holnapra szerzünk fenyőt? Így jó lesz mind a kettőtöknek?.,-kérdezte
-Igen.,-mondtuk
-Jó, akkor Harry te indulj, Lili te pedig gyere velem.,-
Kimondtam Hermione címét és ott álltam az előszobájába, ami enyhez gyanta és kókusz illatot árasztott.
A ház belül gyönyörűen ki volt díszítve, és ez is csak Hermione lehetett.
Majd meghallottam egy hangot, és csak követtem.
-Köszönöm Victor kedves vagy.,-mondta Hermione
-Szia Mio.,-
-Áhh Harry, milyen jó téged újra látni, a tusa óta nem is láttalak, csak az újságokban.,-kezet fogott velem, de én meg tudtam volna ölni.
-Harry?.,-kérdezte Hermione
-Azért jöttem, hogy áthívjalak hozzánk anya, és apa szeretne találkozni veled, újra.,-emeltem ki az utolsó szót, de nem bírtam levenni a szeme a virgácsókoról ami a kezében volt.
Én hülye, én legalább tudom melyik a kedvenc virág, én is hozhattam volna neki.
-Hermione nekem mennem kell, Mike vár rám.,-mondta Victor
-És Harry jó volt újra találkozni veled.,-mondta majd újra kezet fogtunk.
-Sziasztok.,-mondta és hopponált.
-Ő legalább hozott valamit.,-mondta és elindult vázát keresni a csokornak, amiben liliomok voltak, amit nem is szeret annyira, mint a fekete rózsát.
-Sajnálom útközben nem volt időm bemenni a boltba.,-mondtam, és utána mentem.
-Azért jöttél, hogy veszekedjünk, vagy valami célod is volt?.,-
-Nem, és mondtam anya, és apa szeretne találkozni veled.,-
-Tudod ma már voltam náluk, és beszélgettem is velük.,-
-És?,-
-Nincs és, az van, hogy miért vagy itt?.,-ment vissza a konyhába, és tovább főzött.
-Tudod te is nagyon jól.,-mondtam, és mögé álltam karjaimat pedig dereka köré fontam.
-Harry ne.,-közben óvatosa puszilgattam nyakát.
Az illata még mindig megbódított, ez is csak Hermione hatás.
Tudja mivel tud engem feldobni.
-Kérlek, holnap Karácsony,,-
-De én nem akarom egyedül tölteni a Karácsonyomat, én veled akarom.,-
-Harry, én..,-óvatosan megfordítottam, és letekertem a gázt.
-Nem mondj semmit, csak annyit, hogy velem leszel szent este.,-
-Én….nem bírom Harry.,-mondta és éreztem nem tudja magát tovább tartani, a fal ledőlt, és én bebocsátást nyertem.
Ez az igazi Harry Potter.
Megcsókolt, és felugrott az ölembe, majd felmentünk a szobájába, nem volt könnyű, mert nem engedte elé és alig láttam előre, de nem estünk el.
Bementünk a szobájába.
Lettem az ágyra, de nem akart elengedni.
-Csak..had….vegyek..levegőt.,-kértem elhaló hangon.
-Bocsi.,-mondta és elengedett.
Két perc múlva, már ruha sem volt rajtunk, és át adtam magam Hermionénak.
Ma Harry & Hermione Fanfiction!
Sziasztok, ma felteszem az első H&H fanfictiont, és ha valami kritkád van kérlek ird alá KÉRLEK!
Köszy csak ennyi, jó olvasást!
Sziasztok!
Köszy csak ennyi, jó olvasást!
Sziasztok!
Immortal Moon:10.fejezet Hol volt, hol nem volt...
10. fejezet
Hol volt, hol nem volt….
Egy óra után mindenki eloszlott, és felmentünk, én Mirandával
Edwardot Nicolel hagytuk, rég volt mikor együtt voltak.
Miranda olvasott még, én pedig a ruháját hajtogattam, a szekrényébe.
-Kicsim, még nem vagy álmos, holnap elmegyünk.,-
-Egy kicsit, de hová megyünk?.,-
-Elmegyünk sétálni, rendben?.,-
-Anya, én nem szeretnék, baj ha én nem megyek?.,-
-Alexszel akarsz lenni igaz, míg itt vannak?.,-
-Igen szeretem.,-
-Tudom, és nem baj.,-
-Elmegyek átöltözni, mindjárt jövök,-
-Rendben.,-
Addig vámpír gyorsasággal összehajtogattam a ruháit, és beraktam szépen a szekrényébe.
Addigra ő is kész lett.
Bebujt az ágyba, én pedig betakartam.
-Anya lehet egy kérésem?.,-
-Persze.,-
-Mesélj nekem, úgy ahogy akkor. Mesélj nekem,kérlek. Mikor kicsi volt sokat meséltél, nekünk, kérlek most is, hallani, akarom, a hangod.,-mondta lágyan lányom.
-Rendben, és melyiket?.,-
-Amelyikben, énekelsz.,-
-Jó, legyen.,-
-Hol volt, hol nem volt, volt egyszer, egy lány akinek, tönkre tették az életét. A családja mindig mindenért veszekedett vele, így úgy döntött, két dolgot fog tenni, hogy írni kezd, és énekelni fog.
Elkezdett írni egy történetet, amiben ő szerepelt, és az élete.
Egy fejezet, egy órába telt, így minden nap megírt egyet egyet.
Mikor irt mindig, hallgatta a zenét, dúdolta őket, majd közben irt.
Énekelve irt, és ezt csak ő tudta csinálni, mert ahogy leírta, nem tudott olyan emberről aki, irt és énekelt egyszerre.
A füzete kezdett betelni, így eltette egy dobozba, és eldugta a világ elől, hogy senki nem láthassa.
Két álma volt, és ahogy tudom, csak ez a kettő volt, egy gyermek akit a magának tudhat, azt is tudom, hogy ha nem is lett volna férje, de babája igen, akkor ő boldog lett volna úgy is.
A második, hogy legyen elég kitartása, hogy túlélje ezt a világot.
Mert ami akkor volt, azt csak egy erős lány élhette túl.
Amikor harminc éves lett, megszülettek első és utolsó gyermeke.
És úgy lett ahogy gondolta, a férfi elhagyta, és kiegyezte, hogy nem kell semmit csinálni, csak ne lássa többet őt.A férfi beleegyezett, és eltűnt az életükből, többet soha nem látták.
Mikor a kisbabát a kezében tartott, egy dalt énekelt neki.
I've been high I've been low
I've been fast I've been slow
I've had nowhere to go
Missed the bus missed the show
I've been down on my luck
I've felt like giving up
My life locked in a trunk
When it hurt way too much
I needed a reason to live
Some love inside me to give
I couldn't rest I had to keep on searching
Te busque de bajo de las piedras y no te-encontre
En la manana fria y en la noche te-busque
Hasta enloquecer
Pero tu llegaste a mi vida como una luz
Sanando las heridas de mi corazon
Haciendo me-sentir vivo otra vez
I've been too sad to speak and too tired to eat
Been too lonely to sing the devil cut off my wings
I've been hurt by my past but I feel the future
In my dreams and it lasts I wake up I'm not sure
I wanted to find the light something just didn't feel right
I needed an answer to end all my searching
I look in the mirror the picture's getting clearer
I wanna be myself but does the world really need her
I ache for this earth
I stopped going to church
See God in the trees makes me fall to my knees
My depression keeps building like a cup overfilling
My heart so rigid I keep it in the fridge
It hurts so bad that I can't dry my eyes
Cuz they keep on refillin' with the tears that I cry...
Elénekeltem, és Miranda még nem aludt el.
-Győnyőrü vagy, szeretlek.,-ölelt meg.
-Köszönöm, szeretlek.,-
-Ez a legszebb történet, igaz?.,-
-Igen.,-
-Anya a lány még él?.,-
-Ahogy tudom, igen most olyan hetvenhat éves lehet.,-
-Örlük neki.,-
-Tudod megkereshetjük, ha akarod.,-
-Mi?.,-
-Ha szeretnéd én meg keresem a netten, és egy pár helyen, és ha találok valamit, akkor holnap elmegyünk, megkeresni ketten? Na mit szólsz?.,-
-Köszönöm anya.,-mondta majd megint nyakamba borult.
-Szívesen.,-
-Most már aludj.,-mondtam majd felálltam, és kimentem, ahol megláttam Alexet.
-Bella igazán szép a hangod.,-bókolt
-Köszönöm.,-én pedig vettem, a lapot, be akar menni a szobába.
-Menj csak, de holnap elmegyünk, szóval ha lehet ne engedd annyira sokáig fent, rendben?.,-kérdeztem
-Értem Bella, köszönöm.,-mondta, és megölelt
-Én köszönöm, hogy vagy a lányomnak.,-
-Most menj, már várt téged.,-mondtam, és benyitott, én pedig átmentem Alex szobájába.
Bekopogtam, és hallottam egy halk, nyitván.
Láttam, hogy Nicole és Alex az ágyban fekszenek.
Nicole feje Edward melkasán volt.
-Csak megnéztem, hogy rendben vagytok-e?.,-
-Igen.,-
-Nicole beszélhetnék veled, egy percre?.,-
-Persze.,-mondta, felkelt, és még egy puszit nyomott fiam ajkaira.
Kimentünk az ajtó elé.
-Tudod Nicole, ha te nem lennél a fiam, nem bírná ezt, mert Mirandának már van párja, és köszönöm, hogy vagy neki.,-
-Bella én örülök, hogy ezeket mondod, de én akartam mondani, hogy köszönöm, hogy van Alex nekem.,-
-Akkor egyezünk ki egy ölelésben rendben?.,-kérdeztem mosolyogva.
-Rendben.,-majd megöleltük egymást, és Nicole visszament a szobába.
Én pedig elmentem az én szobámba, de még benéztem Miranda szobájába, ahol Miranda Alex mellkasán aludt.Alex Miranda bronzvörös haját simogatta.
Egy hálás pillantást vettem felé, és tovább mentem.
Beléptem a szobába, ahol Alice várt.
-Bella.,-mondta Alice
-Szia.,-mondtam
-Bella rákerestem arra lányra, és megtaláltam, hogy hol lakik.- nem ültem le mellé, hanem a ruháimat szedtem elő, mert úgy gondoltam, jobb lenne ha elmennék fürdeni, hiszen holnap elmegyek.
-Nem kellett volna.,-mondtam
-Bella miért vagy ilyen velünk, ha a gyerekeiddel nem is, de velünk miért?.,-
-Én ilyen vagyok Alice, nem tehetek ellene.,-
-Isabella Swan, te soha az életben voltál ilyen, mindenkivel kedves voltál.,-emelete fel a hangját.
-Igen és még mindig az vagyok, de nem tudom, Alice nem bírom ez sok, én nem vagyok olyan mint az a lány, ő róla példát lehet venni, de rólam? Olyan maszkot hordok, ami fáj, a boldogság számomra csak egy szó semmi több.,-borultam a karjaiba.
-Bella érezzükkmindannyian milyen beteg vagy, de ha az lány túlélte, neked is megkelküzdened érte, ha most elmész, mi lesz Mirandával és Edwarddal. Azt ne várd el tőlünk, hogy mi neveljük fel őket, mert te ebből a házba nem mész el, erre esküszöm.,-mondta az én Aice.
Ő a legjobb testvér, és barát egyben.
-Köszönöm, hogy próbálsz reményt juttatni belém, de én már nem hiszek semmibe.,-
-Bella muszáj, hinned kell, hogy van esélyed az életben, mert akkor most nem lenne Miranda, se Edward, és te sem.
Végre visszakaptunk, és Hugh sem támad, nem akarunk elveszíteni még egyszer.
-Értem.,-próbáltam megnyugodni.
-Én megyek, mert Jasper vár rám, a cetli ott az asztalon.,-
-Köszönöm.,-megöleltük egymást.
-Én is, és higgy, hogy van remény, mert ha nem hiszed, akkor nem is lesz.,-mondta majd elment, én pedig az asztalhoz mentem, és rá támaszkodtam.
Gondolnom kellett a babára, amit a szívem alatt hordok, tudni kell, hogy mindenki szereti.
Ránéztem a papírra, és egy cím állt rajta.
Elolvastam, és rájöttem, nekem mindig volt családom.
És eljutott végre, a buta agyamig, amit már a szívem megértette csak az agyam nem bírta felfogni.
Van még remény, ha hiszel benne.
Hol volt, hol nem volt….
Egy óra után mindenki eloszlott, és felmentünk, én Mirandával
Edwardot Nicolel hagytuk, rég volt mikor együtt voltak.
Miranda olvasott még, én pedig a ruháját hajtogattam, a szekrényébe.
-Kicsim, még nem vagy álmos, holnap elmegyünk.,-
-Egy kicsit, de hová megyünk?.,-
-Elmegyünk sétálni, rendben?.,-
-Anya, én nem szeretnék, baj ha én nem megyek?.,-
-Alexszel akarsz lenni igaz, míg itt vannak?.,-
-Igen szeretem.,-
-Tudom, és nem baj.,-
-Elmegyek átöltözni, mindjárt jövök,-
-Rendben.,-
Addig vámpír gyorsasággal összehajtogattam a ruháit, és beraktam szépen a szekrényébe.
Addigra ő is kész lett.
Bebujt az ágyba, én pedig betakartam.
-Anya lehet egy kérésem?.,-
-Persze.,-
-Mesélj nekem, úgy ahogy akkor. Mesélj nekem,kérlek. Mikor kicsi volt sokat meséltél, nekünk, kérlek most is, hallani, akarom, a hangod.,-mondta lágyan lányom.
-Rendben, és melyiket?.,-
-Amelyikben, énekelsz.,-
-Jó, legyen.,-
-Hol volt, hol nem volt, volt egyszer, egy lány akinek, tönkre tették az életét. A családja mindig mindenért veszekedett vele, így úgy döntött, két dolgot fog tenni, hogy írni kezd, és énekelni fog.
Elkezdett írni egy történetet, amiben ő szerepelt, és az élete.
Egy fejezet, egy órába telt, így minden nap megírt egyet egyet.
Mikor irt mindig, hallgatta a zenét, dúdolta őket, majd közben irt.
Énekelve irt, és ezt csak ő tudta csinálni, mert ahogy leírta, nem tudott olyan emberről aki, irt és énekelt egyszerre.
A füzete kezdett betelni, így eltette egy dobozba, és eldugta a világ elől, hogy senki nem láthassa.
Két álma volt, és ahogy tudom, csak ez a kettő volt, egy gyermek akit a magának tudhat, azt is tudom, hogy ha nem is lett volna férje, de babája igen, akkor ő boldog lett volna úgy is.
A második, hogy legyen elég kitartása, hogy túlélje ezt a világot.
Mert ami akkor volt, azt csak egy erős lány élhette túl.
Amikor harminc éves lett, megszülettek első és utolsó gyermeke.
És úgy lett ahogy gondolta, a férfi elhagyta, és kiegyezte, hogy nem kell semmit csinálni, csak ne lássa többet őt.A férfi beleegyezett, és eltűnt az életükből, többet soha nem látták.
Mikor a kisbabát a kezében tartott, egy dalt énekelt neki.
I've been high I've been low
I've been fast I've been slow
I've had nowhere to go
Missed the bus missed the show
I've been down on my luck
I've felt like giving up
My life locked in a trunk
When it hurt way too much
I needed a reason to live
Some love inside me to give
I couldn't rest I had to keep on searching
Te busque de bajo de las piedras y no te-encontre
En la manana fria y en la noche te-busque
Hasta enloquecer
Pero tu llegaste a mi vida como una luz
Sanando las heridas de mi corazon
Haciendo me-sentir vivo otra vez
I've been too sad to speak and too tired to eat
Been too lonely to sing the devil cut off my wings
I've been hurt by my past but I feel the future
In my dreams and it lasts I wake up I'm not sure
I wanted to find the light something just didn't feel right
I needed an answer to end all my searching
I look in the mirror the picture's getting clearer
I wanna be myself but does the world really need her
I ache for this earth
I stopped going to church
See God in the trees makes me fall to my knees
My depression keeps building like a cup overfilling
My heart so rigid I keep it in the fridge
It hurts so bad that I can't dry my eyes
Cuz they keep on refillin' with the tears that I cry...
Elénekeltem, és Miranda még nem aludt el.
-Győnyőrü vagy, szeretlek.,-ölelt meg.
-Köszönöm, szeretlek.,-
-Ez a legszebb történet, igaz?.,-
-Igen.,-
-Anya a lány még él?.,-
-Ahogy tudom, igen most olyan hetvenhat éves lehet.,-
-Örlük neki.,-
-Tudod megkereshetjük, ha akarod.,-
-Mi?.,-
-Ha szeretnéd én meg keresem a netten, és egy pár helyen, és ha találok valamit, akkor holnap elmegyünk, megkeresni ketten? Na mit szólsz?.,-
-Köszönöm anya.,-mondta majd megint nyakamba borult.
-Szívesen.,-
-Most már aludj.,-mondtam majd felálltam, és kimentem, ahol megláttam Alexet.
-Bella igazán szép a hangod.,-bókolt
-Köszönöm.,-én pedig vettem, a lapot, be akar menni a szobába.
-Menj csak, de holnap elmegyünk, szóval ha lehet ne engedd annyira sokáig fent, rendben?.,-kérdeztem
-Értem Bella, köszönöm.,-mondta, és megölelt
-Én köszönöm, hogy vagy a lányomnak.,-
-Most menj, már várt téged.,-mondtam, és benyitott, én pedig átmentem Alex szobájába.
Bekopogtam, és hallottam egy halk, nyitván.
Láttam, hogy Nicole és Alex az ágyban fekszenek.
Nicole feje Edward melkasán volt.
-Csak megnéztem, hogy rendben vagytok-e?.,-
-Igen.,-
-Nicole beszélhetnék veled, egy percre?.,-
-Persze.,-mondta, felkelt, és még egy puszit nyomott fiam ajkaira.
Kimentünk az ajtó elé.
-Tudod Nicole, ha te nem lennél a fiam, nem bírná ezt, mert Mirandának már van párja, és köszönöm, hogy vagy neki.,-
-Bella én örülök, hogy ezeket mondod, de én akartam mondani, hogy köszönöm, hogy van Alex nekem.,-
-Akkor egyezünk ki egy ölelésben rendben?.,-kérdeztem mosolyogva.
-Rendben.,-majd megöleltük egymást, és Nicole visszament a szobába.
Én pedig elmentem az én szobámba, de még benéztem Miranda szobájába, ahol Miranda Alex mellkasán aludt.Alex Miranda bronzvörös haját simogatta.
Egy hálás pillantást vettem felé, és tovább mentem.
Beléptem a szobába, ahol Alice várt.
-Bella.,-mondta Alice
-Szia.,-mondtam
-Bella rákerestem arra lányra, és megtaláltam, hogy hol lakik.- nem ültem le mellé, hanem a ruháimat szedtem elő, mert úgy gondoltam, jobb lenne ha elmennék fürdeni, hiszen holnap elmegyek.
-Nem kellett volna.,-mondtam
-Bella miért vagy ilyen velünk, ha a gyerekeiddel nem is, de velünk miért?.,-
-Én ilyen vagyok Alice, nem tehetek ellene.,-
-Isabella Swan, te soha az életben voltál ilyen, mindenkivel kedves voltál.,-emelete fel a hangját.
-Igen és még mindig az vagyok, de nem tudom, Alice nem bírom ez sok, én nem vagyok olyan mint az a lány, ő róla példát lehet venni, de rólam? Olyan maszkot hordok, ami fáj, a boldogság számomra csak egy szó semmi több.,-borultam a karjaiba.
-Bella érezzükkmindannyian milyen beteg vagy, de ha az lány túlélte, neked is megkelküzdened érte, ha most elmész, mi lesz Mirandával és Edwarddal. Azt ne várd el tőlünk, hogy mi neveljük fel őket, mert te ebből a házba nem mész el, erre esküszöm.,-mondta az én Aice.
Ő a legjobb testvér, és barát egyben.
-Köszönöm, hogy próbálsz reményt juttatni belém, de én már nem hiszek semmibe.,-
-Bella muszáj, hinned kell, hogy van esélyed az életben, mert akkor most nem lenne Miranda, se Edward, és te sem.
Végre visszakaptunk, és Hugh sem támad, nem akarunk elveszíteni még egyszer.
-Értem.,-próbáltam megnyugodni.
-Én megyek, mert Jasper vár rám, a cetli ott az asztalon.,-
-Köszönöm.,-megöleltük egymást.
-Én is, és higgy, hogy van remény, mert ha nem hiszed, akkor nem is lesz.,-mondta majd elment, én pedig az asztalhoz mentem, és rá támaszkodtam.
Gondolnom kellett a babára, amit a szívem alatt hordok, tudni kell, hogy mindenki szereti.
Ránéztem a papírra, és egy cím állt rajta.
Elolvastam, és rájöttem, nekem mindig volt családom.
És eljutott végre, a buta agyamig, amit már a szívem megértette csak az agyam nem bírta felfogni.
Van még remény, ha hiszel benne.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)